Hát ... a nosztalgiázás mellett (hogy mennyit néztük őket a koli galambszarszagú tévészobájában), érdekes felfedezéseket is tettem:
- Nem semmi: felnőtt közben egy generáció, együt röhögünk rajtuk a gyerekekkel.
- De ami még durvább: pont ilyenek a kamasz kölykök most is, - a MIEINK IS!!! - elég csak nézni a nagyobbikat meg a haverját - dettó ugyanez a röhögés, meg hogy egy-egy kifejezésssel el bírnak lenni hetekig, addig minden második mondatban ismételgetik, aztán jön egy új.
- Az ember mindig hall/olvas ezt-azt a kamaszokkal kapcsolatban, de valahogy állandóan reménykedsz, hogy a tied majd nem lesz olyan. De. Olyan lesz.
7-8 évvel ezelőtt voltunk a gyüliből páran egy gyerekszolis konferencián, és volt egy hihetetlen jófej előadó, (Hegyi András), aki nem volt hajlandó a megadott témáról beszélni (mert az szerinte bullshit - csak nem így mondta). Azóta is emlékszem, hogy lenyűgözött, amit a kamaszkorról mondott, és ami akkor hihetetlennek tűnt, ma valóság :)
Azt is mondta pl, hogy kamasz gyerekeinket azért kapjuk, hogy életünk második felében szembenézzünk azokkal a belső dolgainkkal, amikkel addig nem sikerült. Jó meglátás ...
You're moved:
