2012/11/05

Umberto Eco: A Foucault-inga

Na ez a könyv kegyetlen volt... És zseniális egyben. Most már mindent értek az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatban.

No és, hogy most már kocka-módon olvasok, elég csak a moly.hu-n lájkolgatni a kedvenc idézeteimet, meg felírni oda, ha valami még nincs meg.

Szóval a kedvencek:
ez itt,
aztán ez :))
És mivel a kígyó az egyetlen állat, amelyik karikába tud tekeredni, világos, hogy miért olyan sok a kígyókultusz és -mítosz, mert hát, ugye, mégiscsak nehéz volna a nap visszatérését egy karikába tekeredett vízilóval ábrázolni.
meg ezek is:
Ha megváltoztatod a Könyvet, a világot változtatod meg, ha megváltoztatod a világot, a testedet is megváltoztatod. Ezt nem értettük mi meg. A Tóra kienged egy szót a szekrényéből, egy pillanatra megjelenik, és azonnal elrejtőzik újra. És csak a szeretőjének mutatkozik meg egy pillanatra. Olyan, mint egy gyönyörű nő, aki a palotájában, egy kis eldugott szobában rejtőzködik. Egyetlenegy szeretője van, de annak a létezése mindenki számára ismeretlen. És ha bárki más erőszakkal rátör, és rá akarja emelni a mocskos kezét, akkor ő fellázad. Tudja, hogy ki a szeretője, kinyit egy pici rést és egy pillanatra megmutatkozik. És azonnal elbújik megint. Csak az fogja fel a Tóra szavát, aki szereti. Mi pedig szeretet nélkül és csak a nevetség kedvéért próbáltunk könyvekről beszélni…

Egy összeesküvés csak akkor összeesküvés, ha titkos. Kell lennie valami titoknak, amelyet ha megismerünk, megszűnik a frusztráltságunk, mert vagy üdvözít az a titok, vagy a megismerése lesz azonos magával az üdvösséggel. Létezik-e ilyen fényességes titok?
Hogyne, csak épp megismerhetetlen. Ha lelepleződik, biztos, hogy csalódást kelt. Agliè emlegette, ugye, az Antoninusok korabeli lázas titokkeresést. Pedig hát épp akkoriban jelent meg valaki, aki Isten fiának mondta magát, Isten fiának, aki megtestesült, és magára veszi a világ bűneit. Titoknak ennyi nem elég? És üdvözülést ígért mindenkinek, csak szeresse a felebarátját. Titoknak ez is titok, vagy nem? És úgy rendelkezett, hogy bárki, aki akkor és azt mondja, amikor és amit kell, Isten fiának testévé és vérévé változtathat és akként fogyaszthat el egy darab kenyeret és egy fél pohár bort. Rejtélynek azért ez sem rossz, nem igaz? És arra késztette az egyházatyákat, hogy feltételezzék, majd ki is jelentsék, hogy egy Istenben három személy van, és hogy a Szentlélek ered az Atyától és a Fiútól, nem pedig a Fiú az Atyától és a Szentlélektől. Talán bizony hülikusoknak való formula volt ez? És mégis, azok, akiknek már csak a kezüket kellett volna kinyújtaniuk az üdvösséghez – do it yourself –, a kisujjukat sem mozdították. Ennyi az egész? Szép kis kinyilatkoztatás! És azzal nekivágtak a Földközi-tengernek, és kajtattak tovább hisztérikusan valami mást, egy másik, elveszett tudást, amelyet csupán elkendőznek ezek az olcsó dogmák, ezek a lelki szegényeknek szánt példabeszédek, hieroglifak, a megannyi, pneumatikusoknak szánt kacsintás. A Szentháromság-misztérium? Túl egyszerű, kell, hogy legyen még mögötte valami.
Valaki, talán Rubinstein, így válaszolt, amikor megkérdezték tőle, hogy hisz-e Istenben: „Ó, nem, én… én valami sokkal nagyobb dologban hiszek…”