Annyira jó a régi szakkolis emberekkel néha találkozni a Facebookon! Nincsenek nagyon fenn, illetve nincsenek jelen ... öregek vagyunk már, nem sokan szórakoznak ilyen huncutságokkal, de amikor valaki mégis megoszt valamit, az nem olyan, mint a szokvány Facebook sztorik - húdevicces, milyenérdekes, nézdmitolvastamazindexen, stb. - hanem annak igazán súlya van. Azok komoly írások (és általában nem a Facebookozás közben gyorsan fogyasztható fajtából), érdekes zenék, fajsúlyos cuccok. Mikor néha-néha szembejön egy szakkolis megosztás, az valami olyan érzés, mint amikor beszélgettünk a folyosón a fordulóban, együtt lógtunk a tévészobában, kitettünk valami meghökkentőt a faliújságra (most beugrott az a szelet parizer, ami hetekig aszalódott ott), cserélgettük a kazettákat, meg ilyesmi. Vagy amikor a fiúk mindenféle hülyeséget összeszedtek a városban és kiállították a fordulóban.
Nemcsak nosztalgiázásból mondom, ugyanennek egy másik szintjét élem meg most a Facebookon. Pillanatnyi élmények ezek is, mint a régiek, mégis nagyon különlegesek. És azt is jobban látom így messziről, hogy csupa különleges és okos emberrel voltam körülvéve ott, és picit értem magamat, hogy mi hiányzik néha.
De nem is hiányzik igazán, jó ez így is. Jó lenne, ha többen/többet is ott lennének.
Nemcsak nosztalgiázásból mondom, ugyanennek egy másik szintjét élem meg most a Facebookon. Pillanatnyi élmények ezek is, mint a régiek, mégis nagyon különlegesek. És azt is jobban látom így messziről, hogy csupa különleges és okos emberrel voltam körülvéve ott, és picit értem magamat, hogy mi hiányzik néha. 
