Másrészt, úgy tűnik, felnőttek a gyerekeink, ami nem csak azért érdekes, mert nem lógnak állandóan rajtunk, hanem azért is, mert tökéletes játszótársak váltak belőlük.
Hát ha valamikor nem hiányzott a megfelelő szellemi környezet a játékhoz, most tuti nem :)
Pl. mindig az a bajom a Tabunál, hogy lassú a másik fél ... hát, most aztán nem volt az! Micsoda csapat volt ! Sziporkázó menetek, fej-fej melletti küzdelem.
A Nagy lányok pedig professzionális vetélkedőt raktak össze. És tök jó volt, hogy játszhattam, nem játékvezető voltam :)) Meg az is, hogy mekkora összecsapások voltak. A kispróféták, Jákób fiai, vagy a Ki vagyok én. Meg a becslés. Tisztára pontosan becsült mindkét csapat. Akkora jófej emberek vannak ebben a gyüliben, hálás vagyok értük.
