2012/11/08

KEBA verseny és a kegyelem

Mostanában több posztom is arról szólt, hogy viccesnek találom, ahogy a gyerek az életben kiválóan működő módszereivel próbál az iskolában is túlélni. Mert ugye az iskola, az olyan, mintha visszamennél az időben úgy 50 évet: azt a világot szimulálja. A gyereknek ott úgy kell viselkedni, mintha nem állna rendelkezésére rengeteg módszer, hogy utánanézzen a (sokszor borzasztóan felesleges) információknak.

És pont emiatt öröm látni, hogy vannak olyan emberek az országban, akik olyan dolgokat bírnak létrehozni, amelyekkel megfelelő motívációt tudnaak biztosítani azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük van a mai kornak megfelelő kihívásokra. Egy ilyenbe botlottunk bele most a KEBA verseny kapcsán. (KEBA= Közép-európai Brókerképző és Értékpapír-piaci Ismeretterjesztő Alapítvány)

Egyrészt imádom, amilyen utakon belekerülünk az ilyesmikbe:

Felkértek egy játék tesztelésére (ez önmagában is egy érdekes történet, fura, hogy belecsöppentem), és ez a játék harangozta be ezt a KEBA versenyt. 

Aztán az egyik kis barátomnak annyira megmozgatta a játék a fantáziáját, hogy mindenáron jelentkezni akart a versenyre. De nem voltak csapattársai. Ez egy középiskolásoknak szóló verseny, és alapból iskolai csapatok neveznek, de mivel nagy része online megy, nem kizárt a távoli csapattagok együttműködése sem.

Namost én tavaly egy másik ilyen gazdasági témájú versenyre megpróbáltam összeszervezni egy online együttműködésen alapuló csapatot a kölyköm, az azóta elköltözött barátja és az említett távoli online barátunk részvételével. Az volt az alapötlet, hogy egyrészt szerettem volna összehozni őket, már csak a jövőjük érdekében is, másrészt fontosnak tartom, hogy elsajátítsák az online együttműködés csínját-bínját, harmadrészt jó lett volna, ha egy okos játék kapcsán megmártóznak kicsit a gazdasági-pénzügyi témákban, hiszen ez amilyen fontos, annyira elhanyagolt vagy rosszul kezelt terület az oktatásban. És egy régebbi ilyen versenyen mi már begyűjtöttünk egy díjat a kölyökkel. Az is egy nagyon okos verseny volt. Videót kellett készíteni, itt van ni.

Össze is szerveztem tavaly néhány online találkát, megmutattam nekik a Google dokumentumokban rejlő lehetőségeket, kipróbáltuk a Skypos konferenciázást, és a Google hangoutot is. De aztán valahogy nem nagyon mozdultak rá a fiúk a feladatok megoldására, illetve nem eléggé ahhoz, hogy igazán legyen belőle valami, vagy talán erőteljesebben kellett volna mozgatnom a szálakat, de inkább elengedtem.

Viszont úgy látszik, mindez mégsem volt hiába, mert a távoli kis barátom most felvette ezt a szálat, és beszervezte maga mellé a fiúkat csapattársnak ebbe a KEBA versenybe, és immár ő mozgatja az egész ügyet. És így működik is! Nem én erőltetem, nem is én találtam ki, de jó látni, hogy mégis valahol a tavalyi kezdeményezésem folyománya. És olyan jópofák, ahogy tárgyalják, milyen részvényekbe fektessenek. Ja mert az a verseny egyik része, hogy beléphetnek az igazi kereskedőfelületre, és kaptak virtuálisan 50000 dollárt, és azt kell jól befektetni, és minél többet kihozni belőle. Nagyon nagyon okos dolog ez, és látnivalóan nagyon élvezik a fiúk.

És maga a verseny is nagyon ügyes. Jók, életszerűek a kérdések. A versenyszimulációknál is a valósághoz nagyon hasonlító helyzetekben kell feltalálni magukat a versenyzőknek. És nem tilos utánanézni a neten. Sőt!








Ez meg a felvezető kvízből egy kép. Profin szerkesztett kérdések voltak abban is.

