Egy apró lenyomat az életünkből így 2012 végére, kölyköm angol munkafüzetéből (tegnapi, itthoni angolóra, elképedtem, hogy neki EZEK jut eszébe):
2012/12/31
2012/12/30
Pashamende (jelentése: "mellettünk")
Van a gyülekezetünkben egy cigányasszony, vele beszélgettem ma megint.A nyári táborban beszélgettem vele először hosszabban. Illetve - kivételesen - inkább hallgattam. Nagyon durva, alig értem, miről beszél. Mármint azért, mert egy teljesen más világban él, mint én. Egyrészt van benne egy egyszerű, szeretnivaló bölcsesség, jórészt a hitéből fakadóan. De a társadalmi-kulturális távolság teljesen mellbevágott. Milyen az ő világa, te jó ég! Micsoda hétköznapok, micsoda félelmek. Vagy vajon azok egy része csak a tudatlanságából/tanulatlanságából származik? Ahogy a körülötte levő világot érzékeli, befogadja, az valóban a valóság? (Jó, tudom, nincs olyan, hogy objektív valóság, de ez még nekem is soknak tűnik.)
Néha kérdeztem, aztán megint csak hallgattam. Közben próbáltam magamnak fordítani mindazt, amit hallok. Próbáltam összerakni a kontextust a háttérismereteim, a filmélményeim alapján. Leginkább a Dallas Pashamende ugrott be...
Ma épp arról volt szó, hogy a fia miért hagyta ott az iskolát, hogyan bántak vele a kollégiumban, hogyan próbálta elkerülni a bajt. Hogy ő nem mer egyedül elmenni a városba, hogy a buszmegállókban a "kolompárok" uralkodnak, akik "pont olyanok, mint te, nem lehet felismerni őket" (mármint olyan fehérek, az ő nézőpontjából a "kolompár" cigány éppúgy fehér, mint a magyar), hogy mennyire félt, amikor egyszer pesten járt a nyolcadik kerületben, hogy nekünk fogalmunk sincs, hogy azok mögött a kapuk mögött milyen világ van, és milyen emberek. Satöbbi.
És én teljesen kész vagyok. Nem tudok mondani semmit. Sőt még gondolni se. A másik testvér, aki szintén hallgatta őt, próbál tanácsokkal segíteni, de a reakciókból érezhető, hogy ez egy egész más világ. Ahol röhejesek a tanácsaink...
És mégis: Istennek nincs lehetetlen: ez az asszony megtért, gyakorlatilag egyetlen Biblia segítségével, amit a férje hozott neki valahonnan, mondván, ő szeret olvasni. És remélem, hogy ez az Isten ismeri az ő világát, és vezeti a maga egyedülálló bölcsessége szerint...
2012/12/29
Ajándék
Jó ajándékot kaptam a babámtól:
Ismer engem, hogy szeretem borzolni az idegeimet :D
És bár ilyen terjedelemben maximum felszínesen lehet érinteni a témákat, azért pár hiányzó láncszemet összeraktam a fejemben ismét. Ennyi elég is egyelőre.
Például jó volt leírva látni, hogy nem csak úgy lehet nézni, hogy család vs. önmegvalósítás, hanem úgy is, hogy "Már egyfajta önmegvalósítás nyomot hagyni a gyerekeinkben, a társunkban".
Nagyszerű. Én eddig is így gondoltam, de azért néha nehéz megállni a külvilág elvárásaival szemben. És rám lehet rakni a parát, bőven. Például, egész jól megingatott, mikor nemrég valaki azt mondta, hogy túl kis helyen vagyok tartva. Úgy egy jó fél évig gondolkoztam ezen.
Meg ezek a döntéselméleti fejtegetések. Ezek marhára tetszenek. Főleg ahogy fikázzák a közgazdaságtani elméleteket, amelyek az emberre szuperracionális lényként tekintenek, közben meg kis szerencsétlen, érzelmek által befolyásolt halandók vagyunk. Volt egy ilyen tantárgy az egyetemen, szerettem is nagyon, az előadót is (Kindler József, döntéselmélet), de már nem emlékszem konkrétan, mit tanultunk. Könnyen lehet, hogy ilyesmit :)
Egyébként tökéletes volt az idei karácsonyi ajándékok tekintetében: ezt a Hvg pszichológiát kaptam, meg egy halom drága csokit, amit sose vennék meg magamnak amúgy. Lehet, röhejes, de abszolút boldog vagyok ezekkel.
Ja, meg a digitális rajztábla, hogy tudjunk a gépre rajzolni, de azt gyakorlatilag magamnak vettem (magunknak, mert a kölyök nagyon jön fel). A Lidl-ben :D ... Lidl-ös márka (Silver Crest), óccsó, de ide falura jó lesz :D
És bár ilyen terjedelemben maximum felszínesen lehet érinteni a témákat, azért pár hiányzó láncszemet összeraktam a fejemben ismét. Ennyi elég is egyelőre.
Például jó volt leírva látni, hogy nem csak úgy lehet nézni, hogy család vs. önmegvalósítás, hanem úgy is, hogy "Már egyfajta önmegvalósítás nyomot hagyni a gyerekeinkben, a társunkban".
Nagyszerű. Én eddig is így gondoltam, de azért néha nehéz megállni a külvilág elvárásaival szemben. És rám lehet rakni a parát, bőven. Például, egész jól megingatott, mikor nemrég valaki azt mondta, hogy túl kis helyen vagyok tartva. Úgy egy jó fél évig gondolkoztam ezen.
Meg ezek a döntéselméleti fejtegetések. Ezek marhára tetszenek. Főleg ahogy fikázzák a közgazdaságtani elméleteket, amelyek az emberre szuperracionális lényként tekintenek, közben meg kis szerencsétlen, érzelmek által befolyásolt halandók vagyunk. Volt egy ilyen tantárgy az egyetemen, szerettem is nagyon, az előadót is (Kindler József, döntéselmélet), de már nem emlékszem konkrétan, mit tanultunk. Könnyen lehet, hogy ilyesmit :)
Egyébként tökéletes volt az idei karácsonyi ajándékok tekintetében: ezt a Hvg pszichológiát kaptam, meg egy halom drága csokit, amit sose vennék meg magamnak amúgy. Lehet, röhejes, de abszolút boldog vagyok ezekkel.
 | |
| A csokihalom legjobb része |
Ja, meg a digitális rajztábla, hogy tudjunk a gépre rajzolni, de azt gyakorlatilag magamnak vettem (magunknak, mert a kölyök nagyon jön fel). A Lidl-ben :D ... Lidl-ös márka (Silver Crest), óccsó, de ide falura jó lesz :D
2012/12/26
Karácsony...
Újabb aranyköpés a kölykömtől: az ajándéktáskák olyanok mint a pénz: járnak körbe a világon.
2012/12/22
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Megvettem ezt a könyvet karácsonyra ajándéknak, de még előtte jól kiolvastam, és nagyon tetszett.Először is: jó kézbe venni, gyönyörű a kidolgozás, ez mindenképp hozzátesz a Facebookos projekthez, minthogy az is, hogy odavágó idézetekkel egészülnek ki a bejegyzések.
Fura, hogy a moly.hu-s értékelések közül egyis sem beszél arról, ami egem a legjobban megragadott ebben a projektben (írnom kéne egy értékelést oda is):
Így kezdődik a fülszöveg:
Nyáry Krisztián néhány évig költészettörténetet tanított a pécsi egyetemen, majd a 90-es évek közepén otthagyta a katedrát, azóta kommunikációs tanácsadóként dolgozik. (...) de a hobbija az irodalomtörténet maradt.És igen, ez az, ami tökéletessé teszi a projektet mind a Facebookon, mind a könyvben: hogy meglátszik a kommunikációs szakma hatása. Hogy pontosan tudja kihez, hol, mikor, mennyit és hogyan szóljon. Úgy is fogalmazhatnék: kommunikációból csillagos ötös!
Elképesztően életteli és releváns a ma emberének is, én sokat tanultam belőle.
2012/12/21
MIT nekem Harvard
Miközben a nagypolitikában a felsőoktatás körül összecsaptak az indulatok, nálunk a következő párbeszéd zajlott :D
Egyik online játék mellett találtam egy reklámot, és mondom a gyereknek: itt egy link, lehet jelentkezni a MIT vagy a Harvard ingyen online kurzusaira. Mire ő: egy este alatt elvégzem.
(Ezt a magabiztosságot mondjuk nem tőlem örökölte...)
Egyik online játék mellett találtam egy reklámot, és mondom a gyereknek: itt egy link, lehet jelentkezni a MIT vagy a Harvard ingyen online kurzusaira. Mire ő: egy este alatt elvégzem.
(Ezt a magabiztosságot mondjuk nem tőlem örökölte...)
2012/12/07
We're all f***d up...
Facebookon lőttem ezt a képet és nagyon megtetszett:
Igazából, ha őszinte vagyok, az "I love that" az nem igaz. Sőt. Pont az a nehéz része. De pont ezért szép.
Igazából, ha őszinte vagyok, az "I love that" az nem igaz. Sőt. Pont az a nehéz része. De pont ezért szép.
2012/11/08
KEBA verseny és a kegyelem
Mostanában több posztom is arról szólt, hogy viccesnek
találom, ahogy a gyerek az életben kiválóan működő módszereivel próbál az
iskolában is túlélni. Mert ugye az iskola, az olyan, mintha visszamennél az időben úgy 50 évet: azt a világot szimulálja. A gyereknek ott úgy kell viselkedni, mintha nem állna rendelkezésére rengeteg módszer, hogy utánanézzen a (sokszor borzasztóan felesleges) információknak.
És pont emiatt öröm látni, hogy vannak olyan emberek az országban, akik olyan dolgokat bírnak létrehozni, amelyekkel megfelelő motívációt tudnaak biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van a mai kornak megfelelő kihívásokra. Egy ilyenbe botlottunk bele most a KEBA verseny kapcsán. (KEBA= Közép-európai Brókerképző és Értékpapír-piaci Ismeretterjesztő Alapítvány)
Egyrészt imádom, amilyen utakon belekerülünk az ilyesmikbe:
Felkértek egy játék tesztelésére (ez önmagában is egy érdekes történet, fura, hogy belecsöppentem), és ez a játék harangozta be ezt a KEBA versenyt.
Aztán az egyik kis barátomnak annyira megmozgatta a játék a fantáziáját, hogy mindenáron jelentkezni akart a versenyre. De nem voltak csapattársai. Ez egy középiskolásoknak szóló verseny, és alapból iskolai csapatok neveznek, de mivel nagy része online megy, nem kizárt a távoli csapattagok együttműködése sem.
Namost én tavaly egy másik ilyen gazdasági témájú versenyre megpróbáltam összeszervezni egy online együttműködésen alapuló csapatot a kölyköm, az azóta elköltözött barátja és az említett távoli online barátunk részvételével. Az volt az alapötlet, hogy egyrészt szerettem volna összehozni őket, már csak a jövőjük érdekében is, másrészt fontosnak tartom, hogy elsajátítsák az online együttműködés csínját-bínját, harmadrészt jó lett volna, ha egy okos játék kapcsán megmártóznak kicsit a gazdasági-pénzügyi témákban, hiszen ez amilyen fontos, annyira elhanyagolt vagy rosszul kezelt terület az oktatásban. És egy régebbi ilyen versenyen mi már begyűjtöttünk egy díjat a kölyökkel. Az is egy nagyon okos verseny volt. Videót kellett készíteni, itt van ni.
Össze is szerveztem tavaly néhány online találkát, megmutattam nekik a Google dokumentumokban rejlő lehetőségeket, kipróbáltuk a Skypos konferenciázást, és a Google hangoutot is. De aztán valahogy nem nagyon mozdultak rá a fiúk a feladatok megoldására, illetve nem eléggé ahhoz, hogy igazán legyen belőle valami, vagy talán erőteljesebben kellett volna mozgatnom a szálakat, de inkább elengedtem.
Viszont úgy látszik, mindez mégsem volt hiába, mert a távoli kis barátom most felvette ezt a szálat, és beszervezte maga mellé a fiúkat csapattársnak ebbe a KEBA versenybe, és immár ő mozgatja az egész ügyet. És így működik is! Nem én erőltetem, nem is én találtam ki, de jó látni, hogy mégis valahol a tavalyi kezdeményezésem folyománya. És olyan jópofák, ahogy tárgyalják, milyen részvényekbe fektessenek. Ja mert az a verseny egyik része, hogy beléphetnek az igazi kereskedőfelületre, és kaptak virtuálisan 50000 dollárt, és azt kell jól befektetni, és minél többet kihozni belőle. Nagyon nagyon okos dolog ez, és látnivalóan nagyon élvezik a fiúk.
És maga a verseny is nagyon ügyes. Jók, életszerűek a kérdések. A versenyszimulációknál is a valósághoz nagyon hasonlító helyzetekben kell feltalálni magukat a versenyzőknek. És nem tilos utánanézni a neten. Sőt!
