Egyrészt mert egyik tesó gondolkodott, hogy kéne neki valami matekos dolog a gyerekeknek az iskolába, és beszélgettünk, hogy nem is a webes megoldás lenne a legjobb, hanem a mobilos, de hát ahhoz meg ugye ki ért? Aztán belebotlottam egy októberben induló Coursera kurzusba, és gondoltam, belenézek.
Persze megint a - mostmár mondhatom, hogy - szokásos élmény: a beharangozóból arra következtetsz, hogy jó móka lesz, könnyű, magától értetődő, aztán meg... már eleve a fejlesztő környezet installálása is marha nagy kihívás.
Íme a pillanat, mikor annak örültem, hogy kommunikál az Eclipse a telefonommal, és fut a legeslegelső programom (ami még semmit nem csinál :) )
Szóval nem volt egyszerű, kicsit sem, főleg hogy egy számomra még ismeretlen programnyelven volt. Meg az időkorlát miatt is nehéz volt a projekteket teljesíteni, meg a család se nagyon tolerálta, hogy napokig egy számukra érthetetlen problémába merültem (megint), de azért a végére sikerült összehoznom valamit, ami legalább egy kicsit hasonlít a barátom kéréséhez, vagy legalább elindulásnak tekinthető. Mindenesetre iszonyú boldog voltam, hogy létrehoztam valamit, ami működik! Aztán majd még talán fejlesztjük.
Ami érdekes tapasztalat volt, hogy a programozás részt még szinte érthetőbbnek találtam, mint a másikat. Végre ismerős terepnek tűnt. És a appom fejlesztése közben éreztem, hogy milyen könnyedén bánok azokkal a dolgokkal, amik a tavasszal még idegenek voltak. Jééé... azért rögzültek dolgok....
Van abban valami nagyon izgi, ha az embert developernek kezdik hívni! (Persze, valójában hol van az még... De ki tudja, talán még folytatom...)
Aki a programozás ágat is végigcsinálta a kurzuson, az ilyen jelvényt is kapott. Hát nem cuki? :D
