2011/12/30

Inkább legyen rendetlenség

Téli szünet.
Bemegyek a gyerekszobába, ez a kép fogad. Első gondolat: te jó ég, mekkora rendetlenség! Sose lesz vége az örökös kupinak.

Aztán rájövök, hogy tiszta hülye vagyok. Tulajdonképpen örülök, hogy tudnak játszani, és nagyon is kreatívan játszanak. Ha belegondolok, nem is ismerek ennyi idős gyereket, aki még a földön hemperegve legózik. De ez jó, abszolút örülök neki, hogy mi minden volt itt a napokban.
A Playmobil repcsi sem volt már elöl, lehet, hogy évek óta. És a gitár, a gitárkönyv, meg a laptop organikusan belenőttek e gyerekvilágba. A laptop elengedhetetlen kelléke a plüssállatbirodalom kezelésének is. Mert ők is életre keltek még kicsit a szünetben. Nem sok figyelem jut nekik már a Facebook mellett amúgy, de most mégis volt plüss-őrjöngés megint. Ez a béke a gyerekeknek. Ha napokig nem kell sehova menni, ha boldogan őrjönghetek a szobájukban. Nem kell semmi entertainment. Végül is ezt írták abban a könyvben, amiből tanultam a gyereknevelést. Tanítsd meg őket játszani. Musing vs. amusing. Hát ez bejött. Örülök neki. Még ha sokkal munkásabb is nekem, mintha a tévé/gép előtt ülnének egész nap. Inkább legyen rendetlenség.

2011/12/29

2011/12/27

Stop chasing shadows

Utazás közben ma közel egy órát álmodoztam. Magasröptű dolgokról. Annyira belemerültem, még azt se hallottam, milyen számok mentek a rádióban. És egyszer csak egy kellemes, simogató szám ért a fülembe, ismerős volt, már az első ütemekből tudtam, hogy szeretem. Elhatároztam, hogy figyelek, miről szól, mert valahogy olyan furcsa, fontos pillanatnak tűnt, gondoltam biztos, valami üzenet-féle lesz. Az volt, basszus...



Itt az igazi videója is. Nem annyira kifejező a tartalom szempontjából, de ideteszem azért, mert nagyon tetszik amúgy:
  

Enjoy The Ride :

Shut the gates and sunset
After that you can't get out
You can see the bigger picture
Find out what it’s all about
You're open to the skyline
You won't want to go back home
In a garden full of angels
You will never be alone

But oh the road is long
The stones that you are walking on
Have gone

With the moonlight to guide you
Feel the joy of being alive
The day that you stop running
Is the day that you arrive

And the night that you got locked in
Was the time to decide
Stop chasing shadows
Just enjoy the ride

If you close the door to your house
Don't let anybody in
It's a room that's full of nothing
All that underneath your skin
Face against the window
You can't watch it fade to grey
And you'll never catch the fickle wind
If you choose to stay

But oh the road is long
The stones that you are walking on
Have gone

With the moonlight to guide you
Feel the joy of being alive
The day that you stop running
Is the day that you arrive

And the night that you got locked in
Was the time to decide
Stop chasing shadows
Just enjoy the ride

Stop chasing shadows
Just enjoy the ride

2011/12/21

Mindenki olvas

Eszméletlen ez a hulla csönd. Pedig itthon vannak a gyerekek is. Mindenki olvas (najó: én most már írok).
Újra és újra rácsodálkozom arra, hogy mennyire bele tudnak merülni az olvasásba, egy olyan korban, amikor ez egyáltalán nem magától értetődő. Tegnap voltunk a könyvtárban, és kivettünk pár könyvet. És az ilyen könyvtáros napokat mindig csendes, olvasós napok követik. Amik aztán fokozatosan elmúlnak, persze.
És ilyenkor mindig csodálkozom, pedig sok tudatosság volt az ilyen irányú nevelésben.

Örülök, hogy olvasunk, szóval. Ezúttal én is. Egy nagyon jó könyvet (A járatlan út). Új módszerekkel: kivettem a könyvtárból is, és általában papírom olvasom, de le is töltöttem, és copy-paste módszerrel jegyzetelek. A lényeg pedig megy a naplómba, hogy tudjak rajta később is gondolkodni. Mert ezen muszáj. Ezen érdemes. Mert ez az én járatlan utam is.

2011/12/11

Úgy szeretem az új laptopomat!

Végre van egy tisztességes gépem!
És úgy tűnik, szép lassan át is tudok rá telepedni. Húzós volt ez a sok munka, mire áthoztam a cuccot a régi gépről: nem csak a doksikat ám, ááhhh, nem vagyok ám kezdő: Application datát, beállításokat, meg mindent. Külön szívás, hogy XP-ről Win7-re kellett telepedni. Mozilla Thunderbird ismét feladta a leckét, de azért se álltam neki újból beállítani, azért is átvittem a beállításokat! A pálmát viszont az abevjava (APEH adóbevalló program) vitte el. Basszus, a felhasználóbarátlanság csimborasszója. Bár ezen már nem kéne meglepődnöm.
És akkor a hálózat beállítása a különböző Windózok között. Vért izzadtam. Rendszergazda se lennék az biztos, ez kész agybaj. (Bár ha már egyszer benne vagy, és nem a nulláról indulsz, lehet, hogy nem vészes...)
No de most már nagy királynőnek érzem magam, mert a nyomtatómegosztás is összejött végül, és lassan kezdhetem az új életemet egy nem belassulós géppel, a kölyök meg örülhet a netbooknak karácsonyra!

2011/12/09

Csomagot a börtönbe viszünk...

A legfrissebb élményem azzal kapcsolatban, hogy mai gyerekek egész más világban élnek, mint mi:

Az imént az angolórán megkérdeztem az ifjú tanítványtól, hogy hol játszódik vajon az alábbi beszélgetés:

A: I've got a parcel and some letters.
B: Give the letters to me and put the parcel on the large desk over there."

Börtönre tippelt. Kérdem: más ötlet? Erre néz rám tanácstalanul...

2011/11/27

2011/11/23

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen...

Hát... jelentkeztem egy állásra... Ez nagy szó ám!

Az az amerikai cég, akiknek internetet értékelek, keres egy szörcsendzsin spesölisztet. És az a nagy hír, hogy mertem jelentkezni, pedig csak egy ember kell nekik az országból. És nyilván rengetegen jelentkeznek. Tipikusan olyan helyzet, amikor én nem is próbálkozok... De most valahogy, furcsa módon, belevágtam. Mert izgalmas munkának tűnik. Olyan ... big picture work. Pont egy Google-mániás lúzernek való feladat, aki naphosszat mást se csinál, mint ül a barlangban a tűz előtt, és megfigyeléseket tesz az elhaladó árnyékokkal kapcsolatban. De hiába mondja el bárkinek, nem értik (a gyerekeit kivéve).

És főleg azért mertem egyáltalán jelentkezni, mert:
  • nem kellett motivációs levelet írni, és eladni magam - amitől irtózom
  • nem kekeckedett senki, hogy melyik egyetemen szereztem a diplomám, és az mire (és mire nem) jogosít - amiből volt már sok keserű tapasztalatom, annak ellenére, hogy egy jó nevű egyetem az
  • nem kellett személyesen sem eladni magam - amiben ugyancsak über-tehetségtelen vagyok
Szóval mindezek nem voltak, így át is mentem az első szűrőn, ami egy jól struktúrált információszolgáltatás volt, és jött az a sokat hallott amerikai hozzáálás: lássuk, hogyan tudod megcsinálni. Ideadtak egy jó adag feladatot, amit meg kellett oldani, és nem mondták meg, hogyan csináld. Jó sok munka volt, de végül is, élveztem. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy nekem találták ezt ki: kutatni kell, elemezni, ajánlásokat adni, hogy lehetne jobban csinálni - szóval okoskodni, felülről nézni a dolgokat... Amit én nagyon szeretek, csak soha senkit nem érdekel. Sőt, idegesít. Ezek meg pont ezt akarják. Elpazarolhatnám rájuk az okoskodó-kapacitásomat, és fellélegezhetne a környezetem. Mindenki jól járna...Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy Isten rendezte így össze a dolgokat.
Kíváncsi leszek...

2011/11/21

2011/11/18

Temető póker

Há basszus, ez a temetős játék...
Mekkora ötletei vannak ennek a csajnak!
Persze organikusan fejlődött ki, nemcsak a semmiből, de akkor is.

Thinking about death is one of the most highly recommended happiness activities, but it’s also one of the most difficult to convince ourselves to undertake.
We’re accustomed to pushing thoughts of death out of our minds, not cultivating them. Tombstone Hold ’Em is meant to make remembering death easier and more rewarding, by taking advantage of the largely underutilized social and recreational potential of cemeteries.
Tombstone Hold ’Em allows players to actually get to know the people at rest in the cemetery. You read the stones, you learn the names, and you start to wonder about their stories
We’re used to being creative and playing outside of social norms when we’re inside the socially safe “magic circle” of a game. And the more people who come together to play an unconventional game like Tombstone Hold ’Em, the safer it feels. A crowd carries the social authority to redefine norms.

2011/11/12

Női csendesnap

Először is: most hogy kicsit megpróbáltam feljavítani ezt a fotót, megint leesett az állam ettől a picknik editortól (ami a Picasa webalbumhoz van újabban, online)...
Arról nem beszélve, hogy amíg tölt, addig ilyen hülyeségeket ír ki, hogy "növesztem a füvet", "felfújom a felhőket" stb :)))

No de arról akartam írni, kedves naplóm, hogy elmentem erre a női csendesnapra ma, és
1. az első benyomás az volt, hogy nyomasztó ennyi nő között lenni (és nem csak nekem, még Csilla is megjegyezte). Már szinte kezdtem megérteni a férfiakat...:)))
2. azért jó volt jó lelkületű asszonyokat látni
3. Két női mosdó volt: a mellékelt kép szerint lett a férfi mosdóból is női - ez hihetelenül bájos
4. A dicsőítő csapat király volt, (bár mint megtudtam ez nem teljesen a kaposváriaké) a szünetben csak úgy szórakozásból tolták a jazz/blues témákat - de rohadt jól!
5. nyílt wifi a Békevárban - hihetetlen, hogy Isten milyen rendes hozzám :) Nagyon jól tud jönni a nem-annyira -érdekfeszítő-előadás alatt ránézni a neten a dolgaidra :)))

Rev B. Powell Smith és a LEGO Biblia


Building a Better Bible with Legos


Volt itt egy interjú Brendan Powell Smith-tel, aki építgeti a Bibliát legóból.
Annyira de annyira bírom az ilyen embereket, akik képesek egy picit másképp látni a dolgokat. Akkora coolface ez az ürge. Idézetek a cikkből:
“I thought, well, I have this big Lego collection now as an adult and I need to find something really cool to do with it. It’s like a ‘with a great Lego collection comes a great responsibility’ sort of feeling.”
Smith had become fascinated by the Bible in a college class. His concern was that few people knew what was actually in it and he wanted to offer some clarity. While he wanted to make it enjoyable visually, it was important that it be retold in a straight manner.

“I think that’s where a lot of misconceptions about the Bible come from,” said Smith. “You hear these stories from children’s books or you get various selected stories from the Bible read in church and then you read the actual Bible for yourself and it bears only a very passing resemblance to some of these.”

Meg kéne venni...

2011/11/07

Words with Babe

 Words with Friends - a legújabb szórakozásunk a babámmal. Nem is tudom, hogy sikerült végül rávennem, hogy játsszon (szerintem nem nekem sikerült...), de már teljesen rákattant :)

Az úgy volt, hogy olvasom a  Reality is Broken-t, és abban írtak a Lexuous nevű betűjátékról, ami olyan mint a Scrabble, csak az benne a jó, hogy nem kell egyszerre online lenni, hanem mindenki akkor lép, amikor akar. És hát nagyon tetszett az ötlet, hogy ez által egy állandó gyenge kapcsolat van a játékos felek között, és meghívtam a bébit, de finoman szólva, nem volt oda tőle, illetve állítólag később megpróbálta a munkahelyén, de nem töltődött be...

És hát pár napra rá tök véletlenül (ééérteeed!!!) ráakadtam erre a Words with Friends nevűre, valahogy pont most jutott eszébe a Zyngának kiadni ennek a játéknak a felújított változatát, nekem meg pont most kellett valamiért meglátogatnom a FB alkalmazásokat (nemigen szoktam, utálom a rámzúduló reklámhegyeket, stb, stb.), és rátaláltam. És meghívtam a bébit, és el is kezdett vele játszani, és azóta nem is bírja ki, hogy ne lépjen, amint tud :D

2011/11/05

Smiley alakú nyomok :)


Kirándulunk. A kiskölyköm azon tűnődik, hogy milyen jármű hagyhatott smiley alakú nyomokat a földúton. Először nem értem miről beszél, csak lassan esik le, hogy a patkónyomokat nézte szmájlinak. Ááááááá... sokadszorra érzem, hogy ezzel a generációval az enyémnek nagyon nehéz lesz szót értenie.

Múltkor pl. azt kérdezte, hogy a 7mérföldes portál miért pont hét mérföldes. Fogalma nem volt ...

Másrészt pedig ... hát nem jó kis szmájlik ezek tényleg???

(Lovak meg lehet, hogy tényleg csak a lányok játékai között léteznek - és persze rózsaszínűek.)

2011/10/25

Olvasok....

Tegnap nem volt internet. Úgyhogy olvastam. Tovább a Reality is Broken-t.
Ez a könyv teljesen lenyűgöz. Mindig is odavoltam a pozitív pszichológiáért - talán mert újra felfedezik, amiről a Biblia (is) beszél. De hogy tudományos kutatás tárgya pl. az egymás cukkolása játék közben, és az általa keltett érzelmek, meg a hasonlók, hát ez valami, amitől behalok, na.

A flow az még oké, az már nem új, de a fiero, naches és főleg az AWE. Ettől már tényleg meghaltam:

Awe is a unique emotion. According to many positive psychologists, it’s the single most overwhelming and gratifying positive emotion we can feel. In fact, neuropsychologist Paul Pearsall calls awe “the orgasm of positive emotions.

Awe is what we feel when we recognize that we’re in the presence of something bigger than ourselves. It’s closely linked with feelings of spirituality, love, and gratitude—and more importantly, a desire to serve. In Born to Be Good, Dacher Keltner explains, “The experience of awe is about finding your place in the larger scheme of things. It is about quieting the press of self-interest. It is about folding into social collectives. It is about feeling reverential toward participating in some expansive process that unites us all and that ennobles our life’s endeavors.”
No de tényleg: pont ilyen Isten jelenlétében lenni, egy-egy pillanatra átérezni a jelenlétét, meghallani a szavát, átélni a vezetését. Ezt nem a könyvből olvastam. Csak épp egyszer ezen gondolkodtam, hogy tudnám leírni ezt az érzést ... és erre most megtaláltam, kiderült, hogy még neve is van. Sőt: kutatják. Sőt: direkt előhívható, pl. csinálnak ilyen játékokat, ahol ilyet éltetnek át veled a profi játékkészítők. Nem semmi.

Mondjuk az én jelenlegi nagyszabású játékomat Isten tervezte, és nagyon profin meg van az csinálva, mert olyan sokszor átélek ilyet:
Spine tingling is one of the classic physiological symptoms of awe—along with chills, goose bumps, and that choked-up feeling in the throat. Our ability to feel awe in the form of chills, goose bumps, or choking up serves as a kind of emotional radar for detecting meaningful activity. Whenever we feel awe, we know we’ve found a potential source of meaning. We’ve
discovered a real opportunity to be of service, to band together, to contribute to a larger cause.
De ezt érzem ennek a könyvnek a kapcsán is, különben. Nem az, hogy nem tudnék belekötni, de nagyon magával ragad.

És az is nagyon tetszik, hogy nagyon könnyű olvasni annak ellenére, hogy igen komoly dolgokról szól. Kb. az az érzés, mint amikor Vekerdyt olvasol: nem tudsz nem vele menni...

2011/10/23

Reality is ... Superbetter

Tök jó: egyszerre olvasom a tudományos háttér leírását a könyvben, és közben játszhatok azzal, amit azok alapján csináltak, és nézhetem, hogy vitték át a dolgokat a gyakorlatba! Ez így nagyon erős!
Nagyon állat ez a "játék": sose gondoltam volna, hogy egyszer benne lehetek egy ilyenben.

2011/10/21

Reality is Broken, but I'm getting Superbetter :)


Tegnap végre belemerültem Jane McGonigal könyvébe (Reality is Broken), és wáááá.... én aaaannyira bírom ezt a csajt, tisztára magával ragad. Hát, kevés ilyen van, ami így lázba hoz. El is határoztam, hogy elolvasom szépen végig, és hozzáigazítom az okosságokhoz a kis játékomat, amit az ő hatására csináltam magamnak. És akkor már nagyon fáradt voltam, alig láttam, és becsuktam a ... az Acrobar Readert, és azért még ugye ránéztem az ímélekre, és akkor .... akkor pont megkaptam a meghívót a Superbetterbe, amire már réges rég jelentkeztem, és pont most indult a Béta.  Érteeed??? Pont most! Az ilyen véletlenektől kiráz a hideg...
Ja, az az ő játéka, amit az alapján fejlesztettek ki, hogy ez a csaj csinált magának pár éve egy játékot, mert úgy látta, az az egyetlen esélye az agyrázkódásából felépülni, és sikerült neki.

És ma el is kezdtem, és egyelőre 1. odavagyok 2. igyekeznem kell pontosan definiálnom az erőket, meg a rosszfiúkat, meg a többi kategóriát, mert azon áll vagy bukik az egész, valószínűleg. És ez, kérem szépen, egy robot-pszichiáter tulajdonképpen. Aki segít megküzdeni magammal. Hát kíváncsi leszek, mire megy velem. Végül is az exceles játék által is fejlődtem már valamennyit, de ez ugye, sokkal többet tud.

A játék dumájától meg egyszerűen behalok :))
Nézd ezt a képet itt.

2011/10/16

"we make all the choices. choices turn to changes"

Csodálom, hogy vannak olyan számok még, amik megéneklik a küzdelmeimet...




Hihetetlen, hogy van ma olyan, hogy nem találod meg a szövegét a neten, és ahogy a régi szép időkben, magadnak kell kihámozni, szépen lassan, ezerszer meghallgatva. Végül is, nem baj, azt mondják, fontosak a lassú dolgok, meg így mélyebben is üt.

Ennyi sikerült:

We surrender dearly
we're defining vision
faith is not our enemy
when we tame our egos

faith is not our enemy
when we tame our egos
this world is going nowhere
we don't want to know it (koncerten hallatszik)

faith is not our enemy
while we tame our egos
we make all the choices
choices turn to changes

Personal appearance
Is something we just play with
We don't need to be here…
We don't need to be here

We are going nowhere
We are going nowhere


this world is going nowhere (koncert)
but we're meant to...rising???
We are going nowhere


itt írnak picit róluk:
http://www.rootsworld.com/reviews/cherga08.shtml

2011/10/14

VAK-áció


Milyen jó kis játékot turkáltam! Úgy hívják: Visionary.

Az építész szóbeli utasításokkal segít kőműves csapattársának a kártyán megadott építményt vakon, fél kézzel felépíteni.

Kommunikáció, stratégia, kézügyesség.
Jó, nagyon jó!

2011/10/13

2011/10/12

Google vs. Facebook

Google stílus: Nézd, valami szépet csináltunk! Kipróbálod? Ha nem tetszik, visszaválthatsz. Ha nem kell az új, semmi baj. (Előbb-utóbb úgyis kell, meglátod.)
Facebook stílus: innentől így lesz, és kész. Majd megszokod. Eddig se láttad át, úgyhogy jobb, ha nem is magyarázgatjuk a változtatásokat. Jobb lesz neked így, hidd el. (De nekünk biztosan.)

Konkrétan a Bloggertől ájultam el kis híján tegnap: az új, dinamikus sablonoknak köszönhető ez a poszt elsősorban...

Különben szerintem a Facebookon is jók a változások. Több kontrollt kaptál afölött, hogy mit, hogyan látsz. De mi lenne, ha mondjuk nem következtetéssel kellene mindenre rájönni, hanem el lenne magyarázva? Vagy ha, mondjuk, dönthetnél, akarod-e?

Meg aztán, saját magam felett kellene több kontroll, elsősorban...

2011/10/11

Népdalküszöb ...

Ezt láttam az ötödikes kölyköm asztalán egy papírfecnin: "népdalküszöb". Kérdem, mi az. Megmondta... Annyira szánalmas, hogy mindjárt sírok, komolyan. Ha beírod a keresőbe, nem jön ki más találat gyakorlatilag, mint tanári kézikönyvek, meg ilyesmik. Mert nyilván csak ott létezik. Valamelyik okostojás kitalálta, aztán ezzel tömik a gyerekek fejét, ahelyett, hogy énekelnének.

2011/10/10

Fordítókat értékelek ...

Ma megint ez a fordítóértékelő meló van. Ami azt jelenti, hogy 5-6 fordító megoldásait kell 6-os skálán értékelni, vadabbnál vadabb mondatokon. Kontextusuktól megfosztott mondatok ezek, a  legkülönbőzőbb területekről, amik egy idő után egy nagy ragacsos felhővé duzzadnak a fejedben... Aztán egy perc a szintidő ...peeeersze, tudják, ki fogja megcsinálni... Kb. minden harmadiknak nekiállok, a többit meg szórakozásból végignézem és kidobom (vissza lehet dobni, ugyanis, amit nem tudsz megcsinálni. Namost én nem nem tudom, hanem ennyi idő alatt képtelenség). Ízelítőül:

  • Every commodity or a financial instrument has a speculative price attached to it.
  • Students can have the same classroom exposure without having to leave the comfort of their home or office.
  • Classification of pterosaurs has traditionally been difficult, because there were many gaps in the fossil record.
  • People always visit sites and are looking for something free.
  • This is not to say the natural way to remedy the symptoms of depression is for everyone.
  • This site is not intended to be viewed by minors.
  • For some reason Cicarelli didn't seem so eager to participate in the legal spectacle anymore. 
  • Two-toned baits, mainly dark and light combinations, create more flash when drawn through the water. 
  • Bugaboo increases freedom of movement and makes mobility flexible, simple, and light with functional and innovative products.

A "legkreatívabb" fordítások:

The fruits are picked by hand and the nuts are first detached then sun-dried. (A gyümölcsöt kézzel szedik, és a diót először leválasztják, majd a napon megszárítják.)
=A termést kézzel szüretelik, és az anyákat először családi, majd napon szárítják.

It can repel mosquitoes for up to 2 hours per application.  (Használat után két órán keresztül távol tartja a szúnyogokat.)
=  Ez akár 2 órán keresztül szúnyogokat verhet vissza alkalmazás.
vagy: Hogy taszítja szúnyogok-kérelmenként legfeljebb 2 óra.

piano tab resources = zongorafülerőforrás

You'll be amazed at the amount of piano tab resources out there.
= Nem lesz ott a zongora lapon források összege bűvölve.

This is the first part of the guide. = Ez a vezető első része.

VIEW TRAILER = NÉZZ MEG UTÁNFUTÓT

2011/10/07

Jobs, Yukko, meg minden ...

Meghalt Steve Jobs.
Most mindenhol fölrakják azt a beszédét, ami úgyis az egyik kedvencem, benne is van a Növekedésem kínjaiban. Most sokan megnézik legalább. A gyerekek is. Beszélgetünk pár dologról.
"Stay hungry, stay foolish." Megint eszembe jut. Megint jó. Megint megkérdezem magamtól, hogy van-e (lesz-e) értelme. (Főleg, hogy miután kiírtam FB-ra, pár embernek zsigerből egész más ugrott be. Ráadásul olyanoknak, akiktől nem ezt várnám...)

Yukko. A középiskolás-kori japán levelezőtársam.
Egyszer csak megláttam, hogy ott van a FB-on, és ráírtam!!! Asszem miatta regisztráltam a FB-ra nagyon régen, de sose volt ott. Azt mondta, most vett egy iPhonet, és a barátja mutatta meg neki, hogy lehet rajta Facebookozni. Az a vicces, hogy ezek szerint Japánban sem áll jobban a generációm az internetezéssel, mint itthon.
Azért az nem semmi, ahogy így találkozik a múlt a jelennel! Annak idején egy hónapba telt, mire válaszoltunk egymás kérdéseire, most egy percbe.
Na ez az, amit a fiatalok nem nagyon fognak már megélni: a várakozás. Pedig azt mondják a pszichológusok, hogy ez nagyon rossz - a jellem kialakulása szempontjából. Azt mondták a médiakonferencián, hogy még ímélt sem írnak, mert nem bírják ki, ha nincs azonnali visszajelzés.
Ehh, jó lenne valami egészséges hozzáállást kialakítani a Facebookozáshoz, aztán azt közvetíteni a gyerekek felé. Tudom, hogy magamon kell kezdeni ...


2011/10/06

Amit lehet egyszerűen is...

Annyira bírom ezt a Krisztától ellesett bármilyen zöldség+pörkölt kocka+ habarás főzési stílust. Kevés idő alatt nagyon finomat lehet főzni. És úgy, hogy még közben nagyrészt itt vagyok a gépnél (hopp, kifutott... hehe nemigaz ám!). És gyakorlatilag bármivel működik (most brokkoli). Lehet, hogy még kartonpapírból is finom lenne... de szerencsére ott még nem tartunk :D
Bár ki tudja, ahogy ma reggel kinézett az Index, fhúú ... inkább becsuktam, nem idegesítettem magam.

2011/10/05

Mobil-zenélünk

Ma megkezdtem mobil-gitáros pályafutásomat :)

A Felkelő nap háza már megy - amatőr szinten. Nem kell hozzá más, csak a mobilom, meg azért egy erősítő/hangfal nem árt, hogy ne csak cincogjon. Naggyon cooool. Nincs para, hogy F-et kell fogni, meg ilyenek: minden akkord egyformán nehéz :))))

Ágó meg játszott velem a rendes gitárján. Az vicces, hogy most én kb. úgy tudok mobil-gitározni, mint ő az igazival. Samu a mobil-dobszerkóján próbálta követni - egyelőre nem sok sikerrel: mi sem tudjuk tartani még a tempót - ő meg nem tud (még) rendesen dobolni rajta.

Ezt folytatni fogjuk. Ne mondja senki, hogy nem jó szórakozás! Megvan az együtt zenélés öröme, anélkül, hogy tudnál rendesen zenélni.

2011/10/04

Oktatás ... egy kis önkínzás mára


FB-ra tette fel egy ismerős, én meg elolvastam, mert hiába tudom betéve, jó látni, hogy más is így látja. És belülről látja így. Nem hogy az iskolából. A tanárképzésből. Régi cikk már, de még mindig igaz, és még meddig az lesz?!

Úgy látszik, ilyen napom volt, mert mindenféle okos dolgokat találtam, pl. ezt a blogot, ez a poszt meg főleg tetszett: arról, hogy hogyan jön át a jellemünk online is.

Meg a tanárblogot is a saját figyelmembe ajánlom. Sokszor odakeveredek, de mindig csak addig jutok, hogy egyszer majd elmélyedek benne, aztán elfelejtem. Úgyhogy most idelinkeltem. Az első lépés a cselekvés útján :)

2011/10/03

Válság

Érzem a válságot mostanában

1. Egy töküres irodaépületben tartjuk az angolórákat az egyik cégnél. (Ez az egyik tönkrement helyi cég épülete- a partner cég használja, pl. erre). A fotón szereplő szoba a kivétel, ide van az összes maradék bútor bezsúfolva. Elég nyomsztó ... Ja és fűtés nem lesz. Majd hoznak hősugárzót. És a helyzet fintora, hogy Business Englisht tanítok nekik...

2. Meg kell tanulnom, mihez tartsam magam, hogyan taktikázzak, ha nem fizetnek. Meddig leszek türelmes, meddig hiszem el, hogy hóvégén, jövő hó végén, jövő héten, holnap, stb. Közben visszamondom az új megkereséseket, mert ez, ugye, van. Félek, hogy tévedek...

2011/10/01

Szeptember végén...

Hát a nyári hajtás után a szeptember, hm ... eléggé leülős volt, ami a munkát illeti: egyes tanfolyamok véget értek és (még?) nem indultak újra, másokat szüneteltetek, mert nem fizetnek, és Lionéknál se volt nagy a hajtás ...
Mondjuk nem bánom, mert így egy kicsit volt időm utolérni magam, de ha így marad, az nagyon nem lesz jó :(

2011/09/24

Tájfutás

Rég nem voltam már tájfutó versenyen... talán tavasz óta. Szeptemberben elmentem a fiúkkal, mert Taszáron volt, és kíváncsi voltam, milyen egy laktanyában versenyezni. Meg mert egy napra mentek, aztá' mondom örüljenek egyszer, elmegyek velük. Amióta utoljára voltam, új lehetőségek nyíltak meg előttem: indulhatok női 40-ben ... pffff ... Így viszont bejutottam a labirintusos pályára :) Tiszta menő volt az a labirintus: egy paintball pályán volt kirakva a laktanya egyik épületében.

A tájfutással csak egy bajom van. Ugye az a tisztességes neve, hogy tájékozódási futás. Na ebből az előbbit szeretem, az utóbbit nem. És nem csak azért, mert futni kell. Hanem azért, mert tök szép helyeken jársz, amit nem tudsz befogadni, mert futnod "kell". Órákat utazol egy versenyért, aztán meg fél óra alatt végigszáguldasz a pályán. Például tavasszal a Koloska völgy (vagy mi) tiszta hóvirág volt. Most a nagykanizsai csótó mellett tele volt az erdő ciklámennel, amit a futók persze észre sem vettek.
A taszári laktanyában kiváló almák teremtek a dzsumbuj közepén, amiből én rendesen be is lakmároztam. Mert én nem futok. Csak sétálok, térképpel a kezemben, megkeresem a pontokat, és közben jól megnézek mindent :)

A taszári képek a FB-ra vannak feltöltve:

2011/09/22

2011/09/18

2011/09/16

Inkább blogolok

Elegem van a Facebookból. Átrakom ide a jobb posztokat visszamenőleg, és itt folytatom..

Tök kellemes újra blogolni. Főleg abból a szempontból, hogy itt nem akarnak lekorlátozni, mint a Facebookon. Én döntöm el, honnan linkelem a képet, milyen képet, akarok-e képet, mi legyen a link szövege, stb. Tulajdonképpen, jó tudatosítani, hogy a FB egy zsarnok: csak a saját szabályai szerint enged játszani, de abba behúz jó mélyre, míg már nem is látod, hogy nem ezt akartad. 

Meg persze, és legfőképpen azért, mert önkritikát gyakoroltam: hülyeség mindenkinek kitenni azt, amire úgyis csak páran kíváncsiak. És akkor még túloztam is, jócskán, hehehehhe. Jóvan, kipróbáltam azt is, majd csak felnövök ahhoz, hogy eldöntsem hova mi való. Most ez publikus lesz, és mondjuk, Google profilból elérhető.

Ja igen, mert a Google megengedi ám, hogy bármilyen linket tegyél a profilodba. Én szeretem a Google-t! Asszem be is rendezkedek a G+ -on, aztán ott fogok "lakni".

2011/09/15

Itt kicsit minden lassabb...

Elvitt a babám túrázni az Őrségbe...
Én úgy szeretem az Őrséget! Megbabonáz a nyugalom, a hűvös, a pára, az "úgyhagyottság".
Ilyenkor azt gondolom, el tudnék itt lenni - szélessávú internettel, persze...


Itt még az alapkövet is hiába teszik le...


Jó kis nap volt:

Az első küldetést még otthon teljesítettük ;)

A túra kétszer hosszabbra sikerült a tervezettnél, mert a babám tájfutó térképhez van szokva ...mindig azt mondta, már csak 3 kilométer ... de az a három valahogy soha nem akart elfogyni...

Mindegy, jó volt azért, hulla voltam a végére, de ilyen nagyot már rég aludtam egyfolytában, mint aznap éjjel.
És még Szentgotthárdon palacsintáztunk is egyet közben.

És utólag még valami: épp azon spekuláltam (amolyan ránézésre-megállapítom-szociológusként), vajon milyen társadalmi rétegekhez kössem a lepukkant házak között a gyönyörű portákat. Aztán ezt találtam pár nap múlva:

2011/09/14

Unnecessarily complex...

"People who like country and pop try to avoid making their lives unnecessarily complex." Ez mekkora duma :D
(A New English File Upper-Intermediate egyik szövegértés feladatából van..)

Én meg pont az ellenkezőjét csinálom. Akkor is járatom az agyam, ha semmi szükség rá, aztán meg nem tudom kikapcsolni... Ezzel kéne már végre kezdeni valamit. A múltkor még Isten is mondta: ilyet szól hozzám az Ézsaiás könyvéből: "Agyonfárasztod magad tervezgetésekkel" (Ézs 47:13) Magamra is vettem, na.

No de legalább nem szeretem a popzenét...

2011/09/13

Kompetencia alapú (nyelv)tanulás


Az egyik fiú az udvari csapatból vett egy Rizikó társasjátékot a bolhapiacon. Németül van. Kerestek hozzá a gyerekek magyar játékszabályt az interneten, de nem találtak, csak angolt. De mivel nagyon akartak játszani, végigszenvedték magukat az angol játékszabályon, egyeztették a játéktárgyakkal meg a német nyelvű kártyákkal és bingó - végül sikerült nekik. Nem is gondoltam volna, de megoldották.
Na kb. ez a kompetencia alapú (nyelv)tanulás.
Arról nem is beszélve, hogy Á. a múlt nap megjegyezte, hogy az első világháború tisztára olyan, mint a Rizikó :)))

2011/09/07

Beszédfoszlány-gyűjtemény

 Suhanok a városban bringával (naná, hogy a járókelők között), közben elkapok néhány hangfoszlányt:
"...tudod, ott van ismeretség...", 
" ... befizetem a kávépénzt, még ha ritkán iszom is, nehogy megszóljanak..."
Egyelőre csak ennyi van, de elhatároztam, hogy gyűjteni fogom ezeket, és az lesz a címe: Magyarország: én így (?) szeretlek...

Ha valakinek van kedve, csatlakozhat :)

2011/09/05

Hologram a való világ?

 Hologram a való világ?

Jó régi cikk, a FB-ra tette ki egy ismerős.

Tiszta durva - kb erről szólt a VALIS. Amit nemrég olvastam pont. Furcsa együttállások vannak mostanában...

"Ahogy minden mindennel összefügg, értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra."
Hát... mindig is mondtam :)
Meg hogy hagyjunk fel avval a hülye elképzeléssel, hogy képesek vagyunk tökéletesen megérteni ezt a világot (meg világegyenlettel leírni, meg hasonló beképzeltségek...)
"Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!"       (Ézsaiás 55:9)

2011/09/03

Porcukor...

Egyik családtagom így találta magától értetődőnek a porcukros doboz tartalmához való hozzáférést...

Nem jött ki a papírzacskó (naná, gondolom, direkt beleragsztották, hogy ne essen ki, amikor az egyszeri felhasználó önteni próbálja a cukrot) erre nekiesett ...

Én meg legyek, ugye, türelmes...

Néha nagyon fárasztónak találom az életet három férfi között ... de hát ezt kaptam, majd megpróbálok felnőni a feladathoz.

2011/08/29

A Facebook anyukája


 A Facebook anyukája

Nagyon bírom az ilyen embereket, meg az ilyen sztorikat, amik rávilágítanak, hogy nincs sikerrecept, hanem emberek vannak. És hogy igenis egyes embereken áll vagy bukik minden.
Meg hát mindig az érdekel a legjobban, milyen volt a gyerekkora, miből lett a cserebogár, és itt is hangosan beszél, hogy "édesanyja főiskolán tanított, majd otthon maradt a gyerekekkel"...

Ő az, aki aki felfuttatta az AdWordsöt és az AdSense-t. És én bírom ezt a Google filozófiát, hogy "you don't have to be evil to make money"

...a fiatal lány a következő két évet a szegénységgel kapcsolatos munkával töltötte, többek közt indiai lepratelepeket járt ...
 jelentős szerepe volt a cég jótékonysági ágának, a Google.org-nak a létrehozásában is
 – Valaha úgy gondoltam, soha nem fogok a magánszektorban dolgozni, ám rájöttem, hogy ezek a cégek milyen mértékben képesek megváltoztatni a világot – mondta el egy beszédében erről az időszakról. A Google-nál töltött ideje alatt visszatért Indiába a cég helyi kirendeltségének fejlesztésén dolgozni. – Nem kórházakat építettünk, hanem a világgazdaságot fejlesztettük. Sok tekintetben úgy érzem, ennek még nagyobb hatása volt, mint annak a munkának, amit korábban végeztem itt –tette hozzá.

De a duó legalább olyan jól működik, mint amennyire nem illik össze. A The New York Times szerint minden hétfő reggel és péntek délután legalább egy órát négyszemközt beszélgetnek. – Nincs tabutéma, így soha nem gyűlik össze feszültség – vallja Sandberg. – Megcsinál mindent, amihez nekem nincs kedvem – nyilatkozta Zuckerberg. – Foglalkozik a reklámstratégiával, személyi ügyekkel, politikai kérdésekkel, és irányítja a vállalatot – mondja a Facebookvezér, aki magát inkább elemzőnek és stratégiaalkotónak tartja.
 Zuckerberg azt mondja: nyíltságát és őszinteségét szereti legjobban Sandbergben. A munkatársak pedig azért kedvelik, mert nagyobb megbeszéléseken mindenkinek kioszt egy-egy dicsérő szót, ám négyszemközt azt is azonnal elmondja, miben kell még fejlődnie. – Egy családtagnak könnyű lenne azt mondani, amit hallani akar, de ő inkább elmondja az igazat, még akkor is, ha az fájni fog a másiknak – mondta róla a sajtóban a testvére, Michelle. – Szerintem tartozunk a másiknak az igazsággal – reagált erre Sandberg.

2011/08/26

Karmacoma

Lemerült a roncsautóm akksija és kiment a program a rádióból, ezért egy száz éve benn levő kazit hallgattam (mert kazettás magnó van ám benne - nagyon retró vagyok!) És még mindig nagyon jó volt hallgatni a Karmacomát!!!


2011/08/24

2011/08/22

Balatoni objektum-látogatás :)

Samu nemrégiben készített egy Balatonos kampányt a 7mérföldes portálon, aztán kedvet kaptunk és élőben is megnéztünk pár "objektumot". Én utálom az ún. "látnivalókat", de egész más így, hogy már a szívemhez nőtt a játékban - főleg mivel én ellenőriztem az objektumokat (illetve némelyiket én csináltam).
Na én jó alany lennék ezekhez az oktató játékokhoz - engem, úgy látszik, át lehet nevelni velük. Kár, hogy a gyerekek nem rohannak fejvesztve, hogy ott játsszanak...

 Ó a régi, ó a Balaton… | 7merfoldes.hu  
www.7merfoldes.hu

2011/08/18

2011/08/17

Ne mondd, hogy nem látod az Ördögöt...

Candyswipe - ez a játék a végzetem! Tisztára addiktív - máris több óráért felelős, pedig csak tegnap este töltöttem le. Önuralmat nem lehet letölteni valahonnan?
Pár hónapja van meg az androidos telefonom, azóta próbálom "belakni" - olyan alkalmazásokat tenni rá, amelyek segítségével jobban tudom szervezni az életem. Eddig sikerült is; még  P&O trackerem is van :D - tegnap pont azt töltögettem, és teljesen odavoltam a lehetőségek tárházától (épp csak hőmérőzni nem tud) ... és akkor van az alkalmazásoknak egy másik csoportja, ami azért van hogy elvegye a felszabaduló időt, agykapacitást ... Ne mondd, hogy nem látod az Ördögöt...

2011/08/08

18+

Tegnap nagykorú lett a házasságunk :)))
Asszem este ki is derült, hogy tényleg :)))


Csak egy gondolat ide...

Van egy növényünk, egy pálma, amit nászajándékba kaptuk az egyik barátunktól. Ez az egyetlen növény, ami kibírta az én "gondozásomat" ennyi éven át. De tavaly már olyan ronda volt: ami új levelet hozott, az már eleve félig száraz volt, mire végleg kinőtt.
A férjem tett rá egy megjegyzést, hogy ez mit jelképez, amit ide most nem írok le, (csak sejtetem, ugye), de a lényeg, hogy egyszer csak fogtam magam, és levágtam mindkét ágát... vagy megdöglik, vagy megújul felkiáltással.

Na szóval ... HAJT! Nem száraz leveleket.
Lehet megújulni a növénynek - és lehet nekünk is :)

2011/08/02

2011/07/31

A gyerekek maguktól tanulnak...

Az egyik kedvencem. Magáért beszél...



Most, hogy van egy két fős mintám, amit közelről figyelhetek nap mint nap, azt kell, hogy mondjam, semmiről nem maradnának le a gyerekek, ha egyáltalán nem járnának iskolába. És még lehet, hogy sőt.
Mondjuk, tudom, ez nem kevés erőfeszítésbe, jelenlétbe, bevonásba, stb. telik a szülők részéről. (Nem is úgy gondolom, hogy a tévé előtt ülteted őket egész nap, csak hogy nyugtod legyen...)


2011/07/24

VALIS

"Kezembe nyomták" ezt a könyvet (egy Facebookos beszélgetés során)

Miért? Nem tudom. Mit jelent? Nem tudom. Mindenesetre egy csomó minden összevágott az én saját kis labirintusommal. Pont most...

Pár idézet, kommentár nélkül:

Elkezdett naplót vezetni – bár valójában ezt már művelte titokban egy ideje: a bomlott személyiség lopott cselekedete.
Az exegézis, amelyen Fat hónapszám dolgozott, ismét csak színtiszta pirruszi győzelem – ez esetben egy ostromlott elme kísérlete, hogy értelmet keressen az áthatolhatatlan mögött.

Talán ezaz elmezavar lényege: felfoghatatlan események történnek, az ember élete az egykori valóság gúnyos ingadozásának céltáblája lesz. Ráadásul – mintha ez még nem volna elég – az ember Fathez hasonlóan örökösen ezeken az ingadozásokon töpreng, koherens rendszerbe akarja szedni, pedig valójában nincs benne értelem, csak az, amit ő vetít az egészre, puszta kényszerből, hogy mindent visszaszármaztasson olyan formákba és folyamatokba, amiket fel lehet ismerni.

Az elmezavarban elsőként az ismerős dolgok tűnnek el, és ami a helyükre kerül, az nagy gond, nem csak mert nem értjük, hanem mert nem tudjuk másoknak elmagyarázni. Az őrült átél valamit, ám fogalma sincs, hogy mi az, vagy honnét származik.

 – Egy labirintusban vagyunk – magyarázta Mini –, amit mi építettünk, aztán beleestünk, és nem tudunk kimászni. VALIS információt sugároz nekünk, ami segít a menekülésben, segít megtalálni a kiutat. Kétezer évvel Krisztus előtt kezdődött, ahelladikus korban, vagy talán a mükénéiben. Ezért látta az ősi Krétátaz 1:0,618034 ajtón keresztül. Nagy építészek voltunk, de egy nap úgy gondoltuk, játszunk kicsit. Magunk jószántából csináltuk. Olyan jó építészek voltunk, hogy építettünk egy labirintust, aminek ugyan volt kijárata, de folyamatosan változtatta a helyét, így hát lényegében nem volt kijárat, hiszen a labirintus, ez a világ, él. Hogy a játékot valóságosabbá tegyük, intellektuális játéknál többé, úgy döntöttünk,megfosztjuk magunkat kivételes képességeinktől, egy egész szinttel lejjebb lépünk. Ez sajnos memóriavesztéssel járt együtt, valódi eredetünk tudásának elvesztésével. Ami még ennél is rosszabb, és bizonyos értelemben itt győztük le saját magunkat, hogy a győzelmet a szolgánkká tegyük, a...
 – A harmadik szemet csukva építették meg – fejezte be Fat.

– Igen. Lemondtunk a harmadik szemről, evolúciós előjogunkról. VALIS a harmadik szemet nyitja fel újra.

– Vagyis a harmadik szem vezet ki minket a labirintusból –  bólogatott Fat. – Ezért is azonosították mindig isteni hatalommal vagy megvilágosodással, mint Egyiptomban és Indiában. – Ami ugyanaz – mondta Mini. – Az isteni és a megvilágosodott.


– Ha ki akarunk jutni a labirintusból, a harmadik szemet muszáj felnyitni – folytatta Mini –, ám mivel nem is emlékszünk rá, hogymegvolt ez az ajna tulajdonságunk, ez a különbséglátó szem, nemkereshettük a megnyitási technikákat. Kívülről kellett valaminek  behatolni; valaminek, amit mi nem tudnánk megépíteni.
(...)