Ez meg a felvezető kvízből egy kép. Profin szerkesztett kérdések voltak abban is.
Szóval nagyon ügyes ez az egész cucc, és borzasztóan örülök, hogy ilyen kacifántos úton, de belecsöppentünk.
Ezek persze nem véletlenek, jó látni, ahogy a kegyelem működik, és kicsit érezni, hogy épül a jövő.
És pont emiatt öröm látni, hogy vannak olyan emberek az országban, akik olyan dolgokat bírnak létrehozni, amelyekkel megfelelő motívációt tudnaak biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van a mai kornak megfelelő kihívásokra. Egy ilyenbe botlottunk bele most a KEBA verseny kapcsán. (KEBA= Közép-európai Brókerképző és Értékpapír-piaci Ismeretterjesztő Alapítvány)
Egyrészt imádom, amilyen utakon belekerülünk az ilyesmikbe:
Felkértek egy játék tesztelésére (ez önmagában is egy érdekes történet, fura, hogy belecsöppentem), és ez a játék harangozta be ezt a KEBA versenyt.
Aztán az egyik kis barátomnak annyira megmozgatta a játék a fantáziáját, hogy mindenáron jelentkezni akart a versenyre. De nem voltak csapattársai. Ez egy középiskolásoknak szóló verseny, és alapból iskolai csapatok neveznek, de mivel nagy része online megy, nem kizárt a távoli csapattagok együttműködése sem.
Namost én tavaly egy másik ilyen gazdasági témájú versenyre megpróbáltam összeszervezni egy online együttműködésen alapuló csapatot a kölyköm, az azóta elköltözött barátja és az említett távoli online barátunk részvételével. Az volt az alapötlet, hogy egyrészt szerettem volna összehozni őket, már csak a jövőjük érdekében is, másrészt fontosnak tartom, hogy elsajátítsák az online együttműködés csínját-bínját, harmadrészt jó lett volna, ha egy okos játék kapcsán megmártóznak kicsit a gazdasági-pénzügyi témákban, hiszen ez amilyen fontos, annyira elhanyagolt vagy rosszul kezelt terület az oktatásban. És egy régebbi ilyen versenyen mi már begyűjtöttünk egy díjat a kölyökkel. Az is egy nagyon okos verseny volt. Videót kellett készíteni, itt van ni.
Össze is szerveztem tavaly néhány online találkát, megmutattam nekik a Google dokumentumokban rejlő lehetőségeket, kipróbáltuk a Skypos konferenciázást, és a Google hangoutot is. De aztán valahogy nem nagyon mozdultak rá a fiúk a feladatok megoldására, illetve nem eléggé ahhoz, hogy igazán legyen belőle valami, vagy talán erőteljesebben kellett volna mozgatnom a szálakat, de inkább elengedtem.
Viszont úgy látszik, mindez mégsem volt hiába, mert a távoli kis barátom most felvette ezt a szálat, és beszervezte maga mellé a fiúkat csapattársnak ebbe a KEBA versenybe, és immár ő mozgatja az egész ügyet. És így működik is! Nem én erőltetem, nem is én találtam ki, de jó látni, hogy mégis valahol a tavalyi kezdeményezésem folyománya. És olyan jópofák, ahogy tárgyalják, milyen részvényekbe fektessenek. Ja mert az a verseny egyik része, hogy beléphetnek az igazi kereskedőfelületre, és kaptak virtuálisan 50000 dollárt, és azt kell jól befektetni, és minél többet kihozni belőle. Nagyon nagyon okos dolog ez, és látnivalóan nagyon élvezik a fiúk.
És maga a verseny is nagyon ügyes. Jók, életszerűek a kérdések. A versenyszimulációknál is a valósághoz nagyon hasonlító helyzetekben kell feltalálni magukat a versenyzőknek. És nem tilos utánanézni a neten. Sőt!
Ez meg a felvezető kvízből egy kép. Profin szerkesztett kérdések voltak abban is.
Szóval nagyon ügyes ez az egész cucc, és borzasztóan örülök, hogy ilyen kacifántos úton, de belecsöppentünk.
Ezek persze nem véletlenek, jó látni, ahogy a kegyelem működik, és kicsit érezni, hogy épül a jövő.
2012/11/05
Umberto Eco: A Foucault-inga
No és, hogy most már kocka-módon olvasok, elég csak a moly.hu-n lájkolgatni a kedvenc idézeteimet, meg felírni oda, ha valami még nincs meg.
Szóval a kedvencek:
ez itt,
aztán ez :))
És mivel a kígyó az egyetlen állat, amelyik karikába tud tekeredni, világos, hogy miért olyan sok a kígyókultusz és -mítosz, mert hát, ugye, mégiscsak nehéz volna a nap visszatérését egy karikába tekeredett vízilóval ábrázolni.meg ezek is:
Ha megváltoztatod a Könyvet, a világot változtatod meg, ha megváltoztatod a világot, a testedet is megváltoztatod. Ezt nem értettük mi meg. A Tóra kienged egy szót a szekrényéből, egy pillanatra megjelenik, és azonnal elrejtőzik újra. És csak a szeretőjének mutatkozik meg egy pillanatra. Olyan, mint egy gyönyörű nő, aki a palotájában, egy kis eldugott szobában rejtőzködik. Egyetlenegy szeretője van, de annak a létezése mindenki számára ismeretlen. És ha bárki más erőszakkal rátör, és rá akarja emelni a mocskos kezét, akkor ő fellázad. Tudja, hogy ki a szeretője, kinyit egy pici rést és egy pillanatra megmutatkozik. És azonnal elbújik megint. Csak az fogja fel a Tóra szavát, aki szereti. Mi pedig szeretet nélkül és csak a nevetség kedvéért próbáltunk könyvekről beszélni…
Egy összeesküvés csak akkor összeesküvés, ha titkos. Kell lennie valami titoknak, amelyet ha megismerünk, megszűnik a frusztráltságunk, mert vagy üdvözít az a titok, vagy a megismerése lesz azonos magával az üdvösséggel. Létezik-e ilyen fényességes titok?
Hogyne, csak épp megismerhetetlen. Ha lelepleződik, biztos, hogy csalódást kelt. Agliè emlegette, ugye, az Antoninusok korabeli lázas titokkeresést. Pedig hát épp akkoriban jelent meg valaki, aki Isten fiának mondta magát, Isten fiának, aki megtestesült, és magára veszi a világ bűneit. Titoknak ennyi nem elég? És üdvözülést ígért mindenkinek, csak szeresse a felebarátját. Titoknak ez is titok, vagy nem? És úgy rendelkezett, hogy bárki, aki akkor és azt mondja, amikor és amit kell, Isten fiának testévé és vérévé változtathat és akként fogyaszthat el egy darab kenyeret és egy fél pohár bort. Rejtélynek azért ez sem rossz, nem igaz? És arra késztette az egyházatyákat, hogy feltételezzék, majd ki is jelentsék, hogy egy Istenben három személy van, és hogy a Szentlélek ered az Atyától és a Fiútól, nem pedig a Fiú az Atyától és a Szentlélektől. Talán bizony hülikusoknak való formula volt ez? És mégis, azok, akiknek már csak a kezüket kellett volna kinyújtaniuk az üdvösséghez – do it yourself –, a kisujjukat sem mozdították. Ennyi az egész? Szép kis kinyilatkoztatás! És azzal nekivágtak a Földközi-tengernek, és kajtattak tovább hisztérikusan valami mást, egy másik, elveszett tudást, amelyet csupán elkendőznek ezek az olcsó dogmák, ezek a lelki szegényeknek szánt példabeszédek, hieroglifak, a megannyi, pneumatikusoknak szánt kacsintás. A Szentháromság-misztérium? Túl egyszerű, kell, hogy legyen még mögötte valami.
Valaki, talán Rubinstein, így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogy hisz-e Istenben: „Ó, nem, én… én valami sokkal nagyobb dologban hiszek…”
2012/10/26
Problem?
Azt mondja a kölyköm:
- Infódogában kérdezték a Neumann elveket.
- És mik azok? - kérdem.
- Mit tudom én, hátul ülök, beírtam a Wikipédiába. (Mármint a telefonján.)
Kövezzetek meg, de valahogy nem tudok haragudni rá... Inkább viccesnek találom, ahogy az életben kiválóan működő módszereivel próbál az iskolában is túlélni.
(Lásd még: CtrlC- CtrlV gépírás órán)
- Infódogában kérdezték a Neumann elveket.
- És mik azok? - kérdem.
- Mit tudom én, hátul ülök, beírtam a Wikipédiába. (Mármint a telefonján.)
Kövezzetek meg, de valahogy nem tudok haragudni rá... Inkább viccesnek találom, ahogy az életben kiválóan működő módszereivel próbál az iskolában is túlélni.
(Lásd még: CtrlC- CtrlV gépírás órán)
2012/09/29
Kutatók éjszakája
Érdekes volt ez a kutatók éjszakája program. Kimentünk a gyerekekkel az Inkubátorházba, és tényleg érdekes volt látni, mi zajlik körülöttünk, amiről fogalmunk sincs: hogyan kutatnak és fejlesztenek a kutató-fejlesztők. A robotos előadás meg külön izgi volt, főleg maguk a robotok. Volt borzasztó profi robot is, de nekem ez nőtt nagyon a szívemhez:
2012/09/20
Gépírás - wtf?
Kölyköm számára a középiskola eddigi legnagyobb kihívása a gépírás óra. Valahogy nem érti a lényeget:
A tervezett következő lépés pedig a gépíráskönyv letöltése a netről...
Nem állíthatom, hogy nem találnak kreatív megoldást a problémáikra...
- hogy mikor ő veszett gyorsan tud egyébként is gépelni, akkor most miért ilyen lassan kell, követve a tanárnőt, ahogy diktálja, hogy: a s d f ..
- hogy mi értelme annak, hogy nem nézheti a billentyűzetet, de főleg hogy le kell takarni a képernyőt.
A tervezett következő lépés pedig a gépíráskönyv letöltése a netről...
Nem állíthatom, hogy nem találnak kreatív megoldást a problémáikra...
2012/09/19
Tanulnivaló
Hogy mikorra lesz megtanulva, nem tudom...
Magyarul kb:
Feddhetetlen legyen a beszéded (Be impeccable with your word)
Becsületes, teljes (Speak with integrity)
Azt mondd, amire gondolsz ne beszélj önmagad ellen és ne pletykálj másokról
Az igazság és a szeretet vezérelje a szavaidat
Ne vedd magadra (Don't take anything personally)
Semmit se miattad csinálnak az emberek
Amit tesznek vagy mondanak, az a saját valóságuk, álmaik kivetítése
Ha immunis vagy mások véleményére és tetteire, nem leszel felesleges szenvedés áldozata.
Ne feltételezz (Don't make assumptions)
Vedd a bátorságot, és kérdezz!
Vedd a bátorságot, és fejezd ki, amit akarsz.
A lehető legvilágosabban kommunikálj, hogy elkerüld a félreértést, szomorúságot és a drámát.
Ezzel az egy ponttal teljesen átalakíthatod az életedet.
Mindig tedd meg a tőled telhetőt
Ez mindig mást és mást jelent.
Ha egyszerűen megteszed, ami tőled telik, elkerülheted az ön-ítéletet, az önsorsrontást és a megbánást.
Magyarul kb:
Feddhetetlen legyen a beszéded (Be impeccable with your word)
Becsületes, teljes (Speak with integrity)
Azt mondd, amire gondolsz ne beszélj önmagad ellen és ne pletykálj másokról
Az igazság és a szeretet vezérelje a szavaidat
Ne vedd magadra (Don't take anything personally)
Semmit se miattad csinálnak az emberek
Amit tesznek vagy mondanak, az a saját valóságuk, álmaik kivetítése
Ha immunis vagy mások véleményére és tetteire, nem leszel felesleges szenvedés áldozata.
Ne feltételezz (Don't make assumptions)
Vedd a bátorságot, és kérdezz!
Vedd a bátorságot, és fejezd ki, amit akarsz.
A lehető legvilágosabban kommunikálj, hogy elkerüld a félreértést, szomorúságot és a drámát.
Ezzel az egy ponttal teljesen átalakíthatod az életedet.
Mindig tedd meg a tőled telhetőt
Ez mindig mást és mást jelent.
Ha egyszerűen megteszed, ami tőled telik, elkerülheted az ön-ítéletet, az önsorsrontást és a megbánást.
2012/09/05
Laggoltak az elsősök, campelt a farkas
A leendő elsősök a szokásos vontatottsággal szavaltak az évnyitón. Ezt a NAGY hatodikos kisfiam így interpretálta az ünnepség után:
"Nem hiszem el, ezek az elsősök mekkora laggerek voltak!"
