Ez az Ollé János egy nagyon okos ember, ezt már sokszor megállapítottam magamnak. Most ez a cikk megint ütött, be is teszem ebbe a blogba.
Tetszik, amit mond pl. a multitaskingról, hogy "a digitális kezdők luxusa". Hogy nem generációk kérdése, hanem hogy tanítható, tanulható a megküzdés vele:
Találóak az ironikus példák is, pont ilyeneken szoktam én is gondolkozni :D
Hát én valahogy tisztára boldog vagyok, ha ilyen értelmes gondolatokat olvashatok. Az meg elszomorít, hogy alig érti valaki.
De amúgy akkor is azt gondolom, illetve azt is gondolom, hogy annyiból mégiscsak ellentmondásos dolog a technika az emberre nézve, hogy a hozzá szükséges viselkedéskultúrát nagyon nehéz és küzdelmes dolog kialakítani. Miközben sodródni, ellustulni meg egyre könnyebb és egyre csúnyább következményekkel jár.
Tetszik, amit mond pl. a multitaskingról, hogy "a digitális kezdők luxusa". Hogy nem generációk kérdése, hanem hogy tanítható, tanulható a megküzdés vele:
A közbeszéd még mindig a létezés-nem létezés és a hatás környékén keresi az igazságot (elsősorban hangoztatja a magáét), miközben már régen arról kellene vitatkozni, hogy a felhasználó hogyan és hol tanulhatja eredményesebben a digitális stressz leküzdésének technikáit, milyen az eredményes időgazdálkodás és a személyes információs környezet milyen kapcsolatban áll az életvezetés minőségével.
Nem az a kérdés, hogy melyik generációba születtél, hanem az a kérdés, hogy megtanultad-e már az e-etikett szabályait vagy sem.
Találóak az ironikus példák is, pont ilyeneken szoktam én is gondolkozni :D
Családtagokkal facebook csetelni, (miközben a másik szobában vannak) az majdnem olyan furcsa, mint amikor régen nem bekarikáztunk és megmutattunk egy apróhirdetést az újságban, hanem igyekeztünk megtanulni, hogy egy jó pillanatban, szemtől szembe el tudjuk mondani karakternyi részletességgel. Hosszabb linkek esetében ez a megoldás nem csak a személyes kapcsolatot erősíti, hanem kiválóan ellensúlyozza a google miatti memóriavesztés káros hatásait is.A"nárcisztikus tanárszerep" kifejezés telitalálat :D
Lehet, hogy nem születtünk bele a századforduló környéki reformpedagógiába, nem vagyunk “a gyermek évszázada” generáció tagja, attól még hihetjük azt, hogy a tanuláselmélet nem csak az IKT eszközök használatára fejlődött, hanem az elmúlt 120 évben történt valami. A tablettel a kezükben ülő hallgatóknak nem az lesz a gyanús, hogy csúnyán nézünk a tabletre, hanem az, hogy már csak az iskola (a mi tantermünk) az egyedüli hely, ahol a reproduktivitás bálványát imádják (a kompetencia bálványa helyett), mindenhol máshol a világban beköszöntött a korszerű tudásfelfogás és az információs társadalom.És hogy miért több at interneten a hamis tudás, mint az igazi:
A hamis tudás nem az online környezet miatt terjed jobban, hanem mert kényelmesebb a célközönség számára, nem kell átgondolni, azt tartalmazza amit hinni akarunk és nem azt, ami esetleg a valóság. A hamis tudás kiváló marketinggel rendelkezik, például félelmet kelt ott, ahol erre nem lenne szükség, majd gyorsan megoldást is kínál a félelem ellen. Általánosít, hangzatos és frappáns.
Nem az a gond, hogy a hülyeség terjed a neten, hanem az a gond, hogy kevesen ismerik a social bookmarking fogalmát, kevesen töltenek fel hivatalos tudást azok közül, akiknek erre a tudásuk és a lehetőségük is megvan. Egyszerűbb és kényelmesebb a hülyeség aránytalanságán szomorkodni, mint vállalni a naprakész tudást, a vitát, a megosztás kockázatait.
Hát én valahogy tisztára boldog vagyok, ha ilyen értelmes gondolatokat olvashatok. Az meg elszomorít, hogy alig érti valaki.
De amúgy akkor is azt gondolom, illetve azt is gondolom, hogy annyiból mégiscsak ellentmondásos dolog a technika az emberre nézve, hogy a hozzá szükséges viselkedéskultúrát nagyon nehéz és küzdelmes dolog kialakítani. Miközben sodródni, ellustulni meg egyre könnyebb és egyre csúnyább következményekkel jár.
