Most mindenhol fölrakják azt a beszédét, ami úgyis az egyik kedvencem, benne is van a Növekedésem kínjaiban. Most sokan megnézik legalább. A gyerekek is. Beszélgetünk pár dologról.
"Stay hungry, stay foolish." Megint eszembe jut. Megint jó. Megint megkérdezem magamtól, hogy van-e (lesz-e) értelme. (Főleg, hogy miután kiírtam FB-ra, pár embernek zsigerből egész más ugrott be. Ráadásul olyanoknak, akiktől nem ezt várnám...)
Yukko. A középiskolás-kori japán levelezőtársam.
Egyszer csak megláttam, hogy ott van a FB-on, és ráírtam!!! Asszem miatta regisztráltam a FB-ra nagyon régen, de sose volt ott. Azt mondta, most vett egy iPhonet, és a barátja mutatta meg neki, hogy lehet rajta Facebookozni. Az a vicces, hogy ezek szerint Japánban sem áll jobban a generációm az internetezéssel, mint itthon.
Azért az nem semmi, ahogy így találkozik a múlt a jelennel! Annak idején egy hónapba telt, mire válaszoltunk egymás kérdéseire, most egy percbe.
Na ez az, amit a fiatalok nem nagyon fognak már megélni: a várakozás. Pedig azt mondják a pszichológusok, hogy ez nagyon rossz - a jellem kialakulása szempontjából. Azt mondták a médiakonferencián, hogy még ímélt sem írnak, mert nem bírják ki, ha nincs azonnali visszajelzés.
Ehh, jó lenne valami egészséges hozzáállást kialakítani a Facebookozáshoz, aztán azt közvetíteni a gyerekek felé. Tudom, hogy magamon kell kezdeni ...
