Láttam már sokféle besorolást, és mindig rácsodálkoztam, hogy milyen színes a világ, és hogy mennyire nem kéne állandóan magunkból kiindulni, de ez ... annyira pontos volt, és annyira pofon vágott, hogy egész nap nem tértem magamhoz. Egyrészt, mert a szemembe mondta az igazságot (főleg a humor rész), másrészt, elkeseredtem, hogy ezek szerint hiába próbálok megváltozni, bizonyos dolgok adottak, tehát lehet, hogy eleve kudarcra vannak ítélve az erőfeszítéseim, harmadrészt meg felmerült bennem a kérdés, hogy akkor egyáltalán mennyi vagyok magamból én?
És ha csodálkoznál, miért gondolkodok ennyit, tessék, itt a jellemzésem:
Összegzés (ez még hagyján):
Eredeti gondolkodásmódú, és mindent megtesz elképzelései megvalósításáért. Könnyen felfedezi a külvilágban az összefüggéseket, mintázatokat, és messzemenő magyarázatokkal áll elő. Ha elhatározza, a munkáját alaposan megszervezi és végrehajtja. Kételkedő és független. Magasak az elvárásai, mind másokkal, mind saját magával szemben. (Lángelme)A részletesből:
Mivel az Introvertált Intuíció uralja a személyiségüket, az INTJ-k a világ megfigyelésére és gondolatok illetve lehetőségek megalkotására koncentrálják az erejüket. Az elméjük folyamatosan adatokat gyűjt és összefüggéseket keres köztük. Elképesztően jó meglátásaik vannak, és általában gyorsan megértenek egy-egy új ötletet. Ugyanakkor a fő motivációjuk nem az, hogy megértsenek egy elképzelést, hanem inkább az, hogy az adott elképzelést hasznosítsák valahogy. (...) Az INTJ-t az mozgatja a külvilággal való kapcsolatában, hogy döntéseket hozzon, kifejezze a véleményét, és hogy egy érthető és ésszerű rendszerbe foglaljon mindent amivel találkozik. Következésképp gyorsan formálnak véleményt. Gyakran nagyon fejlett intuícióval rendelkeznek, és meg vannak róla győződve, hogy igazuk van. Hacsak nem egészítik ki az intuitív felfogásukat jól fejlett, a meglátásaikat kifejezni tudó képességgel, gyakran azon kapják magukat, hogy félreértették őket. Ilyenkor az INTJ-k hajlamosak a másik fél korlátoltságával magyarázni a meg nem értettségüket, az önmagukat nehezen kifejező természetük helyett. Ez a hajlamuk azt eredményezheti, hogy az INTJ túl könnyen elutasítja mások meglátásait, és általánosan arrogánssá és elitistává válik. (...)
Az INTJ-knek észben kell tartaniuk, hogy rendesen ki kell fejezniük magukat, hogy elkerüljék a félreértésekből adódó nehézségeket. Megfelelően fejlett kommunikációs képességek hiányában szűkszavúakká és rövidekké válhatnak az emberekkel és elszigetelődnek.
Egy régebbi bejegyzésben épp ezt fogalmaztam meg magamról.
...aki naphosszat mást se csinál, mint ül a barlangban a tűz előtt, és megfigyeléseket tesz az elhaladó árnyékokkal kapcsolatban. De hiába mondja el bárkinek, nem értik (a gyerekeit kivéve).
...nem kellett személyesen sem eladni magam - amiben ugyancsak über-tehetségtelen vagyok
Valahogy végig az volt az érzésem, hogy nekem találták ezt ki: kutatni kell, elemezni, ajánlásokat adni, hogy lehetne jobban csinálni - szóval okoskodni, felülről nézni a dolgokat... Amit én nagyon szeretek, csak soha senkit nem érdekel. Sőt, idegesít. Ezek meg pont ezt akarják. Elpazarolhatnám rájuk az okoskodó-kapacitásomat, és fellélegezhetne a környezetem. Mindenki jól járna...
Ja, és ne csodálkozzak, ha a nőideált sem rólam mintázták. Ennek a típusnak a gyakorisága: Népesség: 1.5% Férfi: 2.5% Nő: 0.5%
Jóhogy magányos vagyok!!! :(((
Uram, Isten! A humor rész.. .De kegyetlen!!!
Pl. a "vicces" képek feliratai közül néhány:
„INTJ. Percenként 1213 ember veszít vitát velük szemben. Ne légy statisztika."
"INTJ. Egy nagyon összetett, kifinomult rejtvény, amit jobb, ha nem fejtesz meg."Meg is volt tőle a depi... Különben meg ...nem is árt néha tükörbe nézni...
Amúgy meg, nem vagyok azért tiszta típus, nem minden illik rám teljesen. Van, ami az INTP jellemzőiből közelebb áll hozzám. Sőt, más kategóriákból is vannak jellemzők, amik illenek rám. Szinte csak az introvertált a biztos.
Bár ahogy a részletest olvasom, az INT... egyértelmű, az utolsót meg nem teljesen értem, de az INTJ leírás az tuti illik rám.
Aztán, ugye nem lennék INTJ, ha nem azon gondolkoznék állandóan, hogy mit kezdjek evvel? Főleg NŐKÉNT???
Aztán meg azon kezdtem gondolkodni, hogyan alakul ki mindez. Mert ha így születünk ... ha eleve determinálva vagyunk a skatulyánk által... na ez messze vezet.
Szóval elkezdtem kutatgatni az okokat, és azt találtam kb., hogy az intro- ill. extroverzió talán velünk születik, a többi pedig annak a folyamatnak a során dől el, amit általában a személyiség kialakulásának neveznek, vagyis nagyjából 5 éves korig. Ami azt jelenti, hogy nem tehetem zárójelbe a gyerekkoromat meg azokat a tényezőket, amiktől ilyen lettem, csak épp konstatálhatom, hogy bizonyos mintázatok működnek ebben a folyamatban, és valami ritka kategóriába kerültem - nem annyira oda születés, mint inkább körülmények alapján...
És még ha vannak is kategóriák, ezzel még csak a keret adott, és személyesen is felelős vagy abban, hogy ebbe egy szép képet fessél (illetve hagyd hogy Isten fessen.)
Nekem meg nem kell mást tennem, mint megtalálnom a helyem. És most már értem, miért ilyen nehéz ez nekem. Ami viszont lenyűgöz, az, hogy Istennek milyen egyedi módszerei vannak arra, hogy velem kommunikáljon. Ha át nem élném, nem is hinném el!
Nem is olyan régen köszöntem meg neki például, hogy van internet, ahol még az ilyen ritka hülyék is mint én, találnak maguknak megfelelő kihívásokat, szellemi társakat, sőt még munkát is :)