(Laggol=szakadozik (pl. a net, a játék, stb)
A nagyobbiknak pedig a középiskola szolgál naponta újabb és újabb hihetetlen viccekkel: gépírás órán pl. Kempelen Farkasról volt szó, mint az írógép feltalálójáról. Namost, ő a campelni kifejezést a Counter Strike nevű játékból ismeri, és még este sem tért magához a röhögéstől, ahogy elmesélte, hogy mi a francot magyarázott a tanár: campelem farkas??? Már eleve azt is hihetetlennek tartotta, hogy létezik olyan név, hogy Farkas... ezek után nem nehéz elképzelni, milyen képet vághatott, mikor a suliban meghallotta :D
"Nem hiszem el, ezek az elsősök mekkora laggerek voltak!"
(Laggol=szakadozik (pl. a net, a játék, stb)
A nagyobbiknak pedig a középiskola szolgál naponta újabb és újabb hihetetlen viccekkel: gépírás órán pl. Kempelen Farkasról volt szó, mint az írógép feltalálójáról. Namost, ő a campelni kifejezést a Counter Strike nevű játékból ismeri, és még este sem tért magához a röhögéstől, ahogy elmesélte, hogy mi a francot magyarázott a tanár: campelem farkas??? Már eleve azt is hihetetlennek tartotta, hogy létezik olyan név, hogy Farkas... ezek után nem nehéz elképzelni, milyen képet vághatott, mikor a suliban meghallotta :D
2012/08/28
Olvasni fogok. Papírkönyveket.
Visszavittük a gyerekekkel a nyárra kihozott könyvhalmot a könyvtárba. Hát, az idei nyár volt az első, amikor nem sok könyv olvasódott el... Ki tudja, talán nálunk is véget ér az olvasó-korszak?
Most Á. kihozta a Gyűrűk urát, de nem kezdett bele...
Én viszont elhatároztam, hogy olvasni fogok. A Foucault-inga megjött a kötészetről, arra le is csaptam, a Társas intelligencia meg csak úgy nézett rám egy állványról, na, mondom, gyere! Bele is merültem, bár szerintem csak felületesen fogom átolvasni, mert Pécsi Rita gyakorlatilag elmondta a lényeget az előadásaiban. De azért jó újra belemerülni ezekbe a dolgokba.
Most Á. kihozta a Gyűrűk urát, de nem kezdett bele...
Én viszont elhatároztam, hogy olvasni fogok. A Foucault-inga megjött a kötészetről, arra le is csaptam, a Társas intelligencia meg csak úgy nézett rám egy állványról, na, mondom, gyere! Bele is merültem, bár szerintem csak felületesen fogom átolvasni, mert Pécsi Rita gyakorlatilag elmondta a lényeget az előadásaiban. De azért jó újra belemerülni ezekbe a dolgokba.
2012/08/15
Legó
Samuval megnéztük ezt a kis videót, amit a LEGO a 80. születésnapjára készített. Nagyon szép történet, imádom az ilyen sztorikat, mikor kiderül, hogy egy-egy nagy cég mögött valójában egyetlen nagyszerű ember áll. Végül is, majdnem mindig ez derül ki: hogy egy emberen áll vagy bukik egy-egy nagy cég sorsa. Illetve, ez esetben egy családon. Szép.
Samu azóta kedvet is kapott a LEGÓzáshoz. Még egy blogot is indított neki.
Íme az első építmény, amit eleinte a videó inspirált, aztán megjegyeztem, hogy jó lenne bele egy lift, aztán belül nem volt elég helye, és kívülre került, de azért az egy igazi, funkcionáló lift, és egyedül Samu találmánya. Olyan jó látni, ha játszik a gyerek és feltalál. Egész komoly dolgokat.
Samu azóta kedvet is kapott a LEGÓzáshoz. Még egy blogot is indított neki.
Íme az első építmény, amit eleinte a videó inspirált, aztán megjegyeztem, hogy jó lenne bele egy lift, aztán belül nem volt elég helye, és kívülre került, de azért az egy igazi, funkcionáló lift, és egyedül Samu találmánya. Olyan jó látni, ha játszik a gyerek és feltalál. Egész komoly dolgokat.2012/08/11
Olimpia
A plüssállatok is Olimpiát tartanak ám!
Ez itt a maratoni futás (ha jól értettem).
És ott ég a láng a háttérben!
Én amúgy tökre örülök, hogy még mindig kijátsszák magukból a valóságban (dehogy valóságban! tévében...) látottakat. És abszolút nem értem azokat a szülőket, akik azon szomorkodnak, hogy már ekkora a gyermekük és még mindig játszik.
Ez itt a maratoni futás (ha jól értettem).
És ott ég a láng a háttérben!
Én amúgy tökre örülök, hogy még mindig kijátsszák magukból a valóságban (dehogy valóságban! tévében...) látottakat. És abszolút nem értem azokat a szülőket, akik azon szomorkodnak, hogy már ekkora a gyermekük és még mindig játszik.
2012/07/22
Kihívás...
Quest: tájfutóversenyről/edzőtáborból hazatérő családtagok nyomán keletkező mocsokhegyhez és pakolni-valóhoz való pozitív hozzáállás. Vagy legalább nem negatív...
2012/07/21
Ezt nem rólam rajzolták?
 | |
| Én lenni INTJ... |
"Az INTJ számára nem egyszerű, hogy kifejezze saját belső képeit, meglátásait és elvont gondolatait. Az INTJ gondolatainak és elképzeléseinek belső szerkezete nagyon egyedi, és alapból nem fordítható le olyan alakra, ami mások számára is érthető lenne. Ugyanakkor az INTJ-t az mozgatja, hogy az elképzeléseit olyan tervvé vagy rendszerré alakítsa, ami könnyedén elmagyarázható, nem pedig az, hogy közvetlenül a gondolatait fordítsa le. Általában nem látják az értékét egy közvetlen fordításnak, és gondjaik vannak az elképzeléseik kifejezésével is, amik nem lineárisak. Azonban a tudás és intelligencia iránti elképesztő tiszteletük arra sarkallja őket, hogy kifejezzék gondolataikat azoknak az embereknek, akikről úgy gondolják, hogy érdemesek az erőfeszítésre." (innen)
Pfff.... most sírjak vagy nevessek?!?
2012/07/18
Félisten, ja...
Ideje lenne leállni...
Mostanában egész sokat javultam különben, ami az önkontrollt illeti. Főleg amióta beletettem a SuperBetterbe.
2012/07/10
Connected
A gyerek a múltkor gúnyosan mondta, hogy "anya kedvenc szava a megosztott". És igen... Éljen a GoogleDocs (bocsánat: Drive), éljen a kooperáció!
Ennél jobb már csak az lenne, ha tényleg közösen kellene dolgozni, nem mindenkinek csak a saját rubrikáiban :)
Ja és éljen a dizájn, mert asszem azt imádom a GoogleDocsban még, hogy még nézni is jó, mert szép, ízléses.
2012/07/09
Alakul ...
Egy régebbi poszt magyarázza a képet...
És érdekes, hogy míg előtte két egyforma ága volt a növénynek, most a két ág külön egyéniséggé kezd alakulni. Óóó ... beszédes....
És érdekes, hogy míg előtte két egyforma ága volt a növénynek, most a két ág külön egyéniséggé kezd alakulni. Óóó ... beszédes....
2012/07/02
Beiratkozás - a Facebookon is...
Beiratkozni voltunk ma a nagyfiúval a középiskolába. Egy csomó sort végig kellett állni, minden sz@rt megvetettek velünk (kötelező iskolai pólók, gatya, nyakkendő, menzakártya ésatöbbi). De nem ez az érdekes. Hanem, hogy hazajöttünk, és a gyerek Facebookján hamarosan megjelentek a barát-felkérések.
A sorban állás közben a szemfüles diákok nyilván felírták maguknak a névsort aztán megkeresték a leendő osztálytársakat a Facebookon (ha nem eleve ott jelölgettek- ráértek, végül is). Pár nap múlva elkészült az osztálycsoport is. Szeptemberre a virtuális énjeik már ismerni fogják egymást...
Manapság már nem nagy trauma új iskolát kezdeni. Én nem is tudom, hogy jó ez vagy rossz... Azt hiszem, kicsit irigykedek... Én, mint reménytelenül introvertált, jó hasznát vettem volna a Facebooknak annak idején...
(Vagy ki tudja, végül is, ennek is megvannak a hátrányai is, nem is biztos, hogy jól sül el a dolog, ha nem vagy már eleve egészséges személyiség...)
A sorban állás közben a szemfüles diákok nyilván felírták maguknak a névsort aztán megkeresték a leendő osztálytársakat a Facebookon (ha nem eleve ott jelölgettek- ráértek, végül is). Pár nap múlva elkészült az osztálycsoport is. Szeptemberre a virtuális énjeik már ismerni fogják egymást...
Manapság már nem nagy trauma új iskolát kezdeni. Én nem is tudom, hogy jó ez vagy rossz... Azt hiszem, kicsit irigykedek... Én, mint reménytelenül introvertált, jó hasznát vettem volna a Facebooknak annak idején...
(Vagy ki tudja, végül is, ennek is megvannak a hátrányai is, nem is biztos, hogy jól sül el a dolog, ha nem vagy már eleve egészséges személyiség...)
2012/06/23
Egy bogár élete
Mostanában sötétbe nyúlnak a Zala-parti sétáim. Mert korábban túl meleg van. És csodát láttam: csomó szentjánosbogár röpköd a töltés közelében. Ez valami varázslat! Gyönyörű! Isten vicces kedvében lehetett, amikor teremtette őket...
Jó ez a Zala-part, olyan nekem, mint Sztalkernek a Zóna. A vadvirágok, a madarak, a tücskök, szarvasbogarak, most meg ezek a kis repkedő csillagok... Mikor hazaértem, a lépcsőházban is világított egy. Mondom, felkapcsolom a lámpát, megnézem milyen. Azt hittem, molylepke volt, de aztán később kiderítettem, hogy mégse! Persze, amikor felkapcsoltam a lámpát, akkor ő lekapcsolta az övét (kis késéssel). Lekapcsoltam újra, és megint világított. Felkapcsoltam - erre ő le. Aztán nem szórakoztam tovább :D
Másnap fogtam egyet és hazahoztam. De nem érte meg... Otthon nemhogy nem volt hajlandó repülni, hanem direkt meg is döglött. Pedig én lézershowt akartam mutatni a gyerekeknek...
(Mondjuk, viszont döglötten is világított, ha piszkáltuk - kárpótlásul.)
És később jött a dráma: kimentem lekapcsolni a lámpát, mielőtt lefeküdtem, és mit látok: egy pók nagyban cipeli be a hűtő alá a még mindig világító szentjánosbogár-tetemet...
Igazán érdekes dolgok történnek körülöttünk, nem is tudom minek keresünk külső forrásokat a szórakozásra...
Harmadnap pedig eljött velem Samu a hosszú sétára, csak a szentjánosbogarak miatt :)
Negyednap pedig még melegebb volt, még később mentem, és még hamarabb besötétedett, úgyhogy még több kiscsillagot láttam. Széééééééép....
2012/06/18
Felnőtt...
Elballagott a nagyobbik fiú az általánosból.
Engem nem is érdekelt a dolog eleinte, őt se igazán. De ez a hercehurca az iskolában (pedig nem panaszkodhatok, más sulikhoz képest igazán lazák), meg aztán a nagyszülők is bejelentették az igényt, hogy megnéznék, szóval mindez megtette a hatását: muszáj volt elfogadni, hogy ez egy mérföldkő itten, na. Jól összezavarodott ő is szegény, látszott. Aztán meg a húgom készült ilyen kis összeállítással a régi fotóiból, és előkerültek a videói, amiket róluk csinált, mikor még újdonság volt a digitális fényképezőgép. Jaaajj, de fura volt látni őket kicsi korukban, főleg pont most. Valahogy fáj, hogy felnőnek, ilyen ... elmúlás-hangulata van. Persze, normális, tudom, de mégis iszonyú furcsa megélni.
Meg aztán keresgeti az ember a helyét, látva, hogy a kölyke milyen lendülettel próbál leszakadni róla időnként. (Hogy pár perc múlva - mintha nem is hülyézett volna le az imént - újra kisfiú legyen.) És ez mind normális, ezen mind át kell esni...
Engem nem is érdekelt a dolog eleinte, őt se igazán. De ez a hercehurca az iskolában (pedig nem panaszkodhatok, más sulikhoz képest igazán lazák), meg aztán a nagyszülők is bejelentették az igényt, hogy megnéznék, szóval mindez megtette a hatását: muszáj volt elfogadni, hogy ez egy mérföldkő itten, na. Jól összezavarodott ő is szegény, látszott. Aztán meg a húgom készült ilyen kis összeállítással a régi fotóiból, és előkerültek a videói, amiket róluk csinált, mikor még újdonság volt a digitális fényképezőgép. Jaaajj, de fura volt látni őket kicsi korukban, főleg pont most. Valahogy fáj, hogy felnőnek, ilyen ... elmúlás-hangulata van. Persze, normális, tudom, de mégis iszonyú furcsa megélni.
