Mert csodák igenis vannak

A »csodálatos« szó nemcsak rendkívüli jelenségeket jelöl, hanem mindennapiakat is, mert bármi kiválthatja ezt a tudatot, ha kellő figyelmet szentelnek a jelenségnek. Amint a percepció felszabadul a prekoncepció és az érdek befolyása alól, szabadon szemlélheti a világot annak valóságában, és beláthatja inherens nagyszerűségét... A csodálatos fölismerésének képességéhez nem szükséges hit. Semmi más nem kell hozzá, mint az, hogy az ember teljes figyelemmel vegye szemügyre a világ örökké jelenvaló jelenségeit, amelyeket többnyire éppen állandó jelenvalóságuknál fogva tekintenek maguktól értetődőeknek. A világ csodája bármiben megtalálható, saját testünk legapróbb részecskéiben éppen úgy, mint a világegyetemben, vagy a kettő és minden más szerves összefüggésében... Egy érzékeny egyensúlyú ökoszisztéma (környezetrend) részei vagyunk, amelyben a kölcsönös függés karöltve jár az egyéniséggel. Individuumok vagyunk, mindazonáltal részei egy nagyobb egésznek, melynek nagyságát és nagyszerűségét nem lehet leírni. A csodálatos fölismerésének képessége az önmegvalósítás  szubjektív szubsztanciája (alanyi lényege), az a gyökér, melyből az ember legmagasabb rendű jellemzői és tapasztalása szökken szárba. "

*Michel Stark-Robert Washburn: Beyond the norm: A speculative model of selfrealization.
Journal of Religion and Health, 1977. 16. No 1. 58-59. 

Hát ezzel most nem is tudom, mit kezdjek, mindenesetre érdekes...