Hogy igaza van/lesz-e vagy sem, azt nehéz megítélni, mindenesetre sok ponton elgondolkodtató, amit állít, tehát, hogy Magyarország, illetve az egész régió lassan latin-amerikanizálódik, tetszik-nemtetszik. Ha nem fogadjuk ezt el, naivak vagyunk:
A hálapénzes rendszert, akárcsak a periférikus demokráciák számtalan egyéb jellegzetességét, nem kell szeretni. De azt hinni, hogy Kelet-Európában vagy Latin-Amerikában reális esélye van annak, hogy azt valami jobb helyettesítse, borzasztó naivitás. Magyarország egyébként már el is indult a belenyugvás irányába: négy-nyolc-tizenkét évvel ezelőtt még minden kormány megígérte, hogy nekiáll a „nagy ellátórendszerek átalakításának”. 2014-ben viszont már nem nagyon hangoztatnak ilyesmit, és talán jól is van ez így. Amikor Latin-Amerikában állt neki valaki nagyot újítani, akár Fidel Castro baloldali Kubájában, akár Rafael Trujillo jobboldali Dominikájában, annak mindig ugyanolyan rossz vége lett.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy örökre egy helyben kell járni (bár például a már megint csődbe jutó Argentína esete bemutatja, hogy ez is lehetséges), hiszen van pozitív fejlődés Mújica Uruguayában és Lula és Dilma Brazíliájában is, de ezek nem olyan radikális változások, hogy okafogyottá tegyék a vivezát vagy a jeitinhót. Magyarországon sem kizárt, hogy jobbra forduljanak a dolgok, de hogy a hálapénz és a dolgok okosba’ megoldása örökre hungarikumok maradnak, az egészen biztos, így hát nincs is értelme ezek miatt nyomasztani magunkat. Miért nem próbálunk meg inkább boldogulni és boldognak lenni?
Két személyes megjegyzés:
1. Van egy brazil ismerősöm, aki szokott politizálni a FB-n, és néha rákattintok a fordításra. Hát amit ír, akárcsak Mo-n lenne...
2. Középiskola utolsó évében (1988-89) beneveztek engem a tanáraim az Országos Szakközépiskolai Tanulmányi Versenyre gazdaságtanból, és elolvastattak velem egy halom kemény szakcikket: pénzügyi szemléből, közgazdasági szemléből, stb. A téma a globális problémák volt, amiből a fejlődő országokat választottam. Hosszú napokat ültem a könyvtárban az előírt szakirodalmat olvasva, és ahogy Latin-Amerika gazdaságáról olvastam, teljesen, de teljesen úgy hangzott, mint a mienk, amiről akkoriban még keveset beszéltek... (Aztán később többek között azért is nem vettünk fel devizában hitelt, mert túl sok ilyet olvastunk ahhoz, hogy hosszútávú bizalmat szavazzunk a gazdaságunknak.)
+1: Végül is, Jézus is egy nagyon zavaros társadalmi-gazdasági helyzetű országba jött, és semmit sem úgy mondott, hogy ne lett volna tisztában az élet efajta nehézségeivel...