Meg aztán keresgeti az ember a helyét, látva, hogy a kölyke milyen lendülettel próbál leszakadni róla időnként. (Hogy pár perc múlva - mintha nem is hülyézett volna le az imént - újra kisfiú legyen.) És ez mind normális, ezen mind át kell esni...
2012/06/04
Mert csodák igenis vannak
A »csodálatos« szó nemcsak rendkívüli jelenségeket jelöl, hanem mindennapiakat is, mert bármi kiválthatja ezt a tudatot, ha kellő figyelmet szentelnek a jelenségnek. Amint a percepció felszabadul a prekoncepció és az érdek befolyása alól,
szabadon szemlélheti a világot annak valóságában, és beláthatja
inherens nagyszerűségét... A csodálatos fölismerésének képességéhez nem
szükséges hit. Semmi más nem kell hozzá, mint az, hogy az ember teljes
figyelemmel vegye szemügyre a világ örökké jelenvaló jelenségeit,
amelyeket többnyire éppen állandó jelenvalóságuknál fogva tekintenek
maguktól értetődőeknek. A világ csodája bármiben megtalálható, saját
testünk legapróbb részecskéiben éppen úgy, mint a világegyetemben, vagy a
kettő és minden más szerves összefüggésében... Egy érzékeny egyensúlyú
ökoszisztéma (környezetrend) részei vagyunk, amelyben a kölcsönös függés
karöltve jár az egyéniséggel. Individuumok vagyunk, mindazonáltal
részei egy nagyobb egésznek, melynek nagyságát és nagyszerűségét nem
lehet leírni. A csodálatos
fölismerésének képessége az önmegvalósítás szubjektív szubsztanciája
(alanyi lényege), az a gyökér, melyből az ember legmagasabb rendű
jellemzői és tapasztalása szökken szárba. "
*Michel Stark-Robert Washburn: Beyond the norm: A speculative model of selfrealization.
Journal of Religion and Health, 1977. 16. No 1. 58-59.
Hát ezzel most nem is tudom, mit kezdjek, mindenesetre érdekes...
*Michel Stark-Robert Washburn: Beyond the norm: A speculative model of selfrealization.
Journal of Religion and Health, 1977. 16. No 1. 58-59.
Hát ezzel most nem is tudom, mit kezdjek, mindenesetre érdekes...
2012/06/01
2012/05/14
Egerszeg Fesztivál
Sose voltam oda ezért az Egerszeg Fesztiválért, de most valahogy tetszett. Vagy kinőtte magát, vagy én nőttem ki magamat, nem is tudom.
Bementünk pár koncertre Black-kel, illetve van, amire egyedül, aztán ott tomboltam az első sorokban :D
Jó volt élőben látni ezeket a zenekarokat. Abszolút korrekt, profi dolog, amit csinálnak. Az is látszik, hogy beérett az MR2 koncepciója: igenis kialakult itt az elmúlt pár évben egy maszív kör a hallgatható, vállalható magyar zenekarokból. És tökjó, hogy a közönség mérete még épp nem éri el azt a tömeget, amit én már nehezen viselnék ... bár lehet, hogy csak a megfelelő koncertekre kell menni :D
Meg az is igaz, hogy talán az idén volt az először, hogy simán otthon tudtuk hagyni a gyerekeket több órára már. Ennyiben mi nőttünk fel... Meg konkrétan én... hogy tudtam jól érezni magam most...
És volt plázs, tiszta cool volt az is, be is mentem homokozni :D
FB ismerősöknek:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=362937477098185&set=a.176845992374002.44890.100001458074971&type=1&theater
Legjobb a Kerekes Bandet volt, igazából főleg rájuk voltam kíváncsi, és tényleg: élőben csak mégjobbak voltak, mint a Youtube-on... Valami borzasztó nagy kúlság
kobozon meg pásztorfurulyán tolni a rockandrollt!!!A frontember meg, ahogy pózol avval a kis furulyával, próbálja előadni mozgásban azt, amihez egyébként egy gitár szükségeltetik, hát valami elképesztő!
És mindezt házhoz hozták: alig egy kilométert kellett érte sétálnom! Azért ez a fíling megfizethetetlen :D
Bementünk pár koncertre Black-kel, illetve van, amire egyedül, aztán ott tomboltam az első sorokban :D
Jó volt élőben látni ezeket a zenekarokat. Abszolút korrekt, profi dolog, amit csinálnak. Az is látszik, hogy beérett az MR2 koncepciója: igenis kialakult itt az elmúlt pár évben egy maszív kör a hallgatható, vállalható magyar zenekarokból. És tökjó, hogy a közönség mérete még épp nem éri el azt a tömeget, amit én már nehezen viselnék ... bár lehet, hogy csak a megfelelő koncertekre kell menni :D
Meg az is igaz, hogy talán az idén volt az először, hogy simán otthon tudtuk hagyni a gyerekeket több órára már. Ennyiben mi nőttünk fel... Meg konkrétan én... hogy tudtam jól érezni magam most...
És volt plázs, tiszta cool volt az is, be is mentem homokozni :D
FB ismerősöknek:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=362937477098185&set=a.176845992374002.44890.100001458074971&type=1&theater
És mindezt házhoz hozták: alig egy kilométert kellett érte sétálnom! Azért ez a fíling megfizethetetlen :D
2012/05/13
Lelövik...
"de most, anya, várjámá, mingyá lelőnek, majd később megbeszéljük" - és visszafutott a szobába...
2012/05/03
Tiszta erőből tavasz
2012/04/28
2012/04/26
Megmérettetett...
Nos. Felvették a kölyköt középiskolába. Abba, amelyikbe jelentkezett. Bekerült volna a válogatós (elit, törtetős) gimnáziumba is, de nem akart, és nem akartuk oda. Bár be kell vallanom, kicsit nehéz ellene menni a közfelfogásnak egy olyan helyzetben, mikor mindenki, de tényleg mindenki (tanárok, szülők, család) úgy gondolkodik, hogy a gyerek iskoláztatásának lényege az, hogy minden iskolatípusban úgymond "felkészítjük" a következő fokozatra. Tehát sosem hagyjuk, hogy kibontakozzon az egyénisége, hogy felszabadult legyen vagy ilyesmi, hanem felkészítőkre, különórákra járatjuk amellett, hogy természetesen mindent megteszünk, hogy az iskolában teljesítsen. Na hát ez az, amihez én nem kívántam és ezután sem kívánok partner lenni. Én azt szeretem, ha játszanak, ha azzal foglalkoznak, ami érdekli őket, semmi felkészítő, semmi zeneiskola, különóra meg ilyenek. (Na jó, azért angolul megtanítom őket az ellenállásuk ellenére is). Zenélni is járnak, meg sportolni is, de olyan helyre, amit élveznek. És mindkettő a családban van többé-kevésbé. Szóval nagyjából belenőttek, nem csak beírattuk, és járni kell...
És ez nem azt jelenti, hogy direkt azon vagyok, hogy ne tanuljanak. Csak épp nem azt értem tanulás alatt, hogy mindig a következő iskolafokozatra gyúrunk, hogy aztán a végén ott álljunk a szép diplománkkal, szemben az élettel, csodálkozva, hogy senki nem mondja, hogyan tovább. Meg hogy köze nincs a valóságnak a tanultakhoz. Tudom én, milyen az. Én pont ez voltam.
Mindkét gyerekem kiválóan teljesített az iskolában, annak ellenére, hogy nem kértem őket számon itthon. Egészen addig, amíg teljesíthető és ésszerű volt, amit ott kértek. Ez nagyjából az alsó tagozat. Utána meg tanárfüggő a dolog, de leginkább a hülyeség burjánzása figyelhető meg. Amihez én nem vagyok hajlandó asszisztálni, még akkor sem, ha rosszak a gyerek jegyei. Amúgy megfigyeltem, hogy pont annyit dolgoznak, ami pont elég ahhoz, amit épp el akarnak érni (vagy kerülni). Se többet, se kevesebbet. Ez egy nagyon fontos kompetencia szerintem. Sokkal fontosabb, mint a megfeleléskényszer. Nekem az utóbbi volt meg, örülök, hogy a gyerekeim másképp működnek, és a világért sem akarom megnyomorítani őket ezzel. Viszont megtanítom őket otthon egy csomó olyan dologra, ami érdekli őket, amikkel az iskola nem tud mit kezdeni, pedig fontosabbak az életben, mint hülye fogalmak magolása - amik egyébként egy kattintással bármikor elérhetőek. Kivéve az iskolát. Mert az egy olyan környezet, ahol vissza kell menned ötven évet, és az akkori elvárásoknak megfelelni.
Szóval, otthon tanulódik pl. a pénzkezelés, pénzügyek, politika (ez apuka felségterülete, főleg), publikálás a neten, blogolás, Facebook és egyebek hatékony használata, hit, zene, angol, eligazodás a világban, stb, stb.
No de azért bennem volt a para mégis, az említett okok miatt, hogy hogyan fog ez a dolog vizsgázni az iskolaválasztásnál?
És prímán vizsgázott. Úgy látszik a gyerek, ha kell, teljesít. Szóval megnyugodtam. És igyekszem a helyemen lenni a továbbiakban is, bár a kamaszkor feladja a leckét, nehéz tudni, mit kell elengedni, mit nem...
És ez nem azt jelenti, hogy direkt azon vagyok, hogy ne tanuljanak. Csak épp nem azt értem tanulás alatt, hogy mindig a következő iskolafokozatra gyúrunk, hogy aztán a végén ott álljunk a szép diplománkkal, szemben az élettel, csodálkozva, hogy senki nem mondja, hogyan tovább. Meg hogy köze nincs a valóságnak a tanultakhoz. Tudom én, milyen az. Én pont ez voltam.
Mindkét gyerekem kiválóan teljesített az iskolában, annak ellenére, hogy nem kértem őket számon itthon. Egészen addig, amíg teljesíthető és ésszerű volt, amit ott kértek. Ez nagyjából az alsó tagozat. Utána meg tanárfüggő a dolog, de leginkább a hülyeség burjánzása figyelhető meg. Amihez én nem vagyok hajlandó asszisztálni, még akkor sem, ha rosszak a gyerek jegyei. Amúgy megfigyeltem, hogy pont annyit dolgoznak, ami pont elég ahhoz, amit épp el akarnak érni (vagy kerülni). Se többet, se kevesebbet. Ez egy nagyon fontos kompetencia szerintem. Sokkal fontosabb, mint a megfeleléskényszer. Nekem az utóbbi volt meg, örülök, hogy a gyerekeim másképp működnek, és a világért sem akarom megnyomorítani őket ezzel. Viszont megtanítom őket otthon egy csomó olyan dologra, ami érdekli őket, amikkel az iskola nem tud mit kezdeni, pedig fontosabbak az életben, mint hülye fogalmak magolása - amik egyébként egy kattintással bármikor elérhetőek. Kivéve az iskolát. Mert az egy olyan környezet, ahol vissza kell menned ötven évet, és az akkori elvárásoknak megfelelni.
Szóval, otthon tanulódik pl. a pénzkezelés, pénzügyek, politika (ez apuka felségterülete, főleg), publikálás a neten, blogolás, Facebook és egyebek hatékony használata, hit, zene, angol, eligazodás a világban, stb, stb.
No de azért bennem volt a para mégis, az említett okok miatt, hogy hogyan fog ez a dolog vizsgázni az iskolaválasztásnál?
És prímán vizsgázott. Úgy látszik a gyerek, ha kell, teljesít. Szóval megnyugodtam. És igyekszem a helyemen lenni a továbbiakban is, bár a kamaszkor feladja a leckét, nehéz tudni, mit kell elengedni, mit nem...
 | |
| S. a tesója plüssállat iskolájában tanult meg olvasni... |
 |
| Megíródik a lecke valahogy - ahogy épp kényelmes... |
 | ||
| Többszáz plüssállat életét igazgatják otthon - jó lesz az még valamire... |
2012/04/12
A kis blogger
Samu fiam (11) három éve hűségesen írja a Bodriland blogot a gyerekszobában
lakó rengeteg plüssállat életéről. Igaz, kívülállóknak nehezen követhető
amiről hadovál, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy közben megtanult
fogalmazni, publikálni, blogot szerkeszteni, fotózni, Analyticst
nézegetni (amit eleinte anyamatics-nak hívott), Facebook oldalt
létrehozni és üzemeltetni, stb. Mindezt játszva...
És a blog hároméves szülinapjára összehozta ezt a kis interaktív cuccot, egyedül. És már az első feltöltésnél futott! Ami nekem ritkán szokott összejönni. Alig kellett valamit megmutatni neki az elején, és szinte hibátlanul megcsinálta, pedig nem olyan egyszerű kezelni azt a szerkesztőt... Komolyan, tisztára büszke vagyok rá.
