2011/06/29

Jó hosszú cikk Jane McGonigalról

Tök jó ez a cikk, csomó minden kiderül a gyerekkoráról is.
Annyira bírom ezt a csajt!!! Még Amerikában is csak egy van belőle...

Game Designer Jane McGonigal

Itt jönnek a kedvenc részeim (a gyerekkoráról):


Since childhood, McGonigal has sought out these types of self-motivating challenges, like when she wrote a full-length young-adult novel the summer before ninth grade. But her schoolteacher parents, early Internet adopters who doled out allowances based on the number of books read, actively pushed their daughters in a way that “was both good and stressful,” says Jane’s identical twin, Kelly McGonigal, who teaches positive psychology at Stanford University and who half jokingly calls their mother “the original tiger mom.… She never treated us like we were gifted. It was like, ‘You have to work hard all the time.’ ”
“We believed that you follow their interests, and tried to provide as much opportunity as we could,” says Judith McGonigal, on the phone from her home in Moorestown, New Jersey, where Jane and Kelly grew up. “Wherever their creativity led, we followed.”

McGonigal’s ARGs are incredibly strategic and detailed and often encompass intricate narratives; they take place over a specific period of time—from one night to a few months—and each is carefully designed to provoke certain emotions in the players. (A sneaky side effect of our thumb-war collective, McGonigal told us, was to feel goodwill toward our seatmates, thanks to the release of the “bonding chemical” oxytocin into our bloodstreams, triggered if a touch lasts more than six seconds.)

Jane was the natural gamer of the duo, with a competitive nature and a knack for understanding game structure. She spent endless hours on the family’s Commodore 64—unlike most kids then, she wasn’t interested in Nintendo or Sega, preferring instead the lesser-known mystery and problem-solving “text adventure” games of the era—and both sisters mention a lengthy period when the card game Spit reigned over the neighborhood. “People would sit in a circle and watch Jane play,” always emerging the victor, Kelly says.
Jane created her own games too: The basement of their parents’ home still has the masking-tape markers of a life-size board game she dreamed up around fourth grade, called Prom Night, and she recalls making her high-school boyfriend play a game she created around major milestones in their relationship, “like, ‘Here’s our first date,’ ” she says. She’s forgotten the details, except that it involved dice: “I just remember my sister saying, ‘I can’t believe you convinced him to sit and play this game with you.’ ” (That’s a hallmark of a “Jane game,” Kelly adds. “She gets people to do really strange things—and they feel like that was the coolest thing in the world.”) Even back then, Jane says, “I liked organizing experiences for people.… I liked that you could take a bunch of people and they’d have this experience together and get excited. Maybe it’s because I was geeky, but I liked that people who wouldn’t ordinarily talk or be nice to each another would be on the same team.”

Tiger parenting has its advantages: Jane graduated first in her class at Fordham University; Kelly was summa cum laude at Boston University. But Jane’s first year in the real world—editing at a dot-com in New York, ruling out law school and publishing—left her feeling a little lost. One day Kelly asked her, “As a child, what did you do that you loved?”
“Making up games and giving motivational speeches,” Jane answered. “But that’s not a career! Who does that?”

2011/06/20

Az én anyukám...

Samu fogalmazás füzetében találtam a tankönyvek selejtezésénél...


Az én anyám neve Fekete Anita.

Nem túl magas, szeme és haja barna. A haja nem annyira hosszú. Mozgása elég lassú, de néha eljön velünk futni. Angolt tanít, blogot ír, és még sok mást dolgozik az interneten. Nem szeret se mosogatni, se főzni. Ezért sok munkát mi végzünk. Viszont ha főz, az isteni! Hobbija: az internet. Minden nap 10-kor kel. az egyetemen szakszofonozott, de ezt már abba hagyta.

Azért szeretem, mert nagyon kedves.


Huhh, ez kemény volt! Hogy lát engem a gyerek... 10-kor kelek, ők végzik helyettem a házimunkát (LOL), mozgásom lassú, és a neten buzulok egész nap.... Nahát...



2011/06/11

Gyerekszoba takarítás

Gyerekszoba takarítás: done!
Végre! Sokat halogatott dolgot valósítottunk meg ma Samuval.
Már csak Ágó környéke van hátra.
Jaj, de hogy mennyi játékot el kellett már rakni dobozokba, amikhez szép emlékek fűződnek...
Felnőnek, felnőnek, jaj, fáj!

2011/06/10

Ébresztő

Megint nem aludtam valami sokat, tiszta kóma voltam. És akkor a Blip.fm-en találtam ezt a számot. Ez lett az ébresztőm. Bónusznak pedig egy magvas idézet is volt a végére:
"Do not go where the path may lead, go instead where there is no path and leave a trail." (R.W. Emerson) ...
Na, nekem mondja...

 

2011/06/07

Winnetou csendet teremt

Jó lehet ez a Winnetou, ha 2 nap alatt elfogy az 500 oldal ... És milyen csönd van ...

Annyira bírom ezeket a napokat, mikor megjövünk a könyvtárból egy halom könyvvel, és utána napokig halálos csend van. Örülök, hogy szeretnek olvasni.

Érdekes, régen csak elhittem, hogy bizonyos elvek betartása elvezet majd bizonyos eredményekhez, és most mégis újra meg újra rácsodálkozok ezekre.

(Meg szomorkodok, hogy nem hallgatnak rám a szülőtársak, ha mondom nekik, mi legyen a miheztartás, pedig én se a kisujjamból szoptam, hanem okos könyvekből...)

2011/06/06

Olvasószemüveg

Elhatároztam, hogy szembenézek a tényekkell: vettem egy olvasoszemuveget ...

Ja... a hvg pszichológia száma miatt vettem ... Mert már végképp nem tudtam olvasni az apró betűket

És hirtelen olyan élesek lettek a betűk, mint egy iphone kijelző :D
Már kezdtem örülni.... de aztán G. - a gyakorlott szemüveges - jól lecseszett ... Meg tényeg fájt tőle a fejem... nem sokáig tartott az öröm...

De tényleg meg kéne barátkozni a gondolattal, hogy kellene szemüveg. Csakhát ugye ... én sose voltam szemüveges, és nem könnyű ... meg hát nagyobbra lehet állítani a betűket a monitoron ... egy darabig még lehet homokba dugdosni a fejünket ...

2011/06/05

Hvg pszichológia különszám

Na megvettem ezt a cuccot ... Végül is, vannak benne egész jó dolgok - meg felületesek is. Legalább van mit olvasgatni azoknak az angolóráknak a holtidejében, amikor nem otthon vagyok a gép előtt.

1. (És egyben legfontosabb megjegyzés:) messzire jutott mára a pozitív pszichológia: a boldogságkutatással végül is eljutottak arra a felismerésre, amit a vallások már évezredek óta hangsúlyoznak. Ez azé' má valami, nem???

Ha úgy közelítjük meg a boldogságot, mint az élettel való elégedettséget, nem pedig az örömökre koncentrálunk, akkor a tevékenységben való elmerülés (flow), a társas kapcsolatok aktív ápolása és a jelentésteli élet jellemzi leginkább az elégedett személyeket, és ezek a területek sokkal meghatározóbbak, mint az élvezetes életvitel.

2. Van egy ilyen kis morzsa, hogyaszongya: az anyaság növeli az agykapacitást (és most tételezzük fel, hogy ez nem egy ilyen brittudósok-féle dolog, tekintve, hogy a forrás a hitelesebb fajtákból való).

De most tényleg, mindig is éreztem, hogy az alatt a 7 "inaktív" év alatt, amit otthon töltöttem a gyerekekkel, rengeteg minden történt, sokkal többet tanultam (magamról is...), mint addig bármikor. Valahogy kicserélődik az ember, tényleg. Aztán most hogy ez az agykérgi és középagyi struktúrák kapacitásának változása miatt van-e, hát ... sok érdekes dologra jönnek rá az agykutatók is :)

3. Rájöttem, hogy nem látok olvasni. Ez a betűméret már kivágja a biztosítékot...

2011/06/03

Tesz-vesz város

A gyerekek elkezdték újra végignézni a kicsi korukban felvett tesz-vesz város videókazikat :DD
De amúgy tökjó, még én is jól szórakozok rajta a konyhából :D
Richard Scarry zseniális!

Ezeken a videókon nőttek fel, fejből tudom őket én is! Mennyit szenvedtünk, míg fölveszegettük őket a tévéből! G. még fölkelt a korai gyerekműsorokhoz, hogy felvegye belőle a Tesz-veszt, mert ugye nem pontosan kezdődött sose, vágni meg nem lehetett a videót.
Szinte hihetetlen, hogy mire nem voltunk hajlandók akkoriban :)

Meg a Tesz-vesz könyvek voltak a kedvenc információforrás a gyerekeknek. Rongyosra nézegették őket. Mert azokban az egész világ benne van! Meg úgy vannak megírva - rajzolva, hogy a felnőttek is élvezzék. És tényleg: én is egy csomó mindent tanultam belőlük!