Most akkor hogy is van ez?

Beleolvastam egy könyvbe az előbb, és teljesen leakadtam. A belénk égett múlt című, amúgy pszichológiai tárgyú könyvben, Dr. Bagdy Emőke írása. Erre valahogy nem voltam felkészülve:

"...Az anyag az alkotó elemeire történő felbontásban végül már "eltűnik", rezgéssé, tiszta energiává alakul, nem marad más, csak az energiában rejlő információ, amely teremtő potencialitás. A huroknak nevezett információhordozók bizonyos rezgésszámú megjelenési formája az anyagi világ felé "testesít meg", míg más rezgésszámon már csak anyagtalan energia, és ez már a szellemi dimenzió. Mindezt az úgynevezett húrelmélet fogalmazza meg, mely a kvantumfizika törvényein át szembesít a dimenziók lehetséges  sokaságával, a megismerhetőség határaival és a szellemi dimenzióteremtő hatalmával. (...)
Márpedig minden új kihívással foglalkozni kell, hiszen ha szubatomáris, vagyis atom alatti szintre megyünk, vagy a táguló Univerzum felé nyitunk, akkor egyaránt arra bukkanhatunk, hogy egyszerűen minden mindennel összefügg! Az Univerzumban egyszer egymással találkozó elemek, sejtek, létező lények téren és időn át is fenntartják a "kapcsolatot", reagenssé, "ismerőssé" válnak, tudnak egymásról.

Hadd meséljem el ennek illusztrálására az Egedi-kísérletet!

A tojás a legnagyobb önálló sejt, ami vizsgálható, tehát nézzük meg, mi történik, ha két tojást egymás közelébe viszünk. Kisvártatva egymásra rezdülnek. Ezt EEG (elektroencefalogram) vizsgálattal, a tojásokra helyezett elektródákkal ellenőrizhetjük. Az egyik ad egy kis jelzést, majd ugyanilyen szinkronjelzést ad a másik is. Megbarátkoztak. Bocsánat, hogy metaforákban fogalmazok, de így sokkal könnyebben érthető a folyamat. A híres magyar kutató, Egedi György ugyanígy mondaná el, én közvetlenül tőle hallottam, hogy a kísérlet mennyire különleges volt. Ezután az egyik tojást átviszik a másik szobába, és várnak. Rövidesen azt tapasztalják, hogy jelzéseket ad le a másiknak, amelyik a szomszéd szobában veszi a jeleket. Vagyis a két sejt tovább kommunikál egymással. Ezután az egyik tojást belepottyantják a forró vízbe, vagyis hát megfőzik, megölik. Abban a pillanatban a másik szobában lévő tojás “elájul”, 24 óráig ingerületi állapotba nem hozható. Egyszerûen beleájul az ijedelembe. Most csak egyetlen példát hoztam, és még nem is szubatomáris szinten vagyunk, hanem egyszerűen a sejtek kommunikációjának a szintjén!” p62

(...)

"... a halál ezután valamiképp úgy jelenik meg, mint átváltozás, mint olyan történés, amelynek során majd egy másik létezési formába, másik dimenzióba megyünk át. Egyébként, ha meggondoljuk, tulajdonképpen minden tudásunk emellett szól, hiszen ahol az anyag, mint létezmény legparányibb elemeire bomlik, ott eltűnik, és információhordozó energia lesz belőle, az információból pedig újra anyag jöhet létre. A rendszerszemlélet értelmében pedig "fenn és lenn" egyaránt táguló univerzummal és sok-sok dimenzióval számolhatunk. A rendszer működik, mi emberek, mint kis univerzumok ugyancsak létezünk. Egyszer egy informatikus szakember barátom éppen ezen elmélkedve azt a kérdést tette fel nekem: ki és mi a nagy rendszergazda, hol és hogyan dolgozik?"

Hát nem állíthatom, hogy Bagdy Emőke nem ágyazta be a mondandóját minden lehetséges kontextusba...
Ezeken leakadtam már párszor. Mondjuk a VALIS kapcsán. De az legalább fikció, nem tudomány.
Meg itt volt ez a cikk.

De most ez, hogy a kognitív pszichológia meg a kvantumfizika így összeér, és kezdik közösen lefülelni a szellemi dimenziót, háát izgi....