Kérdezte valaki, hogy hogyan tanulta meg. Végül is nem kell mást csinálni, mint otthon lenni, és előttük csinálni mindezeket a dolgokat :) Aztán a gyerek jön, néz, kérdez, ő is akar. Akkor kicsit megmutatni, ötletet adni a témához, vele együtt csinálni. Aztán megy minden a maga útján. És minden újabb kihívásnál ugyanez: előttük járni, ihletet adni (ha kell), segíteni továbblépni, megmutatni, aztán hagyni magára a dolgot. Meg persze az előzmények, de arról most nem írok.
És a blog hároméves szülinapjára összehozta ezt a kis interaktív cuccot, egyedül. És már az első feltöltésnél futott! Ami nekem ritkán szokott összejönni. Alig kellett valamit megmutatni neki az elején, és szinte hibátlanul megcsinálta, pedig nem olyan egyszerű kezelni azt a szerkesztőt... Komolyan, tisztára büszke vagyok rá.
2012/03/29
8 peole like this. Wow!
Egyszer, nem olyan rég, hirtelen felindulásból utánanéztem, hogyan lehet Like gombot tenni a Bloggeres posztok alá (persze a kódban kell babrálni, nem barátja a Google a Like gombnak), és egy csomó blogomba tettem. (Még ebbe is, nem tudom minek... ki kéne venni) És mit látok? Használják! Ismeretlenek! Persze azért nem kell meghalni a maximális 8 lájktól, de hadd örüljek már, egyedül vagyok itt :D
Még a játékomat is lájkolták páran! Még az is lehet, hogy kipróbálták :D
Átnéztem a Tudatos nyelvtanuló weboldalamat is, és konstatáltam, hogy ma is ugyanazt írnám, mint 3 éve. Sőt a webdizájn se olyan gáz még, max. a szélesség lehetne nagyobb.
Nem mintha érdekelne, otthagytam, úgyhagytam, de most ez feldobott :)
2012/03/28
Én lenni INTJ. Jaj!
Pár napja az egyik ismerősöm kirakott egy linket a Facebookra egy oldalhoz, ahol a személyiségtípusokkal foglalkoznak.
Érdekelni szokott engem az ilyesmi, ez a téma mindig megállít, mikor
beleakadok itt-ott, de most a saját jellemzésem annyira felkavart, hogy
azóta sem hagy nyugodni. (Talán nem is baj... meg hát ez is a
jellemzésem része, pfff...)
Láttam már sokféle besorolást, és mindig rácsodálkoztam, hogy milyen színes a világ, és hogy mennyire nem kéne állandóan magunkból kiindulni, de ez ... annyira pontos volt, és annyira pofon vágott, hogy egész nap nem tértem magamhoz. Egyrészt, mert a szemembe mondta az igazságot (főleg a humor rész), másrészt, elkeseredtem, hogy ezek szerint hiába próbálok megváltozni, bizonyos dolgok adottak, tehát lehet, hogy eleve kudarcra vannak ítélve az erőfeszítéseim, harmadrészt meg felmerült bennem a kérdés, hogy akkor egyáltalán mennyi vagyok magamból én?
És ha csodálkoznál, miért gondolkodok ennyit, tessék, itt a jellemzésem:
Összegzés (ez még hagyján):
Egy régebbi bejegyzésben épp ezt fogalmaztam meg magamról.
Ja, és ne csodálkozzak, ha a nőideált sem rólam mintázták. Ennek a típusnak a gyakorisága: Népesség: 1.5% Férfi: 2.5% Nő: 0.5%
Jóhogy magányos vagyok!!! :(((
Uram, Isten! A humor rész.. .De kegyetlen!!!
Amúgy meg, nem vagyok azért tiszta típus, nem minden illik rám teljesen. Van, ami az INTP jellemzőiből közelebb áll hozzám. Sőt, más kategóriákból is vannak jellemzők, amik illenek rám. Szinte csak az introvertált a biztos.
Bár ahogy a részletest olvasom, az INT... egyértelmű, az utolsót meg nem teljesen értem, de az INTJ leírás az tuti illik rám.
Aztán, ugye nem lennék INTJ, ha nem azon gondolkoznék állandóan, hogy mit kezdjek evvel? Főleg NŐKÉNT???
Aztán meg azon kezdtem gondolkodni, hogyan alakul ki mindez. Mert ha így születünk ... ha eleve determinálva vagyunk a skatulyánk által... na ez messze vezet.
Szóval elkezdtem kutatgatni az okokat, és azt találtam kb., hogy az intro- ill. extroverzió talán velünk születik, a többi pedig annak a folyamatnak a során dől el, amit általában a személyiség kialakulásának neveznek, vagyis nagyjából 5 éves korig. Ami azt jelenti, hogy nem tehetem zárójelbe a gyerekkoromat meg azokat a tényezőket, amiktől ilyen lettem, csak épp konstatálhatom, hogy bizonyos mintázatok működnek ebben a folyamatban, és valami ritka kategóriába kerültem - nem annyira oda születés, mint inkább körülmények alapján...
És még ha vannak is kategóriák, ezzel még csak a keret adott, és személyesen is felelős vagy abban, hogy ebbe egy szép képet fessél (illetve hagyd hogy Isten fessen.)
Nekem meg nem kell mást tennem, mint megtalálnom a helyem. És most már értem, miért ilyen nehéz ez nekem. Ami viszont lenyűgöz, az, hogy Istennek milyen egyedi módszerei vannak arra, hogy velem kommunikáljon. Ha át nem élném, nem is hinném el!
Nem is olyan régen köszöntem meg neki például, hogy van internet, ahol még az ilyen ritka hülyék is mint én, találnak maguknak megfelelő kihívásokat, szellemi társakat, sőt még munkát is :)
Láttam már sokféle besorolást, és mindig rácsodálkoztam, hogy milyen színes a világ, és hogy mennyire nem kéne állandóan magunkból kiindulni, de ez ... annyira pontos volt, és annyira pofon vágott, hogy egész nap nem tértem magamhoz. Egyrészt, mert a szemembe mondta az igazságot (főleg a humor rész), másrészt, elkeseredtem, hogy ezek szerint hiába próbálok megváltozni, bizonyos dolgok adottak, tehát lehet, hogy eleve kudarcra vannak ítélve az erőfeszítéseim, harmadrészt meg felmerült bennem a kérdés, hogy akkor egyáltalán mennyi vagyok magamból én?
És ha csodálkoznál, miért gondolkodok ennyit, tessék, itt a jellemzésem:
Összegzés (ez még hagyján):
Eredeti gondolkodásmódú, és mindent megtesz elképzelései megvalósításáért. Könnyen felfedezi a külvilágban az összefüggéseket, mintázatokat, és messzemenő magyarázatokkal áll elő. Ha elhatározza, a munkáját alaposan megszervezi és végrehajtja. Kételkedő és független. Magasak az elvárásai, mind másokkal, mind saját magával szemben. (Lángelme)A részletesből:
Mivel az Introvertált Intuíció uralja a személyiségüket, az INTJ-k a világ megfigyelésére és gondolatok illetve lehetőségek megalkotására koncentrálják az erejüket. Az elméjük folyamatosan adatokat gyűjt és összefüggéseket keres köztük. Elképesztően jó meglátásaik vannak, és általában gyorsan megértenek egy-egy új ötletet. Ugyanakkor a fő motivációjuk nem az, hogy megértsenek egy elképzelést, hanem inkább az, hogy az adott elképzelést hasznosítsák valahogy. (...) Az INTJ-t az mozgatja a külvilággal való kapcsolatában, hogy döntéseket hozzon, kifejezze a véleményét, és hogy egy érthető és ésszerű rendszerbe foglaljon mindent amivel találkozik. Következésképp gyorsan formálnak véleményt. Gyakran nagyon fejlett intuícióval rendelkeznek, és meg vannak róla győződve, hogy igazuk van. Hacsak nem egészítik ki az intuitív felfogásukat jól fejlett, a meglátásaikat kifejezni tudó képességgel, gyakran azon kapják magukat, hogy félreértették őket. Ilyenkor az INTJ-k hajlamosak a másik fél korlátoltságával magyarázni a meg nem értettségüket, az önmagukat nehezen kifejező természetük helyett. Ez a hajlamuk azt eredményezheti, hogy az INTJ túl könnyen elutasítja mások meglátásait, és általánosan arrogánssá és elitistává válik. (...)
Az INTJ-knek észben kell tartaniuk, hogy rendesen ki kell fejezniük magukat, hogy elkerüljék a félreértésekből adódó nehézségeket. Megfelelően fejlett kommunikációs képességek hiányában szűkszavúakká és rövidekké válhatnak az emberekkel és elszigetelődnek.
Egy régebbi bejegyzésben épp ezt fogalmaztam meg magamról.
...aki naphosszat mást se csinál, mint ül a barlangban a tűz előtt, és megfigyeléseket tesz az elhaladó árnyékokkal kapcsolatban. De hiába mondja el bárkinek, nem értik (a gyerekeit kivéve).
...nem kellett személyesen sem eladni magam - amiben ugyancsak über-tehetségtelen vagyok
Valahogy végig az volt az érzésem, hogy nekem találták ezt ki: kutatni kell, elemezni, ajánlásokat adni, hogy lehetne jobban csinálni - szóval okoskodni, felülről nézni a dolgokat... Amit én nagyon szeretek, csak soha senkit nem érdekel. Sőt, idegesít. Ezek meg pont ezt akarják. Elpazarolhatnám rájuk az okoskodó-kapacitásomat, és fellélegezhetne a környezetem. Mindenki jól járna...
Ja, és ne csodálkozzak, ha a nőideált sem rólam mintázták. Ennek a típusnak a gyakorisága: Népesség: 1.5% Férfi: 2.5% Nő: 0.5%
Jóhogy magányos vagyok!!! :(((
Uram, Isten! A humor rész.. .De kegyetlen!!!
Pl. a "vicces" képek feliratai közül néhány:
„INTJ. Percenként 1213 ember veszít vitát velük szemben. Ne légy statisztika."
"INTJ. Egy nagyon összetett, kifinomult rejtvény, amit jobb, ha nem fejtesz meg."Meg is volt tőle a depi... Különben meg ...nem is árt néha tükörbe nézni...
Amúgy meg, nem vagyok azért tiszta típus, nem minden illik rám teljesen. Van, ami az INTP jellemzőiből közelebb áll hozzám. Sőt, más kategóriákból is vannak jellemzők, amik illenek rám. Szinte csak az introvertált a biztos.
Bár ahogy a részletest olvasom, az INT... egyértelmű, az utolsót meg nem teljesen értem, de az INTJ leírás az tuti illik rám.
Aztán, ugye nem lennék INTJ, ha nem azon gondolkoznék állandóan, hogy mit kezdjek evvel? Főleg NŐKÉNT???
Aztán meg azon kezdtem gondolkodni, hogyan alakul ki mindez. Mert ha így születünk ... ha eleve determinálva vagyunk a skatulyánk által... na ez messze vezet.
Szóval elkezdtem kutatgatni az okokat, és azt találtam kb., hogy az intro- ill. extroverzió talán velünk születik, a többi pedig annak a folyamatnak a során dől el, amit általában a személyiség kialakulásának neveznek, vagyis nagyjából 5 éves korig. Ami azt jelenti, hogy nem tehetem zárójelbe a gyerekkoromat meg azokat a tényezőket, amiktől ilyen lettem, csak épp konstatálhatom, hogy bizonyos mintázatok működnek ebben a folyamatban, és valami ritka kategóriába kerültem - nem annyira oda születés, mint inkább körülmények alapján...
És még ha vannak is kategóriák, ezzel még csak a keret adott, és személyesen is felelős vagy abban, hogy ebbe egy szép képet fessél (illetve hagyd hogy Isten fessen.)
Nekem meg nem kell mást tennem, mint megtalálnom a helyem. És most már értem, miért ilyen nehéz ez nekem. Ami viszont lenyűgöz, az, hogy Istennek milyen egyedi módszerei vannak arra, hogy velem kommunikáljon. Ha át nem élném, nem is hinném el!
Nem is olyan régen köszöntem meg neki például, hogy van internet, ahol még az ilyen ritka hülyék is mint én, találnak maguknak megfelelő kihívásokat, szellemi társakat, sőt még munkát is :)
2012/03/26
Su-per-Bet-ter!!!
Olyan régen nem írtam - mert SuperBetterezni voltam. Wááááá, imádom ezt a cuccot!!!
Sikerült egy olyan játékot alkotniuk, amivel hatékonyan küdhetsz a saját gyengeségeid ellen.
