Az úgy volt, hogy olvasom a Reality is Broken-t, és abban írtak a Lexuous nevű betűjátékról, ami olyan mint a Scrabble, csak az benne a jó, hogy nem kell egyszerre online lenni, hanem mindenki akkor lép, amikor akar. És hát nagyon tetszett az ötlet, hogy ez által egy állandó gyenge kapcsolat van a játékos felek között, és meghívtam a bébit, de finoman szólva, nem volt oda tőle, illetve állítólag később megpróbálta a munkahelyén, de nem töltődött be...
És hát pár napra rá tök véletlenül (ééérteeed!!!) ráakadtam erre a Words with Friends nevűre, valahogy pont most jutott eszébe a Zyngának kiadni ennek a játéknak a felújított változatát, nekem meg pont most kellett valamiért meglátogatnom a FB alkalmazásokat (nemigen szoktam, utálom a rámzúduló reklámhegyeket, stb, stb.), és rátaláltam. És meghívtam a bébit, és el is kezdett vele játszani, és azóta nem is bírja ki, hogy ne lépjen, amint tud :D
