Szeretem az önállóságból adódó szabadságot. Az egész héten szanaszét levő angolórákat, a tanítványokat, a napközbeni bicajozásokat. Hogy amíg mások egy irodában ülnek, én bringázhatok ... pl. az angolórámra - de az csak másfél óra, aztán bringázhatok megint. Mehetek kajáért vagy turizni. Szeretek turkálni. Szeretek soha nem venni új ruhát, szeretek a minőségi nyugati cuccok között keresgélni, és kincsekre lelni párszáz forintért. Szeretem hogy nem kell kényelmetlen cipőket hordani, amióta azt is tudok túrni. Szuper kényelmeset, szupercool-at. Amilyet nem is lehetne itt kapni.
Szeretem az összevissza elérhető Internet Rating munkát is. Jó, hogy az angolórák holt idejében is tudom csinálni. És szeretek késő este is rétingezni, (közben játszani, csetelni, blogolni) aztán másnap reggel későn kelni, mert a babám viszi a gyerekeket.
Szeretem, hogy nem kell a csúcsforgalomban járnom, ha pedig igen (reggel, gyerekek, suli), akkor is az ellenkező irányba :D. Mert amíg mások behozzák a gyereket iskolába a városba, addig mi kivittük "falura".
Igaz, hogy így keveset keresek,viszont nem is költök: az egész családot felruházom second handből (és az minőségi ám, nem ám valami szar, mert igényeim azok vannak...). Ha kell, átalakítok, varrok, barkácsolok. Falat fúrok, csavarozok, fűrészelek. Szerelek. Szeretek. És nem járnak a gyerekeknek magánórákra, mert ugye, ott vagyok én, aki mindenhez értek, hehehe. Meg amúgy is, szeretem, ha van idejük játszani, azzal úgyis többet tanulnak. Nem hiszek a törtetésben.
Ez most egy pozitív bejegyzés, szóval semmi negatívumot nem írok, azért se, csak egy megjegyzés a végére: viszont ha a a magad főnöke vagy, önuralom kell. Na abban van mit fejlődnöm! Imádkoztam is érte ma sokat, mert ma böjtöt tartok, amúgy. Biztos annak köszönhető ez a pozitívsági roham is :)))
És most azt találtam ki, hogy nem főleg kaja-böjtöt tartok, hanem FB, Bjwld meg hasonló idő/energiarabló dolgoktól fogok tartózkodni, cserébe mást csinálni (amihez nincs kedvem), és valóban: lehet hogy ez nekem jobba fáj, mint az éhezés. De nem baj, kell. Ami fáj, az nevel...