Kinevezed őket rossz fiúknak, meghatározod a legfontosabb fegyvereidet, valamint a feladataidat. Már eleve a tudatosítás egy óriási lépés, ugye. Hívsz szövetségeseket. Ha nincs elérhető, akkor lehet a játékon belül, távolit is hívni - én most ezt tettem. Attól nagyon állat az egész, illetve attól működik igazán, hogy a végső nagy cél le van bontva pici, bevállalható, és némi erőfeszítéssel elérhető feladatokra, a haladás, az interakciók számszerűsítve, vizualizálva, stb - ahogy kell. És mindig van mit csinálni: amint végzel egy feladattal, "elérhetővé válik" a következő. Ha szintet lépsz, bónuszként újabb okosságokat kapsz, amiket szintén beépíthetsz a gyakorlatodba. És mindez a saját testi-lelki-szellemi fejlődésedet szolgálja. Mondhatnám, hogy a lelki életedet játékosíthatod vele, akár. Én azt csinálom gyakorlatilag.
Most a 7. szinten vagyok, és az alább látható kép is össze fog állni a puzzle darabkákból egy idő után :) És minden szint után mond valami okosságot. De az komolyan, nagyon jó. Friss módszerek a boszorkánykonyhából, amit itthon nem találsz meg, ha elmész egy orvoshoz pl. Vagy akár valami, amit már tudtál, de annyira érdekes kontextusba helyezték, hogy utána állandóan az jár a fejedben. (Vagy legalábbis az enyémben, mert én lenni INTJ...)
Vannak előre elkészített csomagok (power pack-ek), de alkothatsz sajátot is. Én a sajátomat játszom, de töltöttem is be hozzá a készek közül, és tök jól meg vannak szerkesztve, komolyan.
Itt láthatók az előre gyártottak (amennyi ráfért egy képernyőképre):
Szóval, ha mindezt mondjuk egy könyv formájában elolvasnád, akor is hatással lenne rád, csak épp nem tudnád a mindennapok szintjére lebontani, és kitartani benne. De így annyira jól van adagolva, prezentálva, vizualizálva a haladásod, ösztönözve a szociális interakció (hogy ne lankadj el), hogy élvezetté válik az egyébként keserves küzdelem a hülyeségeim ellen.
Az meg külön ajándék (mármint Istentől, direkt imádkoztam érte, és lett is), hogy szereztem egy távoli szövetségest. A bétában csak egyedül játszottam, de most vettem a bátorságot, és beírtam a fórumba (ahogy a játék ajánlotta), és lett egy és csakis pont egy jelentkező, de őérte borzasztó hálás vagyok, mert nagyon sokat tanulok tőle, már pusztán az által is, hogy látom, hogy ő hogyan küzd.
Sikerült egy olyan játékot alkotniuk, amivel hatékonyan küdhetsz a saját gyengeségeid ellen.
Kinevezed őket rossz fiúknak, meghatározod a legfontosabb fegyvereidet, valamint a feladataidat. Már eleve a tudatosítás egy óriási lépés, ugye. Hívsz szövetségeseket. Ha nincs elérhető, akkor lehet a játékon belül, távolit is hívni - én most ezt tettem. Attól nagyon állat az egész, illetve attól működik igazán, hogy a végső nagy cél le van bontva pici, bevállalható, és némi erőfeszítéssel elérhető feladatokra, a haladás, az interakciók számszerűsítve, vizualizálva, stb - ahogy kell. És mindig van mit csinálni: amint végzel egy feladattal, "elérhetővé válik" a következő. Ha szintet lépsz, bónuszként újabb okosságokat kapsz, amiket szintén beépíthetsz a gyakorlatodba. És mindez a saját testi-lelki-szellemi fejlődésedet szolgálja. Mondhatnám, hogy a lelki életedet játékosíthatod vele, akár. Én azt csinálom gyakorlatilag.
Most a 7. szinten vagyok, és az alább látható kép is össze fog állni a puzzle darabkákból egy idő után :) És minden szint után mond valami okosságot. De az komolyan, nagyon jó. Friss módszerek a boszorkánykonyhából, amit itthon nem találsz meg, ha elmész egy orvoshoz pl. Vagy akár valami, amit már tudtál, de annyira érdekes kontextusba helyezték, hogy utána állandóan az jár a fejedben. (Vagy legalábbis az enyémben, mert én lenni INTJ...)
Vannak előre elkészített csomagok (power pack-ek), de alkothatsz sajátot is. Én a sajátomat játszom, de töltöttem is be hozzá a készek közül, és tök jól meg vannak szerkesztve, komolyan.
Itt láthatók az előre gyártottak (amennyi ráfért egy képernyőképre):
Az meg külön ajándék (mármint Istentől, direkt imádkoztam érte, és lett is), hogy szereztem egy távoli szövetségest. A bétában csak egyedül játszottam, de most vettem a bátorságot, és beírtam a fórumba (ahogy a játék ajánlotta), és lett egy és csakis pont egy jelentkező, de őérte borzasztó hálás vagyok, mert nagyon sokat tanulok tőle, már pusztán az által is, hogy látom, hogy ő hogyan küzd.
2012/03/17
Virtuális LEGO építő
Kérdem a kisfiamat, hogy most mi a jó a virtuális LEGO építőben, hiszen ezt élőben is meg tudná csinálni?
A válasz: "műxik a Ctrl C- Ctrl V."
Ááááááá, ilyen nincs!!!!
A válasz: "műxik a Ctrl C- Ctrl V."
Ááááááá, ilyen nincs!!!!
2012/03/13
SuperBetter is even better
Elindult az igazi Superbetter, a nembéta. Imádom ezt a cuccot!!! A legújabb kincsem.
Most újracsináltam mindent, és szereztem egy távoli szövetségest, ha már kéznél nincs egy se. Nagyon segítőkész. És most kipróbálok párat a kész power packek közül, kettőt be is töltöttem már. Húú, tök profin vannak összerakva! Hát nem hiába, a legjobbak kotyvasztották az anyagot, mint pl. a másik McGonigal a Stanfordról. Frissen kapod a pszichológiai hátteret egyenesen az élvonalból, még szinte meleg...
(Tényleg, a múltkor láttam egy közös interjút a két McGonigallal, (34:15-től), szédületes az a két nő, és lám, ez itt a közös munkájuk, látszik is!)
Ami meg a legjobb, hogy már régebben, a magam kreálta fapados játéknál is gondolkodtam, hogy fokozatosan egy csomó dolgot bele fogok tenni, amiben változni szeretnék, és amik mind-mind emlékeztetést, folyamatos ébrentartást, koncentrálást igényelnének, és pont ezért állandóan eltűnik a kezdeti lelkesedés. No most itt mindenféle csomagok vannak, ahogy gyorsan átfutottam tegnap, nagyon sokat tartalmaznak a kedvenc témáimból, készen, profin összerakva, tudományos háttér, kihívások, csapdák, stb. szépen minden besorolva, okosan adagolva. Legalábbis elsőre így látom. Most nagyon lelkes vagyok, hogy játszva fogok fejlődni, aztán meglátjuk, mennyire lesz tartós a lelkesedés....
Most újracsináltam mindent, és szereztem egy távoli szövetségest, ha már kéznél nincs egy se. Nagyon segítőkész. És most kipróbálok párat a kész power packek közül, kettőt be is töltöttem már. Húú, tök profin vannak összerakva! Hát nem hiába, a legjobbak kotyvasztották az anyagot, mint pl. a másik McGonigal a Stanfordról. Frissen kapod a pszichológiai hátteret egyenesen az élvonalból, még szinte meleg...
(Tényleg, a múltkor láttam egy közös interjút a két McGonigallal, (34:15-től), szédületes az a két nő, és lám, ez itt a közös munkájuk, látszik is!)
Ami meg a legjobb, hogy már régebben, a magam kreálta fapados játéknál is gondolkodtam, hogy fokozatosan egy csomó dolgot bele fogok tenni, amiben változni szeretnék, és amik mind-mind emlékeztetést, folyamatos ébrentartást, koncentrálást igényelnének, és pont ezért állandóan eltűnik a kezdeti lelkesedés. No most itt mindenféle csomagok vannak, ahogy gyorsan átfutottam tegnap, nagyon sokat tartalmaznak a kedvenc témáimból, készen, profin összerakva, tudományos háttér, kihívások, csapdák, stb. szépen minden besorolva, okosan adagolva. Legalábbis elsőre így látom. Most nagyon lelkes vagyok, hogy játszva fogok fejlődni, aztán meglátjuk, mennyire lesz tartós a lelkesedés....
2012/03/11
Szakkoli reloaded
Annyira jó a régi szakkolis emberekkel néha találkozni a Facebookon! Nincsenek nagyon fenn, illetve nincsenek jelen ... öregek vagyunk már, nem sokan szórakoznak ilyen huncutságokkal, de amikor valaki mégis megoszt valamit, az nem olyan, mint a szokvány Facebook sztorik - húdevicces, milyenérdekes, nézdmitolvastamazindexen, stb. - hanem annak igazán súlya van. Azok komoly írások (és általában nem a Facebookozás közben gyorsan fogyasztható fajtából), érdekes zenék, fajsúlyos cuccok. Mikor néha-néha szembejön egy szakkolis megosztás, az valami olyan érzés, mint amikor beszélgettünk a folyosón a fordulóban, együtt lógtunk a tévészobában, kitettünk valami meghökkentőt a faliújságra (most beugrott az a szelet parizer, ami hetekig aszalódott ott), cserélgettük a kazettákat, meg ilyesmi. Vagy amikor a fiúk mindenféle hülyeséget összeszedtek a városban és kiállították a fordulóban.
Nemcsak nosztalgiázásból mondom, ugyanennek egy másik szintjét élem meg most a Facebookon. Pillanatnyi élmények ezek is, mint a régiek, mégis nagyon különlegesek. És azt is jobban látom így messziről, hogy csupa különleges és okos emberrel voltam körülvéve ott, és picit értem magamat, hogy mi hiányzik néha.
De nem is hiányzik igazán, jó ez így is. Jó lenne, ha többen/többet is ott lennének.
Nemcsak nosztalgiázásból mondom, ugyanennek egy másik szintjét élem meg most a Facebookon. Pillanatnyi élmények ezek is, mint a régiek, mégis nagyon különlegesek. És azt is jobban látom így messziről, hogy csupa különleges és okos emberrel voltam körülvéve ott, és picit értem magamat, hogy mi hiányzik néha. De nem is hiányzik igazán, jó ez így is. Jó lenne, ha többen/többet is ott lennének.
2012/03/08
Önismeret
Reggel az iskolába menet az autóból láttuk, hogy Ágó két osztálytársa épp hazafelé rohan. "Biztosan otthon felejtettek valamit" - konstatáltuk. Mire Ágó: "Azt biztos én is otthonhagytam..."
Azt hiszem, ez az önismeret egy előrehaladott szintje, kár is aggódnom a kölyök felől :))
Később a Facebookon felvilágosítottak, hogy nőnap van, és valószínűleg ezzel függött össze az esemény. Hát, nem mondhatni, hogy túlságosan képben vagyunk ezen a téren...
Azt hiszem, ez az önismeret egy előrehaladott szintje, kár is aggódnom a kölyök felől :))
Később a Facebookon felvilágosítottak, hogy nőnap van, és valószínűleg ezzel függött össze az esemény. Hát, nem mondhatni, hogy túlságosan képben vagyunk ezen a téren...
2012/03/07
Homokozó :)
Hát végre megjött az első rendes feladat a Googletól. Végre megnyugodtam: tuti, hogy tesztelés volt a múltkori, mert most egy viszonylag jól struktúrált feladatot kaptunk: táblázatokat, homokozót a teszteléshez, leírást, linkeket az utánanézéshez. És főleg: elegendő időt. Bár annak a jó része el is ment arra, hogy megértsem, mi a feladat. Jó lesz, jó lesz. Élvezem a homokozót. Naplementéket és napkeltéket kellett nézegetni, hát nem szép?
2012/03/03
iskola
Eddig nem sokat vesztettünk, hogy nem hajtottuk a gyereket
Amíg teljesíthető volt, amit az iskolában kértek, szó nélkül megcsinálta a feladatait. A gondok csak akkor kezdődtek, mikor hülyeségeket kezdtek követelni (pl fogalmak magolását 3.-ban). Ilyesmire nem volt hajlandó, és én nem is erőltettem, szerintem is hülyeség ugyanis. Nem volt különóra, de még ún. "tanulás" sem otthon. Nem ellenőriztem a házijukat sose. (max ha kérték, segítettem, de ilyen nem sok volt). Helyette volt sok játékuk, meg igyekeztem mindig eléjük adni, ami láttam, hogy érdekli őket. Ebbe mondjuk jó sok energiát fektettem. Inkább ebbe.
Így se lett kimondottan rossz tanuló. Meg hát tanárfüggők a jegyek, ugye... Mivel a felvételi meg kompetencia alapú ... hehe ... bekerült volna az elit gimibe is (csak nem akar oda járni), pedig nem is járt felkészítőre, mint más gyerekek, évek óta, csak hogy sikerüljön a felvételi.
