2012/01/30

Javascriptet tanulunk :)

      ,    
Ágóval nekiálltunk a W3 Schoolról megtanulni a Javascriptet. Nagyon tetszik nekem ez a W3 School. Educate yourself. Ott a Try it editor, és mindjárt kipróbálhatod a kódrészleteket, belepiszkálhatsz, azt is kipróbálhatod. Hol van ilyen az iskolában? Meg lehet itt szépen lassan tanulni, ha nem is mindent, de az alapokat mindenképp. Legalább amennyire én felfogom, megtanítom neki, aztán ha okos, vagy érdekli, úgyis folytatja...

Amúgy az egész ezzel az iskolaválasztás-parával kezdődött. Hogy informatikus szeretne lenni. De az a szak a béka segge alatt van, úgyhogy ne oda menjen. Meg amúgy se azt kell ott tanulni, ami őt érdekli. De akkor hogy lesz így belőle informatikus. Hiába mondod neki, hogy arra ott a felsőoktatás, valaki látnivalóan teleparázta a fejét. (Hm, nem ismerős ez nekem valahonnan? Miért is nem mentem én annak idején gimnáziumba? Porig aláztak minket a tanárok? Elhittem? Nem volt ott a szülő ellenpontnak?) Meg hát, különben is, ahogy mennek most a dolgok, ki tudja mi lesz itt, mire odajutunk???

Mindenesetre akkor itt most nekiálltunk, meglátjuk hova vezet...

(a html-t már tudjuk, úgyhogy beszúrok ide egy vonalat :)
És itt az első (második) művem. Nagy része lopott kód, de hát a Ctrl C-Ctrl V nagy úr, és belenyúlni is tudni kell :D
(Ez a JavaScript különböző üzenetet ír ki attól függően, milyen nap van.)

2012/01/24

Pozitív vagyok ...

         
Valami pozitívsági rohamom volt ma, mert rájöttem, hogy szeretem az életem:

Szeretem az önállóságból adódó szabadságot. Az egész héten szanaszét levő angolórákat, a tanítványokat, a napközbeni bicajozásokat. Hogy amíg mások egy irodában ülnek, én bringázhatok ... pl. az angolórámra - de az csak másfél óra, aztán bringázhatok megint. Mehetek kajáért vagy turizni. Szeretek turkálni. Szeretek soha nem venni új ruhát, szeretek a minőségi nyugati cuccok között keresgélni, és kincsekre lelni párszáz forintért. Szeretem hogy nem kell kényelmetlen cipőket hordani, amióta azt is tudok túrni. Szuper kényelmeset, szupercool-at. Amilyet nem is lehetne itt kapni.

Szeretem az összevissza elérhető Internet Rating munkát is. Jó, hogy az angolórák holt idejében is tudom csinálni. És szeretek késő este is rétingezni, (közben játszani, csetelni, blogolni) aztán másnap reggel későn kelni, mert a babám viszi a gyerekeket.

Szeretem, hogy nem kell a csúcsforgalomban járnom, ha pedig igen (reggel, gyerekek, suli), akkor is az ellenkező irányba :D. Mert amíg mások behozzák a gyereket iskolába a városba, addig mi kivittük "falura".

Igaz, hogy így keveset keresek,viszont nem is költök: az egész családot felruházom second handből (és az minőségi ám, nem ám valami szar, mert igényeim azok vannak...). Ha kell, átalakítok, varrok, barkácsolok. Falat fúrok, csavarozok, fűrészelek. Szerelek. Szeretek. És nem járnak a gyerekeknek magánórákra, mert ugye, ott vagyok én, aki mindenhez értek, hehehe. Meg amúgy is, szeretem, ha van idejük játszani, azzal úgyis többet tanulnak. Nem hiszek a törtetésben.