 – És mi történik, ha kijutunk a labirintusból? – tette fel a kérdést Kevin.
– Megszabadulunk tértől és időtől – adta meg a választ Mini. – Tér és idő csak kötelék, a labirintus irányító feltétele. Az ereje.
(...)
– A „megváltás" csak egy szó, mely azt jelenti: „Kivezetve lenni atéridő-labirintusból, ahol a szolga lett az úr."
– Zebra nem hazudott volna nekem.

– Nincs „Zebra". Csak te. Nem ismered fel saját magadat? Csak és kizárólag te vagy, kivetíted a megválaszolatlan vágyaidat, beteljesületlen álmaidat, amik megmaradtak azután, hogy Gloriakicsinálta magát. Nem tudtad a vákuumot kitölteni a valósággal, hátkitöltötted a képzelettel. Pszichológiai kompenzáció volt egy terméketlen, elpocsékolt, üres, fájdalommal teli életért, és nem értem, végre miért ne adhatnád fel. A picsába! Olyan vagy, mint Kevin macskája: hülye. Ennyi. Oké?

Aznap éjjel a tévében elkaptam egy kutyaeledel-hirdetést. Kutyaeledel! A végén, miután felsorolták a különböző állatokat,melyeknek a cég eledelt gyárt – a cég nevét elfelejtettem –, még elhangzott:

„A pásztornak és a nyájnak."
Bal oldalon egy német juhászkutya látszott, jobbra egy nagy birka.Aztán a csatorna vágott egy másik reklámra, amelyben vitorlás siklott hangtalan a képernyőn. A fehér vitorlán apró fekete emblémát vettem észre. Nem is kellett jobban megnéznem, így is tudtam, miaz. A vitorlára a hajókészítők egy hal jelet festettek. Pásztor, nyáj és hal, egymás mellett a reklámokban, mint ahogy korábban a FÉLIX KIRÁLY. Nem tudom. Bennem nincs meg Kevin hite, sem Fat őrülete. Valóban láttam két rövid üzenetet, melyet VALIS küldött gyors egymásutánban, azt sugallva, hogy itt az idő? Fogalmam sincs, mit gondoljak. Talán nem is kell, hogy bármit gondoljak vagy higgyek, sem hogy őrült legyek; tőlem talán csak azt kérik, hogy várjak. Várjak és ébren maradjak.

legyen ez a vége...

2011/07/22

2011/07/21

Hogyan uralkodnak rajtunk az algoritmusok

Ez tökjó. Sokszor gondolkodom azon, hogy olyan bonyolulttá tesszük a világunkat, hogy alig tudunk aztán élni benne, és valahol ez is erről szól.
Kevin Slavin amellett érvel, hogy olyan világban élünk, mely algoritmusokra épül -- és amit egyre inkább ténylegesen ezek irányítanak. Ebben a lenyűgöző TEDGlobal beszédben megmutatja, mennyire meghatározóak ezek a komplex számítógépes programok: a kémkedési taktikák, mozifilm forgatókönyvek és építészet. Arra figyelmeztet, hogy olyan kódot írunk általuk, amit magunk sem értünk, s így ezek következményeit sem tudjuk ellenőrzésünk alatt tartani! 

2011/07/01

2011/06/29

Jó hosszú cikk Jane McGonigalról

Tök jó ez a cikk, csomó minden kiderül a gyerekkoráról is.
Annyira bírom ezt a csajt!!! Még Amerikában is csak egy van belőle...

Game Designer Jane McGonigal

Itt jönnek a kedvenc részeim (a gyerekkoráról):


Since childhood, McGonigal has sought out these types of self-motivating challenges, like when she wrote a full-length young-adult novel the summer before ninth grade. But her schoolteacher parents, early Internet adopters who doled out allowances based on the number of books read, actively pushed their daughters in a way that “was both good and stressful,” says Jane’s identical twin, Kelly McGonigal, who teaches positive psychology at Stanford University and who half jokingly calls their mother “the original tiger mom.… She never treated us like we were gifted. It was like, ‘You have to work hard all the time.’ ”
“We believed that you follow their interests, and tried to provide as much opportunity as we could,” says Judith McGonigal, on the phone from her home in Moorestown, New Jersey, where Jane and Kelly grew up. “Wherever their creativity led, we followed.”

McGonigal’s ARGs are incredibly strategic and detailed and often encompass intricate narratives; they take place over a specific period of time—from one night to a few months—and each is carefully designed to provoke certain emotions in the players. (A sneaky side effect of our thumb-war collective, McGonigal told us, was to feel goodwill toward our seatmates, thanks to the release of the “bonding chemical” oxytocin into our bloodstreams, triggered if a touch lasts more than six seconds.)

Jane was the natural gamer of the duo, with a competitive nature and a knack for understanding game structure. She spent endless hours on the family’s Commodore 64—unlike most kids then, she wasn’t interested in Nintendo or Sega, preferring instead the lesser-known mystery and problem-solving “text adventure” games of the era—and both sisters mention a lengthy period when the card game Spit reigned over the neighborhood. “People would sit in a circle and watch Jane play,” always emerging the victor, Kelly says.
Jane created her own games too: The basement of their parents’ home still has the masking-tape markers of a life-size board game she dreamed up around fourth grade, called Prom Night, and she recalls making her high-school boyfriend play a game she created around major milestones in their relationship, “like, ‘Here’s our first date,’ ” she says. She’s forgotten the details, except that it involved dice: “I just remember my sister saying, ‘I can’t believe you convinced him to sit and play this game with you.’ ” (That’s a hallmark of a “Jane game,” Kelly adds. “She gets people to do really strange things—and they feel like that was the coolest thing in the world.”) Even back then, Jane says, “I liked organizing experiences for people.… I liked that you could take a bunch of people and they’d have this experience together and get excited. Maybe it’s because I was geeky, but I liked that people who wouldn’t ordinarily talk or be nice to each another would be on the same team.”

Tiger parenting has its advantages: Jane graduated first in her class at Fordham University; Kelly was summa cum laude at Boston University. But Jane’s first year in the real world—editing at a dot-com in New York, ruling out law school and publishing—left her feeling a little lost. One day Kelly asked her, “As a child, what did you do that you loved?”
“Making up games and giving motivational speeches,” Jane answered. “But that’s not a career! Who does that?”

2011/06/20

Az én anyukám...

Samu fogalmazás füzetében találtam a tankönyvek selejtezésénél...


Az én anyám neve Fekete Anita.

Nem túl magas, szeme és haja barna. A haja nem annyira hosszú. Mozgása elég lassú, de néha eljön velünk futni. Angolt tanít, blogot ír, és még sok mást dolgozik az interneten. Nem szeret se mosogatni, se főzni. Ezért sok munkát mi végzünk. Viszont ha főz, az isteni! Hobbija: az internet. Minden nap 10-kor kel. az egyetemen szakszofonozott, de ezt már abba hagyta.

Azért szeretem, mert nagyon kedves.


Huhh, ez kemény volt! Hogy lát engem a gyerek... 10-kor kelek, ők végzik helyettem a házimunkát (LOL), mozgásom lassú, és a neten buzulok egész nap.... Nahát...



2011/06/11

Gyerekszoba takarítás

Gyerekszoba takarítás: done!
Végre! Sokat halogatott dolgot valósítottunk meg ma Samuval.
Már csak Ágó környéke van hátra.
Jaj, de hogy mennyi játékot el kellett már rakni dobozokba, amikhez szép emlékek fűződnek...
Felnőnek, felnőnek, jaj, fáj!

2011/06/10

Ébresztő

Megint nem aludtam valami sokat, tiszta kóma voltam. És akkor a Blip.fm-en találtam ezt a számot. Ez lett az ébresztőm. Bónusznak pedig egy magvas idézet is volt a végére:
"Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail." (R.W. Emerson) ...
Na, nekem mondja...