Vekerdy
A kreativitás főleg a divergens gondolkodás sajátja: az, amely ezerfele szalad, asszociál, keresi az utakat. A hagyományos iskola a konvergens gondolkodást szereti, azt bátorítja, azt emeli föl. A tehetséges, kreatív gyerek, amikor felelni szólítják és hirtelen mindenféle eszébe jut, leültetik és rossz osztályzatot kap, mert „mit beszél össze-vissza” – eközben aki a megtanult és „egyedül üdvözítő” módon elhadarja a választ, azt megdicsérik. Nem véletlen, hogy az eminensek kevésbé sikeresek az életben, amely mindig új és új probléma, kihívás elé állítja őket, és a megoldás megtalálásánál néha kifejezetten hátrányos a régi sémák alkalmazása.
Mivel az iskolai eredmény nem korrelál az életben elért sikerekkel, miért is hajtjuk a gyereket, hogy jó tanuló legyen? Vekerdy tanácsa az, hogy – ha már hagyományos iskolába jár – hagyjuk, hadd legyen „rossz tanuló”. Ne szorítsuk két malomkő közé, ha már az iskola teljesítménycentrikus, ne követeljünk tőle mi is „teljesítményt”, ne kínozzuk otthon korrepetálással, ehelyett adjunk érzelmi biztonságot, ölelést, együttlétet, közös reggelizést.
Amíg teljesíthető volt, amit az iskolában kértek, szó nélkül megcsinálta a feladatait. A gondok csak akkor kezdődtek, mikor hülyeségeket kezdtek követelni (pl fogalmak magolását 3.-ban). Ilyesmire nem volt hajlandó, és én nem is erőltettem, szerintem is hülyeség ugyanis. Nem volt különóra, de még ún. "tanulás" sem otthon. Nem ellenőriztem a házijukat sose. (max ha kérték, segítettem, de ilyen nem sok volt). Helyette volt sok játékuk, meg igyekeztem mindig eléjük adni, ami láttam, hogy érdekli őket. Ebbe mondjuk jó sok energiát fektettem. Inkább ebbe.
Így se lett kimondottan rossz tanuló. Meg hát tanárfüggők a jegyek, ugye... Mivel a felvételi meg kompetencia alapú ... hehe ... bekerült volna az elit gimibe is (csak nem akar oda járni), pedig nem is járt felkészítőre, mint más gyerekek, évek óta, csak hogy sikerüljön a felvételi.
Vekerdy
A kreativitás főleg a divergens gondolkodás sajátja: az, amely ezerfele szalad, asszociál, keresi az utakat. A hagyományos iskola a konvergens gondolkodást szereti, azt bátorítja, azt emeli föl. A tehetséges, kreatív gyerek, amikor felelni szólítják és hirtelen mindenféle eszébe jut, leültetik és rossz osztályzatot kap, mert „mit beszél össze-vissza” – eközben aki a megtanult és „egyedül üdvözítő” módon elhadarja a választ, azt megdicsérik. Nem véletlen, hogy az eminensek kevésbé sikeresek az életben, amely mindig új és új probléma, kihívás elé állítja őket, és a megoldás megtalálásánál néha kifejezetten hátrányos a régi sémák alkalmazása.
Mivel az iskolai eredmény nem korrelál az életben elért sikerekkel, miért is hajtjuk a gyereket, hogy jó tanuló legyen? Vekerdy tanácsa az, hogy – ha már hagyományos iskolába jár – hagyjuk, hadd legyen „rossz tanuló”. Ne szorítsuk két malomkő közé, ha már az iskola teljesítménycentrikus, ne követeljünk tőle mi is „teljesítményt”, ne kínozzuk otthon korrepetálással, ehelyett adjunk érzelmi biztonságot, ölelést, együttlétet, közös reggelizést.
2012/02/26
A "hegytetőn"
Igaz, később láttam egy nyulat is :)
Már értem, hogy Jézus miért szokott felmenni a hegyre imádkozni....
2012/02/24
Nem is olyan könnyű osztani az észt ...
Hát. Kiosztottam az első adag észt a Gúúúgülnek. Fáradt vagyok. És tisztára parázok, mit fognak szólni. Most nem volt meg az a flow élmény, mint a jelentkezésnél (illetve csak kicsit). Amúgy is bennem van a para, hogy lehet, hogy azért jelentkeztek olyan sokára, hogy felvettek, mert arra már valaki elvérzett előttem. Akár többen is...
Mindenesetre, azt reméltem, ennél strukturáltabb feladatok lesznek. Legalább valami konkrétat kérdeznének, ne azt, hogy én találjam ki, hol van javulnivalójuk. Persze, a tuti ötletem, amire a jelentkezésnél tök hamar ráakadtam (kegyelem által, nyilván), már nem működött: úgy látszik, már megoldották. Úgyhogy az időlimit többszörösét töltöttem kutatgatással. Remélem, ezek csak a kezdeti nehézségek, tanulópénz, vagy az is lehet, hogy csak tesztelgetnek még, és nem ez lesz az igazi munka.
De legalább ráakadtam egy csomó érdekes forrásra, és rájöttem, hogy nagyon hamar körbeér a ki kicsoda, és kinek az ismerőse kör az online marketing piacon. És tök hülyének érzem magam egy csomó dologhoz :S
A múltkor azt mondtam, hogy nem én találtam ezt a munkát - ez talált meg engem - szóval talán lehetnék bizakodóbb is ezek alapján ... Egyelőre nem igazán vagyok az...
Na. Update:
Tök hamar reagáltak! Tetszett neki, fhúúú, megkönnyebbülés!
Átadott egy magyar nevűnek (!) azzal a szöveggel, hogy megcsináltam az első feladatot. Szóval ez mégiscsak valamiféle szűrő lehetett...
Annyira fáradt voltam, hogy még bejeweledezni se volt erőm, csak néztem ki a fejemből, és kattintgattam, mer ugye Happy Hour volt, és az ingyen szorzót azé nem hagyom ki...
Aztán mégis vettem egy főnixmadarat, és egyből sikerült 836 pontos rekordot elérnem!!!
Ajándék, tuti!!!
Mindenesetre, azt reméltem, ennél strukturáltabb feladatok lesznek. Legalább valami konkrétat kérdeznének, ne azt, hogy én találjam ki, hol van javulnivalójuk. Persze, a tuti ötletem, amire a jelentkezésnél tök hamar ráakadtam (kegyelem által, nyilván), már nem működött: úgy látszik, már megoldották. Úgyhogy az időlimit többszörösét töltöttem kutatgatással. Remélem, ezek csak a kezdeti nehézségek, tanulópénz, vagy az is lehet, hogy csak tesztelgetnek még, és nem ez lesz az igazi munka.
De legalább ráakadtam egy csomó érdekes forrásra, és rájöttem, hogy nagyon hamar körbeér a ki kicsoda, és kinek az ismerőse kör az online marketing piacon. És tök hülyének érzem magam egy csomó dologhoz :S
A múltkor azt mondtam, hogy nem én találtam ezt a munkát - ez talált meg engem - szóval talán lehetnék bizakodóbb is ezek alapján ... Egyelőre nem igazán vagyok az...
Na. Update:Tök hamar reagáltak! Tetszett neki, fhúúú, megkönnyebbülés!
Átadott egy magyar nevűnek (!) azzal a szöveggel, hogy megcsináltam az első feladatot. Szóval ez mégiscsak valamiféle szűrő lehetett...
Annyira fáradt voltam, hogy még bejeweledezni se volt erőm, csak néztem ki a fejemből, és kattintgattam, mer ugye Happy Hour volt, és az ingyen szorzót azé nem hagyom ki...
Aztán mégis vettem egy főnixmadarat, és egyből sikerült 836 pontos rekordot elérnem!!!
Ajándék, tuti!!!
2012/02/21
Felnövünk...
Szerelmes a gyerek. Fhú ... annyira furcsa ...
Azt már érzékelem egy ideje, hogy az ötödikes csajok hajtanak rá(juk) (mert a kiscsajok nem elég okosak, hogyan rejtsék el a dolgaikat a Facebookon...), de most már komolyra fordult, úgy látom.
A tesó is valahogy egyedül maradt mostanában, kicsit nem tud mit kezdeni az elvarázsolt bátyjával...
Vazze... most jön még a neheze... Felnőnek... és talán közben mi is ...végleg...
Azt már érzékelem egy ideje, hogy az ötödikes csajok hajtanak rá(juk) (mert a kiscsajok nem elég okosak, hogyan rejtsék el a dolgaikat a Facebookon...), de most már komolyra fordult, úgy látom.
A tesó is valahogy egyedül maradt mostanában, kicsit nem tud mit kezdeni az elvarázsolt bátyjával...
Vazze... most jön még a neheze... Felnőnek... és talán közben mi is ...végleg...
2012/02/16
Ne feledd el, hogy honnan jöttél...
Már amúgy is minden csodálatom Jane McGonigalé volt, lenyűgöz ez az egész csaj a szemléletével, de most még jobban meglepett: ki olvasná el egy könyvben az Acknowledgement részt? Nem is tudom, miért kezdtem el ... talán mert sajnáltam, hogy vége a könyvnek... De ilyen inspiráló köszönetnyilvánítást én még nem láttam! Annyira tetszik az egész, de a vége főleg:
My parents, Kevin and Judy, who bought a used Commodore 64 for me and my sister when we were in fifth grade so that we could practice writing on Bank Street Writer and learn to program our own games in BASIC. +500 Love
My twin sister, Kelly, for her support through the process of writing this book—and for telling me more than ten years ago (in a flash of empathic insight) that, based on my childhood talents and strengths, I should invent a career for myself combining game design and public speaking. It sounded crazy. But she was right. +1000 Compassionate Willpower
And most of all, my husband, Kiyash, who is my all-time biggest epic win, and the best possible ally in making a life worth living. “You know, sweetheart, if there’s one thing I’ve learned, it’s this: nobody knows what’s going to happen at the end of the line, so you might as well enjoy the trip.” +1000 Curiosity, +1000 Wonder, +5000 Meaning
2012/02/10
Én lettem az az egy??!!
Te jó ég... már olyan régen volt, hogy nem is számítottam rá: felvettek sörcsendzsin spesölisztnek!!!
Engem választottak!!!??? Egyrészt: ennek a valószínűsége nulla lenne. De hát nem éreztem mégis? Tudtam én, hogy valami furcsa van az egész szituban. Valahogy ... mintha nekem találták volna ki. Te jó ég, ez az egész kóválygás az utóbbi időben ... most meg ez... Ezt a munkát nem én találtam - ez talált meg engem.
Valami félelemmel teljes csodálat, amit érzek. AWE - hogy így mondjam. Mi lesz itt? Kezdenek összeérni a szálak.
Fúú, igazi Google-ös programmenedzsernek fogok dolgozni, már írt is!!! Magának a Googlenek fogok dolgozni, OMG!!!
Igaz, ez csak egy ilyen kis hülye part-time háttérmeló, de nekem most pont jó lesz: fotelben ülve itthonról intézhető :))
Engem választottak!!!??? Egyrészt: ennek a valószínűsége nulla lenne. De hát nem éreztem mégis? Tudtam én, hogy valami furcsa van az egész szituban. Valahogy ... mintha nekem találták volna ki. Te jó ég, ez az egész kóválygás az utóbbi időben ... most meg ez... Ezt a munkát nem én találtam - ez talált meg engem.
Valami félelemmel teljes csodálat, amit érzek. AWE - hogy így mondjam. Mi lesz itt? Kezdenek összeérni a szálak.
Fúú, igazi Google-ös programmenedzsernek fogok dolgozni, már írt is!!! Magának a Googlenek fogok dolgozni, OMG!!!
Igaz, ez csak egy ilyen kis hülye part-time háttérmeló, de nekem most pont jó lesz: fotelben ülve itthonról intézhető :))
2012/02/06
Javascript tovább
Ma folytattuk Ágóval a javascript tanulást:
És már meg tudom mondani pl, hogy péntek van-e:
Meg tudok ilyen gombnyomásra induló döntéshelyzetet teremteni:
Információt bekérni:
Persze mindezt csak úgy ollóztam össze a W3 Schoolról, egyedül nem menne :)
És már meg tudom mondani pl, hogy péntek van-e:
Meg tudok ilyen gombnyomásra induló döntéshelyzetet teremteni:
Információt bekérni:
Persze mindezt csak úgy ollóztam össze a W3 Schoolról, egyedül nem menne :)
2012/01/30
Javascriptet tanulunk :)
Amúgy az egész ezzel az iskolaválasztás-parával kezdődött. Hogy informatikus szeretne lenni. De az a szak a béka segge alatt van, úgyhogy ne oda menjen. Meg amúgy se azt kell ott tanulni, ami őt érdekli. De akkor hogy lesz így belőle informatikus. Hiába mondod neki, hogy arra ott a felsőoktatás, valaki látnivalóan teleparázta a fejét. (Hm, nem ismerős ez nekem valahonnan? Miért is nem mentem én annak idején gimnáziumba? Porig aláztak minket a tanárok? Elhittem? Nem volt ott a szülő ellenpontnak?) Meg hát, különben is, ahogy mennek most a dolgok, ki tudja mi lesz itt, mire odajutunk???