Ez most egy pozitív bejegyzés, szóval semmi negatívumot nem írok, azért se, csak egy megjegyzés a végére: viszont ha a a magad főnöke vagy, önuralom kell. Na abban van mit fejlődnöm! Imádkoztam is érte ma sokat, mert ma böjtöt tartok, amúgy. Biztos annak köszönhető ez a pozitívsági roham is :)))

És most azt találtam ki, hogy nem főleg kaja-böjtöt tartok, hanem FB, Bjwld meg hasonló idő/energiarabló dolgoktól fogok tartózkodni, cserébe mást csinálni (amihez nincs kedvem), és valóban: lehet hogy ez nekem jobba fáj, mint az éhezés. De nem baj, kell. Ami fáj, az nevel...

2012/01/22

We've got one of these ...

         
Az ősszel újraindult a Beavis and Butthead. Néhány epizódot megnéztünk a gyerekekkel.
Hát ... a nosztalgiázás mellett (hogy mennyit néztük őket a koli galambszarszagú tévészobájában), érdekes felfedezéseket is tettem:
  • Nem semmi: felnőtt közben egy generáció, együt röhögünk rajtuk a gyerekekkel.
  • De ami még durvább: pont ilyenek a kamasz kölykök most is, - a MIEINK IS!!! - elég csak nézni a nagyobbikat meg a haverját - dettó ugyanez a röhögés, meg hogy egy-egy kifejezésssel el bírnak lenni hetekig, addig minden második mondatban ismételgetik, aztán jön egy új.
  • Az ember mindig hall/olvas ezt-azt a kamaszokkal kapcsolatban, de valahogy állandóan reménykedsz, hogy a tied majd nem lesz olyan. De. Olyan lesz.

7-8 évvel ezelőtt voltunk a gyüliből páran egy gyerekszolis konferencián, és volt egy hihetetlen jófej előadó, (Hegyi András), aki nem volt hajlandó a megadott témáról beszélni (mert az szerinte bullshit - csak nem így mondta). Azóta is emlékszem, hogy lenyűgözött, amit a kamaszkorról mondott, és ami akkor hihetetlennek tűnt, ma valóság :)
Azt is mondta pl, hogy kamasz gyerekeinket azért kapjuk, hogy életünk második felében szembenézzünk azokkal a belső dolgainkkal, amikkel addig nem sikerült. Jó meglátás ...

You're moved:





2012/01/17

A járatlan út

      , , , ,    

Mindenképp szerettem volna egy bejegyzést ennek a könyvnek, mert nagyon jókor "nyomta a kezembe" (FB-on), egy régi barát.  Pontot tett egy hosszú gyötrődés végére és kezdetét jelenti egy még hosszabbnak, azt hiszem, ami a megvalóstást illeti.

Nem is tudom, mit írjak le ide, a titkos naplóm, meg a jegyzeteim tele vannak vele :D

Szóval: ne hidd, hogy az alcím alapján elolvastam volna. Azért olvastam el, mert 1. olyan valaki ajánlotta, akinek adok a szavára, legalább annyira, hogy megnyitottam a linket, amit olyan rendes volt, hogy odatett a poszthoz :))) 2. Már az első oldalon belevágott a lecsóba, és láttam, hogy ez a téma most nekem húsba vág, és 3. mert a címe rímelt egy számra, ami egyszer épp szembejött, amikor nagyon fontos volt.

Az író egy pszichiáter, pszichológus, mittomén (mindkettő), és hosszasan fejtegeti, pl. hogy mi a szeretet és mi nem, és hogy milyen elképzelések mögé vagyunk képesek mi emberek elbújni. Hogy mekkorákat hazudunk magunknak, meg ilyesmi. Már eleve ez is nagyon kegyetlen, de akkor jön még csak a java: elkezdi boncolgatni, hogy mi a kegyelem, a bűn, stb. Valami egészen eredeti módon. A pszichológiából indulva és hát szerintem a Bibliához érkezve.


A bűnről szóló fejezetet bele is tettem a növekedem blogba, hogy meglegyen, annyira érdekesnek találtam.

Még egy megjegyzés: amíg a pozitív pszichológia valahogy úgy látja, hogy az egyén képes magát Münchausenként kihúzni a mocsárból, addig ez önfegyelemről, feladásról, fájdalommal járó növekedésről beszél. Hitelesebb nekem valahogy.

Jaj, elég a krumplim, abbahagyom!

2012/01/13

A szomszéd miatt leszek fitt ...

         
Van ugye ez a kedves szomszédunk, aki minden lelkifurdalás nélkül képes napi több órán át görgőzni a lakásában. (A biciklijét hajtja egy spéci dologra rátéve.) Persze az egész ház átveszi a zúgást, és olyan, mintha egy traktor járna egyfolytában a fal túloldalán. Vagyis nemcsak a túloldalán, hanem mindenhonnan jön a falakból a zúgás. Na ez az, amitől én kis híján megőrülök. És én csendben szeretek lenni, még ha nem dolgozom, akkor is, a munkára meg másképp úgysem tudok koncentrálni. No de egyszer - már több, mint egy éve - azt találtam ki, hogy ha ő rákezd este (az este még a jobbik eset...) a görgőzésre, akkor én is bevonulok a szobába, zenét be, aztán sztepperezek. És lassan rá is szoktam. Időközben szépen szerkesztett lejátszási listáim keletkeztek a Youtube-on: lustaságomtől függgően kattintgatok a lassabb vagy gyorsabb számokra.
És tkp. sokkal fittebb vagyok már. És csak most jutott eszembe, hogy ezt lényegében a szomszédnak köszönhetem.
A végén még tanulok valami pozitív gondolkodást :D

2012/01/10

Függés 2

         
Na kész: ma megtaláltam a tökéletes változatát a Bejewelednek: úgy hívják: Jewels Star. Telefonra. Volt már a Jewellust, az is jó volt, csak kevés volt benne ingyér'

És ez azér' jó, mert
- érintőképernyőn sokkal jobb, mint egérrel
- nincs egy perc alatt vége
- sok szint van
 -és nem indul újra hetente

Alig vagyok reménytelen eset...

2012/01/07

Függés van ...

         
Bejeweled Blitz. Néha játszogattam vele a G+-on, ennyi. De egyszercsak valahogy átfordult a dolog függésbe.
Kb. az van, mint régebben a Laffi Taffy Trissel (az egy spec. Tetris): amint vége, gondolkodás nélkül kattintás az új játékra, tekintet nélkül arra, hogy van-e rá időm, vagy hogy éjjel 1 óra van-e. Aztán amikor kimegyek vécére, nézem a mozaikos csempét, és azon jár az eszem, hogy melyik két kockát kéne kicserélni, hogy meglegyen egy hármas sorozat...
Azt hiszem ezt függésnek hívják...

Wáá, most megtaláltam végre a Laffy Taffyt online!!! Könyvjelzőbe!!!

2012/01/01

Jó a játék :)

         
Nagyon jó volt az idei gyülis szilveszter. Kicsit nekem visszahozta a régi, anyuka-élet előtti szabad, gondtalan szilveszterek hangulatát. Egyrészt talán mert jó korán kezdtünk, társasjáték partival már délután, így nem voltunk fáradtak.
Másrészt, úgy tűnik, felnőttek a gyerekeink, ami nem csak azért érdekes, mert nem lógnak állandóan rajtunk, hanem azért is, mert tökéletes játszótársak váltak belőlük.
Hát ha valamikor nem hiányzott a megfelelő szellemi környezet a játékhoz, most tuti nem :)
Pl. mindig az a bajom a Tabunál, hogy lassú a másik fél ... hát, most aztán nem volt az! Micsoda csapat volt ! Sziporkázó menetek, fej-fej melletti küzdelem.

A Nagy lányok pedig professzionális vetélkedőt raktak össze. És tök jó volt, hogy játszhattam, nem játékvezető voltam :))  Meg az is, hogy mekkora összecsapások voltak. A kispróféták, Jákób fiai, vagy a Ki vagyok én. Meg a becslés. Tisztára pontosan becsült mindkét csapat. Akkora jófej emberek vannak ebben a gyüliben, hálás vagyok értük.