Szóval nagyon ügyes ez az egész cucc, és borzasztóan örülök, hogy ilyen kacifántos úton, de belecsöppentünk.

Ezek persze nem véletlenek, jó látni, ahogy a kegyelem működik, és kicsit érezni, hogy épül a jövő.


2012/11/05

Umberto Eco: A Foucault-inga

Na ez a könyv kegyetlen volt... És zseniális egyben. Most már mindent értek az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban.

No és, hogy most már kocka-módon olvasok, elég csak a moly.hu-n lájkolgatni a kedvenc idézeteimet, meg felírni oda, ha valami még nincs meg.

Szóval a kedvencek:
ez itt,
aztán ez :))
És mivel a kígyó az egyetlen állat, amelyik karikába tud tekeredni, világos, hogy miért olyan sok a kígyókultusz és -mítosz, mert hát, ugye, mégiscsak nehéz volna a nap visszatérését egy karikába tekeredett vízilóval ábrázolni.
meg ezek is:
Ha megváltoztatod a Könyvet, a világot változtatod meg, ha megváltoztatod a világot, a testedet is megváltoztatod. Ezt nem értettük mi meg. A Tóra kienged egy szót a szekrényéből, egy pillanatra megjelenik, és azonnal elrejtőzik újra. És csak a szeretőjének mutatkozik meg egy pillanatra. Olyan, mint egy gyönyörű nő, aki a palotájában, egy kis eldugott szobában rejtőzködik. Egyetlenegy szeretője van, de annak a létezése mindenki számára ismeretlen. És ha bárki más erőszakkal rátör, és rá akarja emelni a mocskos kezét, akkor ő fellázad. Tudja, hogy ki a szeretője, kinyit egy pici rést és egy pillanatra megmutatkozik. És azonnal elbújik megint. Csak az fogja fel a Tóra szavát, aki szereti. Mi pedig szeretet nélkül és csak a nevetség kedvéért próbáltunk könyvekről beszélni…

Egy összeesküvés csak akkor összeesküvés, ha titkos. Kell lennie valami titoknak, amelyet ha megismerünk, megszűnik a frusztráltságunk, mert vagy üdvözít az a titok, vagy a megismerése lesz azonos magával az üdvösséggel. Létezik-e ilyen fényességes titok?
Hogyne, csak épp megismerhetetlen. Ha lelepleződik, biztos, hogy csalódást kelt. Agliè emlegette, ugye, az Antoninusok korabeli lázas titokkeresést. Pedig hát épp akkoriban jelent meg valaki, aki Isten fiának mondta magát, Isten fiának, aki megtestesült, és magára veszi a világ bűneit. Titoknak ennyi nem elég? És üdvözülést ígért mindenkinek, csak szeresse a felebarátját. Titoknak ez is titok, vagy nem? És úgy rendelkezett, hogy bárki, aki akkor és azt mondja, amikor és amit kell, Isten fiának testévé és vérévé változtathat és akként fogyaszthat el egy darab kenyeret és egy fél pohár bort. Rejtélynek azért ez sem rossz, nem igaz? És arra késztette az egyházatyákat, hogy feltételezzék, majd ki is jelentsék, hogy egy Istenben három személy van, és hogy a Szentlélek ered az Atyától és a Fiútól, nem pedig a Fiú az Atyától és a Szentlélektől. Talán bizony hülikusoknak való formula volt ez? És mégis, azok, akiknek már csak a kezüket kellett volna kinyújtaniuk az üdvösséghez – do it yourself –, a kisujjukat sem mozdították. Ennyi az egész? Szép kis kinyilatkoztatás! És azzal nekivágtak a Földközi-tengernek, és kajtattak tovább hisztérikusan valami mást, egy másik, elveszett tudást, amelyet csupán elkendőznek ezek az olcsó dogmák, ezek a lelki szegényeknek szánt példabeszédek, hieroglifak, a megannyi, pneumatikusoknak szánt kacsintás. A Szentháromság-misztérium? Túl egyszerű, kell, hogy legyen még mögötte valami.
Valaki, talán Rubinstein, így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogy hisz-e Istenben: „Ó, nem, én… én valami sokkal nagyobb dologban hiszek…”