2013/08/05

Is that a game or is that fantasy?

1.Ma mesélték a gyerekek, hogy miután teljesen kimerítették a lehetőségeket azon a "map"-en, ahol 
már régóta játszanak a Minecraftban, mindent körberaktak TNT-vel, majd bementek ők is, és felrobbantottak mindent. Majd elkezdtek egy teljesen újat.



Mostanában napokat Minecraftoznak, és látni valóan teljesen elmerülnek a kalandokban. Még irigylem is őket :) Ez a játék nagyon jól teret enged a fantáziájuknak. Különösen azóta lett nagy a függés, amióta egyik barátjukkal közösen tudnak játszani egy saját szerveren. Amikor kijönnek a gép elől, akkor meg számunkra teljesen érthetetlen szakmai beszélgetést folytatnak. Veszekedés nincs, együttműködés van. Ez tutira egy jó játék.

2. Ez a cikk volt a Psychology Today oldalán ma, azt mondja: We dream up alternative universes as we continue to invent ourselves.
Freud has famously said that we are happiest when we are pursuing childhood dreams and longings. This is one of the reasons that excessive wealth is not associated with increased happiness (the youngest among us don't crave wealth; they want connection and play). The dreams and desires we do have as children create echoes and shadows that preoccupy us for a lifetime. Or, to paraphrase Nabokov, we become the shadow of our wildest imaginations. We should not be surprised by our own paracosms–whether imagined in Second Life, MMORPGs, or lazy daydreaming. As children, fantasy gives us a sense of the possibilities of fiction.
Kérdések:

Azért olyan kalandos a Minecraft nekik, mert gazdag a fantáziájuk (amit nem a játékkal nyertek), vagy azért, mert a Minecraft lehetővé teszi a vad, fantáziadús kalandokat? Vagy mindkettő.

A lazy daydreaming és a MMORPG ugyanazt szolgálja? Az oké, hogy felnőttként játékkal is átélhetjük a gyerekkori álmodozásunkat, de megakadályozza-e ezt, ha túl korán kerül át a dolog virtuálisba? Elveszi-e a digitális játék, a mesterségesen felturbózott virtualitás az álmodozás képességét, ha túl korán vagy túl sokat játszik a gyerek?

Vajon igaz-e a Minecraftra is az, hogy minél kevésbé részletesen kidolgozott egy játék, annál több teret enged a fantáziának (mint a Waldorf baba, aminek nincs arca)?
Illetve nem ugyanezen ok miatt sírják vissza a régi, egyszerű grafikájú videojátékokat?



2013/11/25 Most találtam ezt az írást róla a Tanárblogon :)