... meg úgy általában az oktatásé...
Érdekes cikk egy nem mindennapi (fiatal) tanártól:
"Nem világos, mi az irodalomtanítás célja. Nem veszik figyelembe, hogy a fiatalok elsődleges kommunikációs közege az internet. Hogy a kortárs irodalomnak és az irodalom határterületeinek komoly (be)vezető szerepet kellene szánni – mert csak ezek felől vezethet az út a klasszikusokhoz, és nem fordítva."
"Hogy az irodalomnak is van „értelme”, létjogosultsága, azt csak akkor hiszik el, ha először is jól érzik magukat az órákon, és megtapasztalják, hogy az irodalom többek között örömforrás is. Mely segít az életünk ezer nyűgét és baját elviselni, feloldani. Amit nem túlélni, hanem átélni kell(ene) - hogy könnyebb legyen „túlélni” úgy egyébként."
stb.
A másik érdekes dolog, amire a minap rácsodálkoztam, hogy nemcsak nekem büdös,a mi a magyar nyelvtan tanítása címén folyik! Lám a Magyartanárok Egyesülete nyelvtantanítási konferenciáján is ez volt a téma! Hurrá! Mondjuk, nem látszik, hogy ennek a közeljövőben foganatja lenne, de azért jó volt látni, hogy tisztába vannak a dolgok fonák voltával. Pár érdekes gondolat, pl:
...az anyanyelvi nevelésnek új keretet adhatna a nyelv társas szemlélete: ha észrevennénk a másik embert a nyelvtanban, a nyelvtantanítás problémái közül jó néhány megoldódhatna
..az általános iskolai nyelvtani tananyag szervezését az határozza meg, hogy mit kell tudni ahhoz, hogy értsük a helyesírási szabályokat. Ebből adódik a nyelvtannak és a helyesírásnak az iskolai nyelvtanra jellemző, teljesen félrevezető összemosása. Kálmán az egymásnak mellérendelt, egynemű jelzők problémáján keresztül mutatta be, milyen összetett fogalmi tudás kell ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a helyesírási szabályokat. És ha még ennek a tudásnak a birtokában is vagyunk, akkor sem biztos, hogy konkrét példákat elemezni tudunk, hiszen a fogalmak és a kategóriák, amelyekkel a hagyományos nyelvtan dolgozik, homályosak és pontatlanok.
