2012/06/23

Egy bogár élete


Mostanában sötétbe nyúlnak a Zala-parti sétáim. Mert korábban túl meleg van. És csodát láttam: csomó szentjánosbogár röpköd a töltés közelében. Ez valami varázslat! Gyönyörű! Isten vicces kedvében lehetett, amikor teremtette őket...

Jó ez a Zala-part, olyan nekem, mint Sztalkernek a Zóna. A vadvirágok, a madarak, a tücskök, szarvasbogarak, most meg ezek a kis repkedő csillagok...

Mikor hazaértem, a lépcsőházban is világított egy. Mondom, felkapcsolom a lámpát, megnézem milyen. Azt hittem, molylepke volt, de aztán később kiderítettem, hogy mégse! Persze, amikor felkapcsoltam a lámpát, akkor ő lekapcsolta az övét (kis késéssel). Lekapcsoltam újra, és megint világított. Felkapcsoltam - erre ő le. Aztán nem szórakoztam tovább :D
 
Másnap fogtam egyet és hazahoztam. De nem érte meg... Otthon nemhogy nem volt hajlandó repülni, hanem direkt meg is döglött. Pedig én lézershowt akartam mutatni a gyerekeknek...
(Mondjuk, viszont döglötten is világított, ha piszkáltuk - kárpótlásul.)

És később jött a dráma: kimentem lekapcsolni a lámpát, mielőtt lefeküdtem, és mit látok: egy pók nagyban cipeli be a hűtő alá a még mindig világító szentjánosbogár-tetemet... Gondolom, ilyet még nem fogott a kis hülye házi pókja, ma különleges vacsi lesz. Vagy csak lámpát akar a lakásába? 

Igazán érdekes dolgok történnek körülöttünk, nem is tudom minek keresünk külső forrásokat a szórakozásra...


Harmadnap pedig eljött velem Samu a hosszú sétára, csak a szentjánosbogarak miatt :)


Negyednap pedig még melegebb volt, még később mentem, és még hamarabb besötétedett, úgyhogy még több kiscsillagot láttam. Széééééééép....

2012/06/18

Felnőtt...

Elballagott a nagyobbik fiú az általánosból.

Engem nem is érdekelt a dolog eleinte, őt se igazán. De ez a hercehurca az iskolában (pedig nem panaszkodhatok, más sulikhoz képest igazán lazák), meg aztán a nagyszülők is bejelentették az igényt, hogy megnéznék, szóval mindez megtette a hatását: muszáj volt elfogadni, hogy ez egy mérföldkő itten, na. Jól összezavarodott ő is szegény, látszott. Aztán meg a húgom készült ilyen kis összeállítással a régi fotóiból, és előkerültek a videói, amiket róluk csinált, mikor még újdonság volt a digitális fényképezőgép. Jaaajj, de fura volt látni őket kicsi korukban, főleg pont most. Valahogy fáj, hogy felnőnek, ilyen ... elmúlás-hangulata van. Persze, normális, tudom, de mégis iszonyú furcsa megélni.
Meg aztán keresgeti az ember a helyét, látva, hogy a kölyke milyen lendülettel próbál leszakadni róla időnként. (Hogy pár perc múlva - mintha nem is hülyézett volna le az imént - újra kisfiú legyen.) És ez mind normális, ezen mind át kell esni...

2012/06/04

Mert csodák igenis vannak

A »csodálatos« szó nemcsak rendkívüli jelenségeket jelöl, hanem mindennapiakat is, mert bármi kiválthatja ezt a tudatot, ha kellő figyelmet szentelnek a jelenségnek. Amint a percepció felszabadul a prekoncepció és az érdek befolyása alól, szabadon szemlélheti a világot annak valóságában, és beláthatja inherens nagyszerűségét... A csodálatos fölismerésének képességéhez nem szükséges hit. Semmi más nem kell hozzá, mint az, hogy az ember teljes figyelemmel vegye szemügyre a világ örökké jelenvaló jelenségeit, amelyeket többnyire éppen állandó jelenvalóságuknál fogva tekintenek maguktól értetődőeknek. A világ csodája bármiben megtalálható, saját testünk legapróbb részecskéiben éppen úgy, mint a világegyetemben, vagy a kettő és minden más szerves összefüggésében... Egy érzékeny egyensúlyú ökoszisztéma (környezetrend) részei vagyunk, amelyben a kölcsönös függés karöltve jár az egyéniséggel. Individuumok vagyunk, mindazonáltal részei egy nagyobb egésznek, melynek nagyságát és nagyszerűségét nem lehet leírni. A csodálatos fölismerésének képessége az önmegvalósítás  szubjektív szubsztanciája (alanyi lényege), az a gyökér, melyből az ember legmagasabb rendű jellemzői és tapasztalása szökken szárba. "

*Michel Stark-Robert Washburn: Beyond the norm: A speculative model of selfrealization.
Journal of Religion and Health, 1977. 16. No 1. 58-59. 


Hát ezzel most nem is tudom, mit kezdjek, mindenesetre érdekes...

2012/06/01