Bemegyek a gyerekszobába, ez a kép fogad. Első gondolat: te jó ég, mekkora rendetlenség! Sose lesz vége az örökös kupinak.
Aztán rájövök, hogy tiszta hülye vagyok. Tulajdonképpen örülök, hogy tudnak játszani, és nagyon is kreatívan játszanak. Ha belegondolok, nem is ismerek ennyi idős gyereket, aki még a földön hemperegve legózik. De ez jó, abszolút örülök neki, hogy mi minden volt itt a napokban.
A Playmobil repcsi sem volt már elöl, lehet, hogy évek óta. És a gitár, a gitárkönyv, meg a laptop organikusan belenőttek e gyerekvilágba. A laptop elengedhetetlen kelléke a plüssállatbirodalom kezelésének is. Mert ők is életre keltek még kicsit a szünetben. Nem sok figyelem jut nekik már a Facebook mellett amúgy, de most mégis volt plüss-őrjöngés megint. Ez a béke a gyerekeknek. Ha napokig nem kell sehova menni, ha boldogan őrjönghetek a szobájukban. Nem kell semmi entertainment. Végül is ezt írták abban a könyvben, amiből tanultam a gyereknevelést. Tanítsd meg őket játszani. Musing vs. amusing. Hát ez bejött. Örülök neki. Még ha sokkal munkásabb is nekem, mintha a tévé/gép előtt ülnének egész nap. Inkább legyen rendetlenség.