Mindenesetre akkor itt most nekiálltunk, meglátjuk hova vezet...
(a html-t már tudjuk, úgyhogy beszúrok ide egy vonalat :)
És itt az első (második) művem. Nagy része lopott kód, de hát a Ctrl C-Ctrl V nagy úr, és belenyúlni is tudni kell :D
(Ez a JavaScript különböző üzenetet ír ki attól függően, milyen nap van.)
2012/01/24
Pozitív vagyok ...
Valami pozitívsági rohamom volt ma, mert rájöttem, hogy szeretem az életem:
Szeretem az önállóságból adódó szabadságot. Az egész héten szanaszét levő angolórákat, a tanítványokat, a napközbeni bicajozásokat. Hogy amíg mások egy irodában ülnek, én bringázhatok ... pl. az angolórámra - de az csak másfél óra, aztán bringázhatok megint. Mehetek kajáért vagy turizni. Szeretek turkálni. Szeretek soha nem venni új ruhát, szeretek a minőségi nyugati cuccok között keresgélni, és kincsekre lelni párszáz forintért. Szeretem hogy nem kell kényelmetlen cipőket hordani, amióta azt is tudok túrni. Szuper kényelmeset, szupercool-at. Amilyet nem is lehetne itt kapni.
Szeretem az összevissza elérhető Internet Rating munkát is. Jó, hogy az angolórák holt idejében is tudom csinálni. És szeretek késő este is rétingezni, (közben játszani, csetelni, blogolni) aztán másnap reggel későn kelni, mert a babám viszi a gyerekeket.
Szeretem, hogy nem kell a csúcsforgalomban járnom, ha pedig igen (reggel, gyerekek, suli), akkor is az ellenkező irányba :D. Mert amíg mások behozzák a gyereket iskolába a városba, addig mi kivittük "falura".
Igaz, hogy így keveset keresek,viszont nem is költök: az egész családot felruházom second handből (és az minőségi ám, nem ám valami szar, mert igényeim azok vannak...). Ha kell, átalakítok, varrok, barkácsolok. Falat fúrok, csavarozok, fűrészelek. Szerelek. Szeretek. És nem járnak a gyerekeknek magánórákra, mert ugye, ott vagyok én, aki mindenhez értek, hehehe. Meg amúgy is, szeretem, ha van idejük játszani, azzal úgyis többet tanulnak. Nem hiszek a törtetésben.
Ez most egy pozitív bejegyzés, szóval semmi negatívumot nem írok, azért se, csak egy megjegyzés a végére: viszont ha a a magad főnöke vagy, önuralom kell. Na abban van mit fejlődnöm! Imádkoztam is érte ma sokat, mert ma böjtöt tartok, amúgy. Biztos annak köszönhető ez a pozitívsági roham is :)))
És most azt találtam ki, hogy nem főleg kaja-böjtöt tartok, hanem FB, Bjwld meg hasonló idő/energiarabló dolgoktól fogok tartózkodni, cserébe mást csinálni (amihez nincs kedvem), és valóban: lehet hogy ez nekem jobba fáj, mint az éhezés. De nem baj, kell. Ami fáj, az nevel...
Szeretem az önállóságból adódó szabadságot. Az egész héten szanaszét levő angolórákat, a tanítványokat, a napközbeni bicajozásokat. Hogy amíg mások egy irodában ülnek, én bringázhatok ... pl. az angolórámra - de az csak másfél óra, aztán bringázhatok megint. Mehetek kajáért vagy turizni. Szeretek turkálni. Szeretek soha nem venni új ruhát, szeretek a minőségi nyugati cuccok között keresgélni, és kincsekre lelni párszáz forintért. Szeretem hogy nem kell kényelmetlen cipőket hordani, amióta azt is tudok túrni. Szuper kényelmeset, szupercool-at. Amilyet nem is lehetne itt kapni.
Szeretem az összevissza elérhető Internet Rating munkát is. Jó, hogy az angolórák holt idejében is tudom csinálni. És szeretek késő este is rétingezni, (közben játszani, csetelni, blogolni) aztán másnap reggel későn kelni, mert a babám viszi a gyerekeket.
Szeretem, hogy nem kell a csúcsforgalomban járnom, ha pedig igen (reggel, gyerekek, suli), akkor is az ellenkező irányba :D. Mert amíg mások behozzák a gyereket iskolába a városba, addig mi kivittük "falura".
Igaz, hogy így keveset keresek,viszont nem is költök: az egész családot felruházom second handből (és az minőségi ám, nem ám valami szar, mert igényeim azok vannak...). Ha kell, átalakítok, varrok, barkácsolok. Falat fúrok, csavarozok, fűrészelek. Szerelek. Szeretek. És nem járnak a gyerekeknek magánórákra, mert ugye, ott vagyok én, aki mindenhez értek, hehehe. Meg amúgy is, szeretem, ha van idejük játszani, azzal úgyis többet tanulnak. Nem hiszek a törtetésben.
Ez most egy pozitív bejegyzés, szóval semmi negatívumot nem írok, azért se, csak egy megjegyzés a végére: viszont ha a a magad főnöke vagy, önuralom kell. Na abban van mit fejlődnöm! Imádkoztam is érte ma sokat, mert ma böjtöt tartok, amúgy. Biztos annak köszönhető ez a pozitívsági roham is :)))
És most azt találtam ki, hogy nem főleg kaja-böjtöt tartok, hanem FB, Bjwld meg hasonló idő/energiarabló dolgoktól fogok tartózkodni, cserébe mást csinálni (amihez nincs kedvem), és valóban: lehet hogy ez nekem jobba fáj, mint az éhezés. De nem baj, kell. Ami fáj, az nevel...
2012/01/22
We've got one of these ...
Az ősszel újraindult a Beavis and Butthead. Néhány epizódot megnéztünk a gyerekekkel.
Hát ... a nosztalgiázás mellett (hogy mennyit néztük őket a koli galambszarszagú tévészobájában), érdekes felfedezéseket is tettem:
7-8 évvel ezelőtt voltunk a gyüliből páran egy gyerekszolis konferencián, és volt egy hihetetlen jófej előadó, (Hegyi András), aki nem volt hajlandó a megadott témáról beszélni (mert az szerinte bullshit - csak nem így mondta). Azóta is emlékszem, hogy lenyűgözött, amit a kamaszkorról mondott, és ami akkor hihetetlennek tűnt, ma valóság :)
Azt is mondta pl, hogy kamasz gyerekeinket azért kapjuk, hogy életünk második felében szembenézzünk azokkal a belső dolgainkkal, amikkel addig nem sikerült. Jó meglátás ...
You're moved:
Hát ... a nosztalgiázás mellett (hogy mennyit néztük őket a koli galambszarszagú tévészobájában), érdekes felfedezéseket is tettem:
- Nem semmi: felnőtt közben egy generáció, együt röhögünk rajtuk a gyerekekkel.
- De ami még durvább: pont ilyenek a kamasz kölykök most is, - a MIEINK IS!!! - elég csak nézni a nagyobbikat meg a haverját - dettó ugyanez a röhögés, meg hogy egy-egy kifejezésssel el bírnak lenni hetekig, addig minden második mondatban ismételgetik, aztán jön egy új.
- Az ember mindig hall/olvas ezt-azt a kamaszokkal kapcsolatban, de valahogy állandóan reménykedsz, hogy a tied majd nem lesz olyan. De. Olyan lesz.
7-8 évvel ezelőtt voltunk a gyüliből páran egy gyerekszolis konferencián, és volt egy hihetetlen jófej előadó, (Hegyi András), aki nem volt hajlandó a megadott témáról beszélni (mert az szerinte bullshit - csak nem így mondta). Azóta is emlékszem, hogy lenyűgözött, amit a kamaszkorról mondott, és ami akkor hihetetlennek tűnt, ma valóság :)
Azt is mondta pl, hogy kamasz gyerekeinket azért kapjuk, hogy életünk második felében szembenézzünk azokkal a belső dolgainkkal, amikkel addig nem sikerült. Jó meglátás ...
You're moved:
2012/01/17
A járatlan út
Nem is tudom, mit írjak le ide, a titkos naplóm, meg a jegyzeteim tele vannak vele :D
Szóval: ne hidd, hogy az alcím alapján elolvastam volna. Azért olvastam el, mert 1. olyan valaki ajánlotta, akinek adok a szavára, legalább annyira, hogy megnyitottam a linket, amit olyan rendes volt, hogy odatett a poszthoz :))) 2. Már az első oldalon belevágott a lecsóba, és láttam, hogy ez a téma most nekem húsba vág, és 3. mert a címe rímelt egy számra, ami egyszer épp szembejött, amikor nagyon fontos volt.
Az író egy pszichiáter, pszichológus, mittomén (mindkettő), és hosszasan fejtegeti, pl. hogy mi a szeretet és mi nem, és hogy milyen elképzelések mögé vagyunk képesek mi emberek elbújni. Hogy mekkorákat hazudunk magunknak, meg ilyesmi. Már eleve ez is nagyon kegyetlen, de akkor jön még csak a java: elkezdi boncolgatni, hogy mi a kegyelem, a bűn, stb. Valami egészen eredeti módon. A pszichológiából indulva és hát szerintem a Bibliához érkezve.
A bűnről szóló fejezetet bele is tettem a növekedem blogba, hogy meglegyen, annyira érdekesnek találtam.
Még egy megjegyzés: amíg a pozitív pszichológia valahogy úgy látja, hogy az egyén képes magát Münchausenként kihúzni a mocsárból, addig ez önfegyelemről, feladásról, fájdalommal járó növekedésről beszél. Hitelesebb nekem valahogy.
Jaj, elég a krumplim, abbahagyom!
2012/01/13
A szomszéd miatt leszek fitt ...
Van ugye ez a kedves szomszédunk, aki minden lelkifurdalás nélkül képes napi több órán át görgőzni a lakásában. (A biciklijét hajtja egy spéci dologra rátéve.) Persze az egész ház átveszi a zúgást, és olyan, mintha egy traktor járna egyfolytában a fal túloldalán. Vagyis nemcsak a túloldalán, hanem mindenhonnan jön a falakból a zúgás. Na ez az, amitől én kis híján megőrülök. És én csendben szeretek lenni, még ha nem dolgozom, akkor is, a munkára meg másképp úgysem tudok koncentrálni. No de egyszer - már több, mint egy éve - azt találtam ki, hogy ha ő rákezd este (az este még a jobbik eset...) a görgőzésre, akkor én is bevonulok a szobába, zenét be, aztán sztepperezek. És lassan rá is szoktam. Időközben szépen szerkesztett lejátszási listáim keletkeztek a Youtube-on: lustaságomtől függgően kattintgatok a lassabb vagy gyorsabb számokra.
És tkp. sokkal fittebb vagyok már. És csak most jutott eszembe, hogy ezt lényegében a szomszédnak köszönhetem.
A végén még tanulok valami pozitív gondolkodást :D
És tkp. sokkal fittebb vagyok már. És csak most jutott eszembe, hogy ezt lényegében a szomszédnak köszönhetem.
A végén még tanulok valami pozitív gondolkodást :D
2012/01/10
Függés 2
És ez azér' jó, mert
- érintőképernyőn sokkal jobb, mint egérrel
- nincs egy perc alatt vége
- sok szint van
-és nem indul újra hetente
Alig vagyok reménytelen eset...
2012/01/07
Függés van ...
Kb. az van, mint régebben a Laffi Taffy Trissel (az egy spec. Tetris): amint vége, gondolkodás nélkül kattintás az új játékra, tekintet nélkül arra, hogy van-e rá időm, vagy hogy éjjel 1 óra van-e. Aztán amikor kimegyek vécére, nézem a mozaikos csempét, és azon jár az eszem, hogy melyik két kockát kéne kicserélni, hogy meglegyen egy hármas sorozat...
Azt hiszem ezt függésnek hívják...
Wáá, most megtaláltam végre a Laffy Taffyt online!!! Könyvjelzőbe!!!
2012/01/01
Jó a játék :)
Másrészt, úgy tűnik, felnőttek a gyerekeink, ami nem csak azért érdekes, mert nem lógnak állandóan rajtunk, hanem azért is, mert tökéletes játszótársak váltak belőlük.
Hát ha valamikor nem hiányzott a megfelelő szellemi környezet a játékhoz, most tuti nem :)
Pl. mindig az a bajom a Tabunál, hogy lassú a másik fél ... hát, most aztán nem volt az! Micsoda csapat volt ! Sziporkázó menetek, fej-fej melletti küzdelem.
A Nagy lányok pedig professzionális vetélkedőt raktak össze. És tök jó volt, hogy játszhattam, nem játékvezető voltam :)) Meg az is, hogy mekkora összecsapások voltak. A kispróféták, Jákób fiai, vagy a Ki vagyok én. Meg a becslés. Tisztára pontosan becsült mindkét csapat. Akkora jófej emberek vannak ebben a gyüliben, hálás vagyok értük.
