Ha már a múltkor annyit nyavalyogtam, hogy unom ezt a hypot a gamifikáció körül, összeszedtem ide párat, ami viszont tetszik, amik arról szólnak, ami miatt beleszerettem ebbe a fogalomba annak idején:
- A fiam valami olyan játékkal játszott a napokban, ami úgy nézett ki, mintha a Zongorista c. filmet gamifikálták volna. Tehát hogy nem a gépfegyveres vagy, hanem a bujkáló. This War of Mine, ez a neve, és a készítője gyerekként élte át a délszláv háborút, és ebbe a szomorú világba csöppenti bele a játékost. Big Like! (Itt a tesztje.)
- Ebben a játékban empátiát tanítanak a gyerekeknek egy videojáték segítségével: "Quandary is a free, award-winning game that engages your students in ethical decision-making and develops skills that will help them recognize ethical issues and deal with challenging situations in their own lives."
- És ez a cikk itt, hogyan építik fel a különböző tárgyak (irodalom, etika, fizika) oktatását szervesen videójátékokra, mármint, hogy ne csak "chocolate covered broccoli" legyen.
- És picit ez is ide kapcsolódik: egy 13 éves autista fiú barátsága a Sirivel. Nagyon szép történet.