 

2011/06/07

Winnetou csendet teremt

Jó lehet ez a Winnetou, ha 2 nap alatt elfogy az 500 oldal ... És milyen csönd van ...

Annyira bírom ezeket a napokat, mikor megjövünk a könyvtárból egy halom könyvvel, és utána napokig halálos csend van. Örülök, hogy szeretnek olvasni.

Érdekes, régen csak elhittem, hogy bizonyos elvek betartása elvezet majd bizonyos eredményekhez, és most mégis újra meg újra rácsodálkozok ezekre.

(Meg szomorkodok, hogy nem hallgatnak rám a szülőtársak, ha mondom nekik, mi legyen a miheztartás, pedig én se a kisujjamból szoptam, hanem okos könyvekből...)

2011/06/06

Olvasószemüveg

Elhatároztam, hogy szembenézek a tényekkell: vettem egy olvasoszemuveget ...

Ja... a hvg pszichológia száma miatt vettem ... Mert már végképp nem tudtam olvasni az apró betűket

És hirtelen olyan élesek lettek a betűk, mint egy iphone kijelző :D
Már kezdtem örülni.... de aztán G. - a gyakorlott szemüveges - jól lecseszett ... Meg tényeg fájt tőle a fejem... nem sokáig tartott az öröm...

De tényleg meg kéne barátkozni a gondolattal, hogy kellene szemüveg. Csakhát ugye ... én sose voltam szemüveges, és nem könnyű ... meg hát nagyobbra lehet állítani a betűket a monitoron ... egy darabig még lehet homokba dugdosni a fejünket ...

2011/06/05

Hvg pszichológia különszám

Na megvettem ezt a cuccot ... Végül is, vannak benne egész jó dolgok - meg felületesek is. Legalább van mit olvasgatni azoknak az angolóráknak a holtidejében, amikor nem otthon vagyok a gép előtt.

1. (És egyben legfontosabb megjegyzés:) messzire jutott mára a pozitív pszichológia: a boldogságkutatással végül is eljutottak arra a felismerésre, amit a vallások már évezredek óta hangsúlyoznak. Ez azé' má valami, nem???

Ha úgy közelítjük meg a boldogságot, mint az élettel való elégedettséget, nem pedig az örömökre koncentrálunk, akkor a tevékenységben való elmerülés (flow), a társas kapcsolatok aktív ápolása és a jelentésteli élet jellemzi leginkább az elégedett személyeket, és ezek a területek sokkal meghatározóbbak, mint az élvezetes életvitel.

2. Van egy ilyen kis morzsa, hogyaszongya: az anyaság növeli az agykapacitást (és most tételezzük fel, hogy ez nem egy ilyen brittudósok-féle dolog, tekintve, hogy a forrás a hitelesebb fajtákból való).

De most tényleg, mindig is éreztem, hogy az alatt a 7 "inaktív" év alatt, amit otthon töltöttem a gyerekekkel, rengeteg minden történt, sokkal többet tanultam (magamról is...), mint addig bármikor. Valahogy kicserélődik az ember, tényleg. Aztán most hogy ez az agykérgi és középagyi struktúrák kapacitásának változása miatt van-e, hát ... sok érdekes dologra jönnek rá az agykutatók is :)

3. Rájöttem, hogy nem látok olvasni. Ez a betűméret már kivágja a biztosítékot...

2011/06/03

Tesz-vesz város

A gyerekek elkezdték újra végignézni a kicsi korukban felvett tesz-vesz város videókazikat :DD
De amúgy tökjó, még én is jól szórakozok rajta a konyhából :D
Richard Scarry zseniális!

Ezeken a videókon nőttek fel, fejből tudom őket én is! Mennyit szenvedtünk, míg fölveszegettük őket a tévéből! G. még fölkelt a korai gyerekműsorokhoz, hogy felvegye belőle a Tesz-veszt, mert ugye nem pontosan kezdődött sose, vágni meg nem lehetett a videót.
Szinte hihetetlen, hogy mire nem voltunk hajlandók akkoriban :)

Meg a Tesz-vesz könyvek voltak a kedvenc információforrás a gyerekeknek. Rongyosra nézegették őket. Mert azokban az egész világ benne van! Meg úgy vannak megírva - rajzolva, hogy a felnőttek is élvezzék. És tényleg: én is egy csomó mindent tanultam belőlük!

2011/05/20

2011/05/19

Mingyá 40....

30-as éveim végéhez közeledve újra végignéztem a Sztalkert. Rájöttem, hogy még mindig ugyanúgy szeretem ezt a filmet, mint 15-20 évvel ezelőtt. És a bónusz: ahogy kóvályognak ott a Zónában, az egész jól leírja az elmúlt évtizedemet. Azzal a különbséggel, hogy én bementem abba a szobába... És igenis történik ott valami! De csak lassan bontakozik ki. Majd talán a következő évtized végén beszámolok róla egy posztban :)

2011/05/14

2011/05/09

2011/05/02

2011/04/11

2011/04/08

2011/04/01

Fordítókat értékelek...

Mai meló: fordítók értékelése ... na de ilyen mondatokon???!
"Az énnélküliség a paramatman, az univerzális én lényegi tulajdonsága, ahol minden személyiség megszűnik." 
Egy másik gyöngyszem:
"A bal agyféltekét kutató tudományt klinikailag nem bizonyítottnak, illetve biopszichoszociális gestalt és lélek nélkülinek tartja. "

2011/03/18

"Csövezünk"

A mai víz-világnapi tájfutóverseny holtjáratainak kitöltésére hozták a szervezők ezt a csővezeték építő játékot, és ... nem is tudom ... valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, muszáj volt játszanunk:) Nagyon jó volt (ki lehet lyukasztani az ellenfél csöveit, viszont vannak rozsdaálló - made in USA - rézcsövek is).




Amúgy Sólyom ügyes kis versenyt csinált: jó volt ez a tájfutással egybekötött totó, csak épp azt nem bírja felmérni (és ezzel sajnos nincs egyedül), hogy ez mekkora kihívást jelent olyan gyerekeknek, akik életükben nem tájfutottak. Hogy ilyen szinten nem bírnak a másik oldalon levők fejével gondolkodni, ez számomra felfoghatatlan. Mindegy, azért a többség élvezte.

Valaki nagyon jó fej ott a Zalavíznél egyébként. Nagyon okosan, figyelmesen megrendezett esemény volt. És ezt én mondom, aki szinte az összes ilyen tömegrendezvényt utálom. (Mondjuk, itt nem is volt nagy tömeg). Nagyon finom volt a tea, nem csak odahoztak valami lónyálat, hanem profin megcsinálták, többféle gyümölcsből, meg minden. Amikor az eredményhirdetés volt kint a cégnél, akkor meg lehetett a gyerekeknek igazi csöveket szerelni: egymásba csavarozni, meg ilyesmi. De az én gyerekeimet már nem érdekelte, jááááájjjj, csak hogy minél előbb hazajussanak, hogy mehessenek a számítógéphez (mondjuk, suli után mentünk, az igaz).

2011/03/14

2011/02/21

2011/02/10

Benne vagyok a Narancsban!

Tényleg benne vagyok a Magyar Narancsban!!! (Nyelvtanulás és az új médiumok). Már egy pillanatra azt hittem, hogy valami csodával határos módon a lúzereknek is kijár a 15 perc hírnév, de nem: nem az én blogom címét írta ám be a nevem alá az idióta újságírója, hanem valaki másét, pedig szépen csemegézett belőle, amint látom... Ááááááááá!!!!

2011/01/16

2011/01/01