No de ezen a cikken annyira leakadtam, hogy reflexből elkezdtem imádkozni az országért. Amit amúgy ritkán teszek meg, mert nehezemre esik, pedig parancs van rá a Bibliában.
De ez valami annyira gonosz, hogy hirtelen elkezdtem az embereken túllátni.
Nem is írok többet, maga a cikk beszéljen.
Ez itt a legvége:
Megkérdeztük washingtoni forrásunkat, vajon egy ilyen kaliberű szakembert mi motivál abban, hogy kis kelet-európai országok pártjai mellett dolgozzon. "Az ilyen toptanácsadók hozzászoktak ahhoz, hogy a politikusok bálványozzák őket, és hogy növekvő, idővel korlátlan beleszólást nyernek egyes országok irányításába. Pontosan olyan addikció ez, mint a politikai hatalom és az abból következő befolyás - annyi különbséggel, hogy nem kell elszenvedni vagy épp kiélvezni a nyilvánosságból adódó hátrányokat és előnyöket. Hozzászoknak a győzelmek okozta eufóriához, a hátbaveregetésekhez, s mindig újabb és újabb elismerésekre, trófeákra vágynak. Ez élteti őket."
